DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselő Úr! Lehet, hogy látszólagos ellentmondás az, amiről beszéltem, de feltétlenül le kell szögezni, hogy a lakástörvény megalkotásának - szerintem '93-ban is, de most, a módosításnak is - az a több iránya van, amelyet mindannyian figyelembe kell hogy vegyünk.

Egyrészt tudomásul kell vennünk, hogy lakni pedig kell. Laknia kell a szegénynek, a szociálisan rászorulónak is. Laknia úgy lehet, ha az önkormányzatok, időnként nagyon nagy erőfeszítések árán, fenntartanak szociális bérlakásállományt, és bár a lakásprivatizáció a lakásállományunk nagy részét, döntő többségét elvitte, mégis gondoskodnak a legszegényebbekről, a legrászorultabbakról. Azt hiszem, hogy ebben az ügyben, ha azt mondjuk, hogy ilyen esetben viszont ne szabjanak ki óvadékot, ez egy alapvető jogunk nekünk, törvényalkotóknak.

Az egy más kérdés, hogy ha egy önkormányzat épít költségelvű lakásokat vagy éppen piaci alapon bérbe adandó lakásokat, és azt saját maga akarja bérbe adni, és ehhez például óvadékrendszert próbál kialakítani, akkor ezt tegye meg, és gondolja végig, hogy mennyibe került neki az a költségelvű vagy piaci alapon bérbe adott lakásállomány, amikor létrehozta, és tegye hozzá azt a megfelelő óvadékrendszert, amellyel ennek a biztosítékát ki tudja dolgozni.

Én ezt nem látom ellentmondásnak, viszont nagyon fontosnak tartom, hogy a nem szociális lakások esetében az önkormányzatoknak az eddiginél nagyobb szabadságot adjunk, a szociális alapon bérbe adott lakásoknál pedig védjük a szociálisan rászorulókat.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu