DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Hallgatva a vitát, a Házban azon vita nincs, hogy egy törvényi szabályozásra szükség van, méghozzá úgy, hogy ez kettős célt érjen el: egyrészt legyen egy tisztességes verseny a kereskedelemben, és legyen egy fogyasztói biztonság.

Sokan arra hivatkoznak, amikor ezek a kritikai pontok megjelennek itt a Ház mindkét oldalán, hogy kérem szépen, ezek le vannak szabályozva, van itt fogyasztóvédelmi törvény, van itt élelmiszer-biztonsági törvény, élelmiszerkönyvünk is van, versenytörvényünk is van, itt minden rendben van, nekünk itt csak azzal kell foglalkozni, hogy a kereskedelemre vonatkozó egzakt szabályokat itt megfogalmazzuk. Amikor meg a valóságot látjuk, akkor azzal szembesülünk, hogy lám, megjelennek bizonyos dömpingáruk egyes áruházláncokban jóval a beszerzési ár alatt, amire nézve elindítanak egy eljárást, az eljárást szépen lefolytatják, hivatkoznak az agrárrendtartási törvény azon szabályára, amely a mezőgazdasági termékeknél a beszerzési ár alatti értékesítést tiltja, majd megállapítják, hogy nincs mód a szankcionálásra, mert a kereskedelmi törvény, a most hatályban lévő belkereskedelmi törvény e vonatkozásban nem rendel különböző tilalmakat és szankciókat. De ígéret van, hogy majd ezt a szabályozásban megoldjuk, és ez ebben a törvényben meg is jelenik, hiszen a bevezető rendelkezésekben hivatkozik a jogalkotó arra, hogy ebben a szabályozásban ő fel szeretne lépni azzal szemben is, hogy a beszerzési ár alatti értékesítés tilalma egzakt módon érvényesüljön, majd egy etikai kódex megalkotásával.

Azt gondolom, hogy ebben a törvényben nekünk nemcsak a jelentős piaci erő és az azzal élő, eléggé tőkeerős kereskedelmi láncokkal szemben kell egy megfelelő versenyhelyzetet és egy normál piaci szabályozást vindikálnunk, hanem védelmet kell nyújtani azok számára is, akik emiatt bizony hátrányba kerülnek, és nem utolsósorban azoknak is, akiknek joguk van egy megfelelő árura, joguk van egy megfelelő kiszolgálásra, és joguk van egy megfelelő választékra is. Amit Lezsák Sándor úr itt a cipőügyben érintett: én rosszabb helyzetben vagyok, mert 46-osban futok, úgyhogy nekem van egy-két bejáratott kis cipőboltom, remélem, hogy még megmaradnak. Nyilván az áruházláncokban ilyen extra méretet azért, mert hárman betérünk egy évben 46-osért, nem fognak tartani, nyilvánvalóan nem a mi extra igényeinkre rendezkedtek be.

Tehát oda kell figyelni, hogy egyrészt egy olyan szabályozást csináljunk meg, amelyben a korlátokat fenntartjuk; és én azt gondolom, hogy a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát szépen be lehetne tenni a jelentős piaci erőfölénnyel való visszaéléshez, oda, szépen nevesíteni, és akkor már azt a dilemmát feloldjuk, amire oly sokan hivatkoznak, hogy: de kérem szépen, mi van akkor, ha beszereztem 200 darab télikabátot, de enyhe tél volt, és most itt a szezon végén ki akarom árusítani. Ez nem az a kategória. Beszereztem a narancsot, nem jött annyi C-vitamin igényű vevő, ezért mielőtt még lejárna a szavatossági ideje, nyilván el akarom adni, kármentesíteni akarok. Ez nem az a kategória, ne keverjük a kettőt! A beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát az agrárrendtartási törvény sem erre mondja.

(11.40)

S ha mi ezt garanciális szabályként, nemcsak élelmiszerre, hanem valamennyi termékre bevezetjük, akkor értelemszerű, hogy a végkiárusításra, az árleszállításra, az akciókra, a mit tudom én, mire, ez nem vonatkozik. Ez arra vonatkozik, hogy valaki ezzel a jelentős erőfölényével visszaélve ne tegyen tönkre másokat, és ne alakítson még tovább olyan rossz fogyasztói szokásokat, mint amire itt Orosz Sándor képviselő is utalt, hogy bemegyek káposztát vásárolni négy forintért, majd megveszek két fogkefét, és a két fogkefén már bőven megvan a kereskedelmi láncnak az a haszna, amit a káposztán elveszített, hiszen ő egy egészen más szortimentben gondolkodik, mint az a zöldséges, aki meg ott ül a három káposzta meg a négy répa és a három krumpli felett, és megpróbálja a vásárlókat odacsalogatni. Tehát ezt a szabályozást okvetlenül meg kell tennünk.

Egyetértek mindenkivel, aki azt mondja, hogy ebben a törvényben az az értékkategória, amely a jelentős piaci erőt jelenti, leszállítást érdemel. Itt ez a 160 vagy hány milliárd forintos összeg azért, megmondom őszintén, mondjuk, három vagy négy láncra van kitalálva, a többiek meg se' perc alatt majd bujkálhatnak, és küzdhetnek az életben maradásukért. Szerintem ezt le kellene vinni legalább a felére.

Még egy dolog a csomagolóanyagok terén. A környezetvédelmi törvényt tárgyaltuk. Tárgyalunk itt már minden olyan dolgot, ami egy élhetőbb környezetet jelent. És akkor a csomagolóanyagoknál egy ilyen törvényben igenis lehetne szabályozni azt, hogy a többutas termékek, tehát a visszaváltható termékek forgalmazása is szabályozást nyerjen. Erről a bizottsági ülésen szóltam is, van a kormány részéről hajlandóság ezt megoldani.

Az lehetetlen állapot, hogy ha én megvásárolok egy terméket, és vagyok olyan környezetbarát, hogy többutas termékben, tehát visszaváltható termékben teszem ezt, már a visszaváltásnál a poklok kínját kell megélnem, amiről Dante már írogatott, de elképzelni csak akkor lehet, ha mínusz 20 fokban kinn az utcán ácsorgok egy csöngő előtt, amire ki van írva, hogy öt-tíz percen belül majd jelentkezünk, mert szerencsétlen ember, aki ott üvegvisszaváltó, az egyben árufeltöltő is, és amíg végig nem futott három szalagon, nem ér oda, hogy az én rekeszemet visszavegye. Nos tehát, elő kell írni a csomagolóanyagoknál ugyanazt a forgalmazás-visszaváltási kötelezettséget, mint ahogy eladja.

És jön az ellenérv: a kisboltok erre nem készültek fel. Én még olyan kisboltban nem voltam, ahol tőlem ne vették volna vissza az üvegeimet. Sőt a kisboltoknál azt is látom, hogy épp ez a verseny, ami kialakul, szerencsétleneket most már a létükért való küzdelemben arra indítja, hogy még többet is visszavegyenek, mint amit forgalmaznak, mert így maradnak életben. Ha már betér valaki három sörösüveggel, akkor lehet, hogy vesz egy üveg sört, és neki már ez is valamiféle forgalom. Nyilvánvalóan itt még lehetne időbeli határt is szabni arra nézve, hogy ezek mikor és hogyan készülnek fel, de ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Aztán a tájékoztatási dolgok. A fogyasztóvédelem foglalkozik vele, az élelmiszerkönyv foglalkozik vele, hogyan nem szabad becsapni a vásárlót. A kereskedelmi törvényben is ezt azért meg kellene fogalmazni vagy visszautalni ezekre a törvényekre, hogy kérem szépen, milyen dolog az, ha én bemegyek egy kistelevíziót vásárolni nagy boldogan, hogy milyen jó, ezt lehet szivargyújtóról is meg aprófával is (Derültség.), meg egyébként mindenféle alternatív megújuló energiaforrással üzemeltetni; hazaballagok vele, bedugom, ezen aztán semmilyen adás nem jön. Visszaviszem a boltba huszonnégy órán belül - tehát nem hetvenkét órán belül -, szó nélkül viszik oda a pulthoz, bedugják, működik. Én vagyok a hülye vagy nem értek hozzá? Elolvasom még egyszer - jól kapcsoltam be. Megint elmegyek vele, már kicsit szégyellem is magam, a szivargyújtóra ott, a parkolóban bedugom, s látom: működik. Hát akkor én voltam a buta, valamit elrontottam. Megint hazamegyek - mondjuk, a távolság 80 kilométer. (Derültség.) Hazamegyek, bedugom - semmi. Megint visszamegyek, és akkor mondja nekem ott az eladó, hogy hol próbálgattam. Mondom, hogy hol. “Ja, azt mondja, kérem szépen, ez csak bizonyos adókörzeten belül, 10 kilométerig fog!ö De mondom: “Ez miért nincs ráírva?ö - öHát mit akar ennyi pénzért?ö Ennyi pénzért… Szóval, amikor megveszem, már tudnom kell, hogy ez körülbelül arra jó, hogy beülök a Lakitelek alá (Derültség.), és akkor ott figyelek - vagy a Kab-hegynél -, mert ott működik, de mondjuk, már nem működik Jászszentandráson, mert a történet erről szól. Akkor tessék ráírni, hogy kérem szépen, ez olyan televízió, hogy ha kirándulni megy, keresse az adótornyot, és ott a közelében tudja fogni.

Ez is beletartozik valahova! És azt persze lehet mondani, hogy ezt majd az etikai meg a normakódexben leszabályozzuk, de addig, amíg a törvényben konkrétan nincs megfogalmazva, hogy márpedig a vásárlók megtévesztése - nemcsak a fogyasztóvédelem, hanem egy tisztességes kereskedelmi morál - mivel kell járjon, addig itt a szabályozásnak ugyan eleget teszünk, és meg is nyugszik a lelkiismeretünk, de azokat a problémákat nem oldjuk meg, amivel nap mint nap találkozunk.

A dolgozók védelme. Ha a munka törvénykönyve mindenkire nézve megadja azokat a garanciális szabályokat, hogy neki a pihenéshez és a megfelelő munka utáni díjazáshoz joga van, akkor a kereskedelemben - ott, ahol most bizonyos áruházláncoknál bizony ez a munkaidő-beszabályozás eléggé rugalmas, és akkor most finoman fogalmaztam -, ebben a kereskedelmi törvényben azokat az egzakt szabályokat, ami ennek a munkának, ennek a tevékenységnek a különleges voltát jelenti, azt a védelmet is meg kell adni, ami ezeket a dolgozókat méltán megilleti, ugyanúgy, mint mondjuk, egy vasesztergályost vagy egy női szabót, bár ezekből az utóbbi időben eléggé kevés van, mert a textiliparban, mint tudjuk, ismét kereskedelmi dömping indult el Keletről.

Tehát félreértés ne essék, semmiféle multiellenes dolgot nem mondunk; arról van szó, hogy a piac és a verseny mindenki számára egyenlő, és akik hátrányos helyzetbe kerülnek, azok kapjanak megfelelő törvényi védelmet, hogy a kiszolgáltatottságuk éppen a kicsinység okán ne jelenthesse az ellehetetlenülésüket is. A Házban ebben, úgy látom, hogy konszenzus van, és a módosító indítványokat ennek érdekében kérem, hogy majd szíveskedjenek közösen megalkotva megtenni annak érdekében, hogy ezt a törvényt még az idén el tudjuk fogadni.

Köszönöm szépen. (Általános taps.)

Forrás: parlament.hu