LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Államtitkár úr arról beszélt, hogy nem lehet ezt megakadályozni, és nem is lenne szabad szabályozni, hogy csipszet és kólát ne vásároljanak az emberek. Az ön minisztertársa egy nagyszerű javaslattal kezdeményezte azt, hogy az iskolai büfékből szorítsák ki azon egészségtelen, ön által is egészségtelennek vagy nem éppen egészségesnek nevezett termékeknek az árusítását, tehát igenis lehet tenni állami beavatkozást is bizonyos helyzetekben. Azt hiszem, az önök feladata az, hogy ezeket keressük meg, és ne mondjuk ki azt, hogy reménytelen. Nincs reménytelen! Nincs lehetetlen! A lehetetlenben kell megtalálni a lehetségest.

A másik. Még folytatva a Szalay Gábor által fölvetett, hogy mi az, amit számon lehet kérni és mit nem lehet számon kérni; ezzel kapcsolatban - általános vitáról van szó - igenis számon lehet kérni ettől a törvénytől az egyértelmű és pontos megfogalmazást. Szeretném fölhívni az államtitkár úr figyelmét - és módosító indítványainkat majd meg is fogjuk tenni, joggal kéri ön számon ezt tőlünk -, hogy például az egyik törvényhely tilalmazza a beszállító, úgymond, “indokolatlan megkülönböztetésétö. Mi az, hogy indokolatlan? Mi számít nem indokoltnak, indokolatlannak? Megkérdeztünk kereskedőket, hogy a hazai munkahelyek érdekében indított “Vásárolj hazait!ö mozgalomhoz csatlakozó üzletek indokoltan különböztetik-e meg a hazai és a külföldi beszállítót vagy indokolatlanul. Bár a többség egyértelműen azt a véleményt vallotta, hogy a megkülönböztetésnek van nyomós indoka - a hazai munkahelyek védelme -, volt olyan vélemény is, hogy ennek a pontatlanul megfogalmazott törvényhelynek az alapján akár büntetni is lehetne ezeket a mozgalmakat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérem szépen, hogy majd a módosító javaslatainkat fontolják meg ezen a területen is. Köszönöm.

Forrás: parlament.hu