LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy a Nemzeti Fórum független képviselőcsoport támogatása már csak jelképes lesz, hiszen valószínű, hogy ez a vizsgálóbizottság meg fog alakulni, megkapja a megfelelő támogatást. Éppen ezért talán megbocsátható, hogy egy klasszikus költői hasonlatot szeretnék a bevezetőben fölidézni emlékeztetőül. Petőfi a “Száz vasútat, ezeret!ö című versében a test érhálózatához hasonlította a világot behálózó vasúti közlekedést. Nos, ha a nemzetközi vasútvonalak Európa verőerei, ha a hazai vasútvonalak az ország gazdasági érhálózata, akkor a szárnyvonalak s a kisvasutak az ország közlekedésének a hajszálerei. Mint ahogy a testben egyaránt fontos feladatot lát el mind a verőér, mind a hajszálér, úgy mindegyik vasútvonal fontos és pótolhatatlan feladatot lát el, s egyikről sem lehet azt állítani, hogy elavultak, gazdaságtalanok és szükségtelenek. Ma egyre többször találkozunk olyan véleményekkel, hogy a nemzeti vasúti társaságnak privatizálnia kell az úgymond gazdaságtalan szárnyvonalakat, és csak a fő vasúti vonalakat kellene megtartani állami tulajdonban.

Időnként fölröppen egy-egy, választókerületem vasúti közlekedésére is vonatkozó spekuláció, miszerint például megszűnne a Lakiteleken keresztülmenő két vasúti szárnyvonal valamelyike, vagy hogy az érdekelt önkormányzatok kezelésébe adnák a kisvasutakat, köztük a kecskemét-bugaci kisvasutat is. Mindenképpen támogatjuk a vasúti közlekedés jelenlegi helyzetére és a távlati fejlesztés irányaira vonatkozó vizsgálóbizottság létrehozását, mert bármilyen, ez ügyben hozott döntés szükségszerűen segíti, előkészíti és behatárolja az elkövetkezendő kormányok mozgásterét. Különösen fontosnak tekintem a vizsgálóbizottság munkatervének a 2. pontját, amelyik a nemzeti vasút társadalmi és gazdasági szerepét elemezné, különös figyelemmel a vidéki települések, kistelepülések lakosságmegtartó képességére, a gazdaság fejlesztésére és a foglalkoztatás alakulására. Nem szükséges bizonygatni, hogy Bács-Kiskun megyében például a vasút mentén fekvő települések lélekszáma az elmúlt évtizedekben kevésbé csökkent, mint a vasúttól távolabb lévőké, továbbá azt, hogy a vasúti szállítás lehetőségeihez közelebb álló gazdaságok jobban talpon tudtak maradni, mint az elhanyagolt közutakon nehezen megközelíthető települések gazdaságai.

Elhangzott a bevezetőben, hogy az Európai Unió korábbi tagállamaiban újra felfedezik a vasutat, ismét lerakják a síneket a korábban megszüntetett pályákon, és újabb vonalak kiépítésén fáradoznak. Bebizonyosodott, hogy a drága benzinre, gázolajra, úthasználati díjakra kényszerülő közúti közlekedés nem bírja az árversenyt a vasúti szállítással, s az is bebizonyosodott, hogy a vasúti szállítás lényegesen kevésbé terheli a környezetet, mint a közúti fuvarozás. A fűvel is benőtt, fák szomszédságában kanyargó vasúti pályatest szinte belesimul a természetbe, és gyakorlatilag biológiai károkozás nélkül oldja meg a közlekedést, míg egy szokványos aszfaltozott út is összehasonlíthatatlanul több környezeti kárt okoz, mint a vasúti pálya.

Fónagy János önálló indítványa és a kormánypárti hozzászólások körvonalazták ennek a vizsgálóbizottságnak a területeit. Én hadd erősítsek föl három területet, és valóban csak röviden. Az egyik: mindenképpen foglalkozni kell a Volán és a MÁV menetrendjének összehangolásával. Nyilván most nem kell ezt részletezni, majd lesz erre bőven lehetőségünk.

A másik: a tömegközlekedés állami támogatásának kiterjesztése vidékre, amiről egyébként többször már többféle formában mostani kormányzó pártok részéről is hangzott el törvénymódosító, a költségvetési vitában is elhangzó javaslat. Mindenképpen csökkenteni kellene a munkába járók anyagi terheit valamilyen formában, és ezzel is segíteni a kisebb települések népességmegtartó képességét, hogy a képességmegtartó népesség is, vagyis a fiatalok is ott maradjanak.

A harmadik a kisvasutak helyzete. Ma 33, személyszállítást is végző kisvasúti pálya működik az országban, s további 19, zömében csak az év egy részében működő erdei kisvasutat tartanak fenn. Én a bugaci kispöfögő helyzetét ismerem, s tudom azokat a helybéli és MÁV-os erőfeszítéseket, Vasúttörténeti Alapítványtól kezdve különféle gazdaságok, érdekeltségek erőfeszítését, amelyek megpróbálják megtartani ezt a szabadtéri technikai, történeti és interaktív múzeumot is. Végig kellene gondolni például azt a területet, hogy hogyan lehetne növelni úgy az utasok létszámát, hogy például a bugaci kispöfögő esetén a kecskeméti diákok, általános iskolások, minden esztendőben legalább egy évfolyam - ez több mint ezer gyerek - egyszer használhatná ezt a bugaci kispöfögőt olyan állami támogatásból, amely állami támogatás megvan, csak akkor itt a forrást célzottan kellene hasznosítani. Ahogyan támogatjuk vasúti jegyek révén a fővárosi múzeumok vagy éppen a Parlament látogatását - egyetértek ezzel a lehetőséggel -, ugyanúgy kellene támogatni például a diákok természet közeli kisvasutakon tett kirándulását. Ez is része lehet, tudom, hogy apró része, de része lehet egy ilyen vizsgálóbizottsági felmérésnek, közös gondolkodásnak.

Úgy vélem - és megvallom őszintén, örülök, hogy ez a javaslat fogadtatásra talált -, egy olyan műhelymunka jöhet létre, amely a vasúti törvényt is talán életképesebbé és távlatosabbá teheti. Mindenképpen köszönet az előterjesztőnek, és köszönet a fogadtatásnak.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu