MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kis Zoltán előző reguláris felszólalása inspirált arra, hogy fölszólaljak. Az 1800-as évek vége a magyar jogtudomány, jogászat, jogalkotás fénykora volt; akkor született a majdnem száz évig érvényben lévő találmányi törvény, a Csemegi-kódex, és akkor született a kereskedelmi törvény is, ami, most nem tudom pontosan, de az is majdnem száz évig volt érvényben.

(12.10)

Ennek pompás kifejezései voltak, amelyeket jó lenne felújítani. Ilyen például a szédelgő feldicsérés. Ugye, milyen gyönyörű szóegyüttes ez? Amit Zoli, te mondtál, az a szédelgésnek és a feldicsérésének a kategóriájába tartozik; hogy ott éppen átadáskor működött a készüléked, amit azt hiszem, hoztál hozzánk is javítani (Dr. Kis Zoltán: Igen. - Derültség.), igen, és utána pedig elmentél 20 kilométerre, már nem működött. A vevőtájékoztatásra nagymértékben érvényes a szédelgő feldicsérés kifejezés. De ezt nem nagyon lehet mondani, mert adott esetben még be is perli valamelyik áruházlánc az embert.

A másik, ha már a szédelgésről beszélünk, valamelyik magyar áruházlánc úgynevezett bizalomkártyát bocsátott ki, amire pontokat lehetett gyűjtögetni. Évekig gyűjtögették az emberek a pontokat, és nyáron, augusztus elsején megjelent egy kis plakát az áruházlánc üzleteiben, közölte, hogy milyen nagyszerűen be lehet váltani ezeket a pontokat. Alul egy kis mondatocska is volt, hogy október elején valamennyi korábbi pontot törölni fognak. Ezt megtették, hiába írták tele a panaszkönyvet az emberek, jöttek hozzám képviselői fogadóórán panaszkodni emiatt; nem történt semmi.

Gondoljuk, hogy majd a verseny helyre teszi, mert az ilyesmi eléggé öngyilkos lépés, és bízunk abban, hogy ez megtörténik, de a vevőtájékoztatás kérdése, annak korrektsége igenis olyan, ahol az államnak oda kell figyelni, és megvannak a megfelelő szervei arra, hogy erre ügyeljenek.

Le is járt a két perc. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu