CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen az alapos szakmai vitát; és nem köszönöm meg azokat a megjegyzéseket, amelyek hazugsággal és rosszindulattal vádoltak meg, ezeket szeretném visszautasítani. De majd, ha odaérünk, akkor konkrétan is érinteni fogom ezt. Azt gondolom, a régi közmondást illik ilyenkor alkalmazni: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Bernáth Ildikó képviselő asszony több minőségben is hozzászólt a vitában. Őszintén szólva nem tudtam eldönteni, hogy ön most a minimálbér növelésére biztat minket, vagy erről próbál lebeszélni minket. Mert hol annak fontosságát hangsúlyozta, hogy ez az emberek számára fontos, nőjön a minimálbér, hol pedig azt próbálta hangsúlyozni, hogy ez a vállalkozások számára milyen nagy teher. Tehát valahol el kell dönteni, hogy most mit szeretnénk, és hogyan szeretnénk. Bizonyára nem úgy, hogy magas adóval sújtjuk a minimálbért, ahogy ezt önök tették 2002-ig, mert annak a kívánalomnak elég nehéz úgy megfelelni, ha súlyos, kemény adóterhek sújtják a minimálbért.

Többen kértek mindenféle hatásszámításokat, -vizsgálatokat. A kollégáim arról tájékoztattak, hogy tegnap a minimálbérrel kapcsolatos hatásszámításokat a bizottság tagjainak átadtuk. Az általános vita előtt ezt rendelkezésre bocsátottuk, úgyhogy nem igazán értem a felvetést; bizonyára nem volt mód áttekinteni rövid idő alatt, ezt megértem, de egyébként rendelkezésre bocsátottuk.

Ami a munkaügyi ellenőrzés objektivitására vonatkozó megjegyzést illeti, és egy másik kétperces hozzászólás keretében pedig a vámőrség felé tett egy nem túl hízelgő megjegyzést a képviselő asszony: azt szeretném kérni, ha ebben meg tudnánk állapodni, hogy a politikától független ellenőrző szervezetek intaktságát tartsuk meg, nem jó, ha a hitelét romboljuk ilyen különféle bizonyítatlan, félmondatos megjegyzésekkel. Sőt azt gondolom, közös érdekünk, hogy mind a vámőrség, mind a munkaügyi ellenőrzés, mind az APEH politikai intaktságát, szakmai tisztességét és jogszerű működését megőrizzük, és ne mocskoljuk be a saját politikai vitáinkkal, mert azt gondolom, súlyos károkat okozunk.

Vissza kell utasítsam, hogy a munkaügyi ellenőrzés objektivitása nem biztosított. Igenis biztosított, igenis biztosított a szakszerűsége és törvényes eljárása.

Az eljárásrendben egyébként a munkaügyi ellenőr nem javaslatot tesz a felettesének, hanem ő az elsőfokú hatóság. Ezt rosszul tudja, képviselő asszony, ő az elsőfokú hatóság. Az ő döntése megfellebbezhető másodfokra, és megfellebbezhető a bíróság előtt is. Azt gondolom, hogy ez a helyes eljárás. Sem a feletteseinek nincs joga beleszólni a konkrét ellenőrzési döntésbe, sem nekem nincs jogom hál’ istennek, sem pedig tanácsadó testületeknek nincs joga konkrét ellenőrzés konkrét ügyeibe beleszólni.

De annak érdekében, hogy a korábbi gyakorlatot megváltoztassam, két szempontból is átszerveztem a munkaügyi ellenőrzést. Egyfelől szakmai értelemben a munkavédelmi és a munkaügyi ellenőrzést kettéválasztottam, mert ez eddig eléggé összemosott volt a szervezetben, másfelől pedig a megyei szervezeti rendszert regionálissá szervezem át. Ebben az első lépés, a központi régió szervezeteinek kialakítása már megtörtént, annak érdekében, hogy ne legyenek személyes kapcsolatok, annak érdekében, hogy az ellenőrzés váratlan legyen. Ezt önök is megtehették volna, négy évig nem tették meg.

Ezért azt kérem, hogy amit önök nem tettek meg, ne róják az én szememre vagy a kormányom szemére, hanem egy kicsit legyenek mértéktartók az ilyen típusú kritikákban és bírálatokban, és akkor esetleg egy platformon tudunk vitatkozni, vagy tényleg olyan kérdésekről tudunk vitatkozni, amelyek tényszerűek. Tehát kérem, hogy ebben legyünk partnerei egymásnak, hogy nem kérdőjelezzük meg ezen intézmények jogszerű működését.

Ami a 400 ezer munkahelyet illeti - képviselő asszony ezt mint a magnó mondja minden létező hozzászólásánál -: legközelebb át fogom adni önnek azt a CD-t, amelyben akár név szerint megtalálja 600 ezer embernek azt a támogatását, amivel munkahelyhez juttattuk. Nem 400, 600 ezer emberét, több mint három év leforgása alatt! Majd utána vonja kétségbe, hogy igazat beszélünk-e a 400 ezer munkahely tekintetében! Úgy gondolom, hogy az majd kellő bizonyíték lesz az ön számára. De egyébként az Országgyűlés előtt fekvő “Jelentés a foglalkoztatás helyzetérőlö tényekkel, számokkal igazolja, hogy az a nem kormányvállalás, hanem politikai vállalás tényszerűen meg is valósult, valósul ebben a kormányzati ciklusban.

Ami az Országos Érdekegyeztető Tanácsra való érzékenységét illeti az ellenzéki képviselőtársaknak: szeretném, ha elővennék a tükrüket akár a retikülből, akár otthon a borotválkozótükröt, és belenéznének, és egy kicsit pironkodnának a megjegyzéseiken. Mert önök voltak, akik az előző kormányzati ciklus idején, ’98 és 2002 között megvonták az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét a minimálbér megállapításában, tényszerűen kivették a munka törvénykönyvéből azt a passzust, ami az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét tartalmazta volna. Ezt mi tettük vissza 2002-ben. Erre szeretném önöket emlékeztetni, mielőtt még ilyen nagyon vehemensen az Országos Érdekegyeztető Tanács érdekében úgy lépnének fel, mint akik ezt komolyan gondolják. Önöknek volt módjuk komolyan gondolni 2002-ig, és azt cselekedték, amit cselekedtek. Vállalják, álljanak fel, és mondják el, hogy önök nem gondolják ezt komolyan, csak aktuálisan gondolják, hogy ezzel jól lehet szerepelni, mert most éppen a szél erről fúj, és a szélkakasnak erre kell beállnia! Önök valóságosan pontosan az ellenkezőjét cselekedték, megszavazták a cselédtörvényt 2001-ben, ami homlokegyenest más, mint amit 2002-ben vissza kellett korrigálnunk, ami nem munkavállaló-barát volt, ami fittyet hányt az országos érdekegyeztetésre, fittyet hányt a szakszervezetek jogosultságaira. Kivették a kollektív szerződéskötés jogát a szakszervezetektől, áttelepítették az üzemi tanácsokra, hogy a kegyelt, nem a munkavállalók szervezeteként felálló szervezetek köthessenek kollektív szerződést. Hányat mondjak még olyat, ami teljesen más döntésük volt, mint amiről most itt beszélnek? Azt javasolnám, egy kicsit többet a tükörbe nézni, kicsit többet emlékezni, és egy kicsit visszafogottabbnak lenni a véleményekben, annak érdekében, hogy hiteles legyen az, amit mondanak.

Latorcai képviselő úr vetette fel, de többen érintették, hogy van ez a bizonyos kivételszabály a megváltozott munkaképességűek, pályakezdők esetében. Való igaz, ez a törvényben, amióta minimálbér van, benne van. Az ok, ami miatt benne van - ennek én is utánanéztem -, az, hogy a példálózó felsorolás olyan példákat használ, amelynél esetleg feltételezhető, hogy nem százszázalékos teljesítményt fognak produkálni, vagy mert nincs munkatapasztalatuk, vagy mert olyan a helyzetük, hogy nem tudják ezt megtenni. Ezért használták a kivétel lehetőségét a korábbi szabályozók.

Volt korábban kivétel minimálbér-megállapításnál ágazat tekintetében, de ez is inkább csak az volt, hogy milyen időpontban lépjen hatályba egy minimálbér-szabályozás. A mezőgazdaság kapott olykor negyedév, olykor félév laufot - pestiesen szólva - arra, hogy az adott évi minimálbér-szabályozást alkalmazza.

Magam nem éltem a szabállyal és elődeim sem, én is úgy gondolom, hogy üres szabályozásról van szó. De azért megfontolásra szeretném ajánlani azt, hogy most, amikor már 33 darab ágazati párbeszédbizottság létrejött, amikor létező fórumokról van szó, és amikor pontosan ágazati hatások is nagyon fontosak a minimálbér megállapításánál, akkor lehet, hogy érdemes fenntartani egyfajta kivétel lehetőségét, mégpedig nem ilyen példálózó felsorolással, ahogy most van, és nem ezekre a társadalmi csoportokra nézve, hanem esetleg az ágazati párbeszédbizottságok hatáskörében vagy az OÉT hatáskörében és bizonyos ágazatok tekintetében. Én ezt nem zárnám ki, érdemes lenne legalábbis megfontolni, és egy szakmai vitában tisztázni ennek a lehetőségét.

Ami a vitatott ügyekben az Országos Érdekegyeztető Tanács véleményét illeti - itt szeretnék egy pillanatra előreszaladni Csáky András képviselő úr hozzászólására reagálva.

(19.00)

Nem vitatom, hogy hiba történt az Országgyűlésnek átadott iromány szövegezésében, technikai hiba. Tudniuk kell, hogy ennek a törvényjavaslatnak a szövege az elmúlt másfél esztendőben körülbelül harmincnyolcszor változott. Az általános indoklás akkor elkészült, abban a reményben, hogy megállapodás jön létre az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a munka törvénykönyve szabályzásáról, tekintettel arra, hogy ebben a kormányzati ciklusban mindig úgy terjesztettük elő a munka törvénykönyvét, hogy amögött egyetértés volt, megállapodás volt az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Ez a szöveg végigkísérte az útját, és a végén kiderült, hogy nincs egyetértés, és kollégáim technikai hibaként bent hagyták.

De emögött nem volt szándékosság, ezért kell visszautasítanom a képviselő úr feltételezését a hazudozásra vonatkozóan. Persze ez bocsánatos bűn, mert a képviselő úrnak valószínűleg fogalma nincs az Országos Érdekegyeztető Tanácsról, mert ha lenne, akkor nem feltételezné a szándékos hazugságot. Az nyilvánosság előtt zajlik. Mi okom lenne bármikor is bármit eltagadni, amikor a kamerák, az újságírók jelenlétében zajlik? Tudom, hogy ez önöknek szokatlan, mert 1998-2002 között évente egyszer volt egy országos munkaügyi tanácsülés, ahol méltóztatott megjelenni a kormány valamelyik tagja, kihirdetni az igét, az eredményt, és utána távozni. Tehát önöknek ez persze teljesen szokatlan, de így zajlik. Érdemes megnézni! Most például hetente van minden pénteken, mert úgy tartják a három oldal képviselői, hogy fontos. Sőt minden egyes országos érdekegyeztető tanácsülésről a Magyar Közlönyben jelenik meg közlemény. Ugyan, mondja már meg, képviselő úr, miért kellene nekem hazudoznom önnek vagy bárkinek itt a parlamentben, amikor a nyilvánosság előtt nyomon követhető, hogy mi történik?! Miért feltételez ennyi ostobaságot egy miniszterről vagy egy kormányról, hogy ezt megteszi? Úgyhogy azt, hogy ez hazugság vagy a félrevezetés szándékával történt volna, visszautasítom. A technikai hibáért elnézést kérek, azt nem vitatom, de nem kellene ebből ilyen következtetéseket levonni, mert méltánytalan, és nem felel meg a valóságnak.

Hogy mi bármilyen megállapodást felrúgni készülünk vagy társadalmi kontroll nélkül szeretnénk szabályozást változtatni, ez finoman szólva is nem felel meg a valóságnak. Úgy tűnik, nem figyelt oda a képviselő úr, amikor elmondtam, hogy elég régóta zajlanak az egyeztetések az Mt. és a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény módosításáról. Igyekeztünk a lehetséges létező megállapodás minden pontját megtalálni. De a vitában volt egy fordulópont valamikor augusztus végén, amikor mindkét oldal, mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldal úgy döntött, hogy ragaszkodik az álláspontjához, és mind a két oldal a kormánytól kérte, hogy foglaljon állást ebben a vitában, és aszerint terjessze be az Országgyűlésnek a törvényjavaslatot, homlokegyenest eltérő álláspontok esetén. Mindenki a kormányon keresztül akarta érvényesíteni a véleményét. Külön kértem a feleket, hogy még egy tárgyalási forduló legyen, sőt szeptember 30-ig közösen szabtunk arra időt, hogy igyekezzünk megállapodni a szabályozás minden részlete tekintetében.

A minimálbér-szabályozást szeptember 27-én az OÉT levette napirendről, nem a kormányoldal vette le, hanem a munkáltatók meg a munkavállalók nem voltak hajlandók vitatkozni róla, mondván, hogy még nem érett meg a helyzet. Kérem szépen, ahhoz, hogy minimálbér legyen január 1-jétől, és a kormány által javasolt konstrukciót napirendre lehessen tűzni az Országgyűlésben, és szülessen szabályozás, be kellett nyújtani a törvényjavaslatot. Én jeleztem a partnereknek, hogy szeptember 30. után ezt meg fogom tenni, és a parlamenti szakaszban, amennyiben az Országos Érdekegyeztető Tanácsban születik más tartalmú megállapodás, akkor jelezni fogom a parlamenti vitában, és arra fogom kérni az országgyűlési képviselőket, hogy ha létrejön ilyen megállapodás, akkor módosító indítvánnyal vezessük át a törvényen. Miért kellene azt feltételezni ezek után, képviselő úr, hogy valamit fel akar rúgni a kormány, hogy társadalmi kontroll nélkül akar szabályozni? Miért kell ilyeneket feltételezni? Nincs erről szó, képviselő úr! Ön olyat feltételez, amiről egyáltalán nincs szó, valószínűleg azért, mert vagy rosszul tájékoztatták, vagy rosszul tájékozódott, vagy egyszerűen csak rosszindulatot feltételez ott is, ahol ilyen nincs.

Minimálbér. Hát lefolytathatjuk sokadszor a vitát, képviselő asszony, hogy melyik a jobb szabályozás, az, ami 2002 előtt volt és adózott a minimálbér, vagy az, ami 2002. szeptember 1-je óta van, amikor adómentes a minimálbér, meg olyan adó-jóváírási rendszer van, amely ezt adómentessé teszi. Azt gondolom, ezt nem nekünk kell megvitatni, a minimálbéresek azonnal érzékelték a zsebükön nettóban, amikor ez a változás megtörtént. Pontosan tudják, hogy mennyi a minimálbér nettó tartalma. S lehet látszólag a minimálbér bruttójával bemutatni, hogy közeledünk a méltányos bérhez, miközben egyébként az államháztartás bevételei gyarapodnak. Mi nem ezt az utat választottuk, pontosan azért, hogy a munkavállalóknál több pénz maradjon, valamint azért, hogy a munkáltatóknak a minimálbér-emelkedés ne legyen nagyobb teher. Ezért választottuk azt, hogy adómentessé tettük, így a nettó tartalma lényegesen magasabb lehetett. Ezt az utat járjuk közösen a munkáltatókkal és a munkavállalókkal azóta is, közösen megállapodva a minimálbér összegéről. Egyébként pedig, ha ennyire rossz a képviselő asszony emlékezete a tekintetben, hogy mikor volt magasabb adó- és járulékteher, 1998-2002 között vagy 2002-2006 között, akkor be fogom mutatni, át fogom adni önnek azokat az adatokat, grafikonokat, számításokat, számokat, amelyek tényszerűen igazolják, hogy az önök időszakában lényegesen magasabb volt az adó- és járulékteher, most pedig lényegesen kisebb, és ez igaz a minimálbér tekintetében is.

Ami a pályázatokkal való kompenzálást illeti: önök 2002-ben 15 milliárd forintot vontak ki a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészéből, és ebből pályázat útján támogattak néhány vállalkozást és néhány egyéni vállalkozót, azért, mert egyoldalúan megemelték a minimálbért. Nekünk az első dolgunk az volt augusztusban, hogy 5 milliárd forinttal visszapótoljuk az aktív eszközök forrását, mert önök teljesen felélték ezzel a megoldással. Mi nem a pályázat útján vagyunk, ahol szubjektív alapon el lehet dönteni, hogy kinek adok meg kinek nem adok, aki közel áll, annak adok, aki meg nem áll közel, annak nem adok, hanem mi a normatív megoldásokban gondolkodunk, normatív járulékkedvezményekben, normatív kedvezményes eljárásokban. Ilyeneket tettünk az asztalra. Igen sajnálom, hogy nem támogatták szavazatukkal sem a január 1-jével hatályos ilyen megoldásokat, sem pedig az október 1-jei Start-programot, pedig ez kiszűri azt a szubjektivitást, amit önök persze nagyon szerettek, én meg azt gondolom, hogy ez hiba, nem jó erre a terepre bevinni a szubjektivitást és a politikát.

Ami az ágazatok helyzetét illeti: emlékeztetném önöket arra, meglehetősen sok elemzés jelent meg arra vonatkozóan, hogy a textil-, bőr- és cipőipar, a mezőgazdaság esetében a foglalkoztatás mitől csökkent 2001-2002-ben, és mi tett jót az ágazatoknak és mi nem. Ezeket én nem idézném, de gondolom, önök is olvassák azt, amik tényszerűen igazolják, hogy a minimálbér egyoldalú drasztikus emelése és a forint irreális erősítése jelentette ezeknek az ágazatoknak a végét. Az első felét önök csinálták, a másik felét meg kérdezzék meg Járai Zsigmondtól, hogy miért csinálta, amikor semmi ok nem volt rá, hogy ilyen módon alakuljanak a kamatok, és ilyen módon alakuljon az árfolyam.

Egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy csökkenteni kell az adó- és járulékterheket, de ismételten csak azt szeretném kérdezni, hogy akkor miért nem csinálták, képviselő asszony, képviselő urak, miért nem tetszettek megtenni, volt rá négy esztendejük. Mi 2002 óta folyamatosan csökkentjük az adó- és járulékterheket, az összterhelést, nem egyes elemeit, az egészet, úgy, ahogy van, a teljes terhelést. És letettük előre öt évre, hogy hogyan gondolkodunk erről. Lehet persze olyan javaslatokat megfogalmazni, amelyek alapján lényegében nulla adót és nulla járulékot kelljen fizetni, látom, hogy van önökben ilyen típusú hajlandóság, hiszen ennél népszerűbb javaslatokat nem is lehet már tenni, de akkor majd tessenek azt is hozzátenni, hogy lesz-e oktatás, lesz-e egészségügy, lesz-e munkanélküli-ellátás meg hasonlók, mert egyébként a nulla adótartalom mögött nyilván a nulla állami szolgáltatás van. Ezt nyilván hozzá kellene majd tenni.

(19.10)

Szeretném eloszlatni azt a félreértést, amely szerint a munkaügyi ellenőröknek direkt érdekeltsége lenne a bevételteremtésben. Az, hogy a Munkaerő-piaci Alapból finanszírozódik nagy részben a munkaügyi ellenőrzési szervezet, ez folyamatosan elég régóta így alakult, magam sem tartom szerencsésnek, hozzáteszem, szakmailag kifejezetten rossznak tartom, ezt a helyzetet így örököltük. A mostani összegszerűségben a jelentős változás abból adódik, hogy száz fővel növeltük a munkaügyi ellenőrök létszámát, a 170 fős állományt száz fővel, tehát meglehetősen nagymértékű létszámnövelést hajtottunk végre. Ennek forrásaként most a Munkaerő-piaci Alapot tudtuk megjelölni.

Szeretném ugyanakkor arról tájékoztatni a jelenlevőket, hogy a törvényjavaslat vitájakor megállapodtunk a munkáltatókkal és a munkavállalókkal, hogy 2006. június 30-áig átnézzük a munkaügyi ellenőrzés finanszírozásának kérdését, és javaslatot teszünk arra, hogy 2007. január 1-jétől ne ez a szakmailag vitatható finanszírozási modell érvényesüljön. Magam is fontosnak tartom, hogy véletlenül se vetődjék fel a direkt érdekeltség a munkaügyi ellenőrzés működésénél.

A diplomás minimálbér miért különbözik a közszférában, mint a versenyszférában. Nem különbözik, képviselő asszony, csak nem olvassuk pontosan a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat azt mondja, hogy a 110 és 120 százalékos minimális bér megállapítása egy minimum szám, ennél kevesebb nem lehet. De az is ott van, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács állapodik meg erről a szorzóról. Az is az Országos Érdekegyeztető Tanács hatásköre.

És akkor itt kitérnék arra a több szempontból érintett problémára, hogy ez szűkíti vagy bővíti az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét. Először is nem változtatja meg a tekintetben, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kell megállapodni a minimálbér összegéről. Ez a szabály, amit mi hoztunk vissza a törvénybe, szeretném még egyszer mondani, ez a szabály nem sérül.

Béki Gabriella említette, hogy kontingenst vagy sávot kéne meghatározni. Ez megítélésem szerint még inkább szűkítené az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét, mert most azzal, hogy azt mondjuk, hogy a minimálbér nem lehet kisebb, mint a legutoljára közzétett egyszemélyes háztartás létminimuma, azzal a sáv egyik felét fogalmaztuk meg, és fölfelé teljesen nyitva hagytuk. Ha a képviselő asszony javaslatát elfogadnánk, akkor fölülről is zárnánk a vita lehetőségét és a megegyezés lehetőségét, ami szerintem nem volna helyes.

Hasonlóképpen kinyitottuk a középfokú végzettség, diplomás végzettség szorzószáma tekintetében az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét. Magam is azt gondolom, hogy szégyen lenne, ha egy diplomás csak 1,2-szeresét keresné a maga felelősségteljes állásában, mondjuk, egy segédmunkás fizetésének. Nincs is így. Valójában nincs is így. Mi szívesen állapodnánk meg nagyobb szorzószámban. Messze egyetértek.

Azt mondjuk, hogy a törvény a minimumát, a különbség minimumát állapítsa meg, és innentől bízza a szociális partnerekre a megállapodás lehetőségét. Most akkor megkérdezem: hogyan legyen, képviselő úr? Mert egyszer azt mondja, hogy nem jók ezek a szorzószámok, egyszer meg azt mondja, hogy ne szűkítsük az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét. Valamelyik mellett dönteni kell! Én azt gondolom, nagyon helyes, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét óvjuk, védjük, magam is tisztelem, és magam is óvom és védem, és azt gondolom, hogy ezt meg kell tartani. Ezért nem feltétlenül a törvényi szorzószámokat kell változtatni, hanem az ő hatáskörét kell megteremteni. Ezért nyugodtan lehet olyan mértékű a versenyszférában is a diplomás minimálbér, mint a közszférában. A közszférában könnyebb volt, mert megállapodtak munkavállalók, munkáltatók, és így dőlt el a bértáblában, illetve a bértarifarendszerben.

Ez a lehetőség most is megadatik a mi javaslatunk szerint a versenyszférában is. Ráadásul, ha megnézzük a béradatokat, akkor azt látjuk, hogy a versenyszféra diplomás fizetései messze magasabbak, mint a közszféra diplomás fizetései, nyugodtan meg lehetne tenni, hogy magasabb összegben állapodnak meg a felek.

A sajtóban is sok hivatkozás van rá, a foglalkoztatási bizottság vitában nem részt vevő elnöke még nyilatkozott is arra vonatkozóan, hogy milyen bérhelyzetben vagyunk az Európai Unióval összefüggésben. Ami a minimálbér nettó tartalmát illeti, és az átlagos bér nettó tartalmát illeti, nem vagyunk a méltányos bér 60 százalékos sávjában, ez kétségtelenül így van, viszont ha az európai uniós összefüggéseket nézzük, akkor nagyjából a középmezőnyben vagyunk. Vannak országok, amelyek közelebb vannak a 60 százalékhoz, és vannak országok, amelyek lényegesen jobban le vannak maradva, mint mi, és azt kell mondjam, hogy Luxemburg kivételével, ha jól emlékszem, nincs olyan ország, amely a 60 százalékot meghaladná, úgyhogy valódi célkitűzés ez minden európai uniós tagállamnak.

Viszont azok az adatok, amelyek a bér-összehasonlításról szóltak a sajtóban, arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy azok 2002-es adatok, úgyhogy az önök hagyatékát tartalmazzák, ehhez képest változtak a magyar béradatok, reálbér-emelkedés tekintetében is 29,5 százalékos mértékben, és a nyugdíjak tekintetében is.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a jogalkotói szándék vagy a jogszabály-előkészítők szándéka és a törvényjavaslat szövege szerint is nem a kormány dönt a minimálbér összegéről, ha nincs egyezség az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, neki passzív a szerepe, ő csak kihirdeti a KSH által megadott minimálbért akkor is, ha nincs egyezség. Tehát nincs szó arról, hogy a kormánynak bármifajta hatáskört szeretne vindikálni a törvényjavaslat, sőt kifejezetten nem kíván a kormánynak hatáskört megállapítani, hanem vagy az Országos Érdekegyeztető Tanács, vagy az objektív számadatok. Ebben különbözik, valóban, az Orbán-Torgyán-kormány időszakától, amikor a kormány vette magához a jogot, és egyoldalúan döntött a szociális partnerek ellenvéleménye ellenére. Ez a különbség. Tehát nincs joga a kormánynak. Ha e tekintetben pontatlan lenne a szöveg, én kész vagyok bármilyen módosító indítványt elfogadni, mert az a szándékunk, hogy ne legyen a kormánynak ilyen típusú hatásköre a jövőben.

Béki Gabriella említette, hogy ha van egy törvényben rögzített alsó széle a dolognak, akkor mi a fenétől lesz magasabb összegben megállapodás. Ez is egy nézőpont. De van egy másik nézőpont is, nevezetesen, hogy ha nincs megállapodás, akkor a jelenlegi szabályozás szerint ugyanaz az összeg marad a minimálbér a következő esztendőben is, mint az előző évben volt. Tehát a veszélye a “nincs megállapodásö-nak ma sokkal nagyobb, hogy nem emelkedik a minimálbér. A mi szabályozásunk szerint annyira mindenképpen emelkedne, amennyire a létminimum emelkedett. Ez a különbség a jelenlegi helyzet és az új szabályozás között.

Hogy hiteles is legyen a kormányzati javaslat, arra vonatkozóan pedig azt tudom mondani, hogy mi nem a most kiszámított 61 700 forintos minimálbérre tettünk 2006-ra javaslatot, tehát a törvényszöveg szerintire, hanem 63 ezerre, és hogy ez nemcsak duma, hanem konkrét cselekvés is és szándék is, azt a jelen már nem levő Pettkó András képviselő úrnak mondom, majd a jegyzőkönyvben elolvashatja. (Pettkó András a jegyzői székből felállva jelzi, hogy jelen van.) Ja, hogy ott fönn van, bocsánat, mint jegyző van jelen. Akkor neki mondom, ő fölvetette, hogy az adójóváírás mértéke hogyan alakul: bizonyára megnézte az adótörvényeket, és a személyijövedelemadó-törvényben látja, hogy végig 63 ezer forintnak megfelelő adójóváírásra tettünk javaslatot.

Többen felvetették, hogy túl differenciált a bírság a munkaügyi ellenőrzési törvényben a javaslatunk szerint. Bármi meglepő, ezt a túldifferenciált skálát a munkáltatók javasolták, ugyanis az utolsó pillanatig tárgyaltunk azért, hogy egyetértés legyen a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény szövegében, és én kértem külön, hogy még folytassunk tárgyalást épp a büntetési tarifarendszerről, hogy ne szubjektív legyen, hanem ügycsoportokhoz kapcsolódjon, hogy megfeleljen a munkáltatói gondolkodásnak is, ezért lett ilyen túlcizellált. Hogy végül mégsem értettek egyet a munkáltatók, az az összegszerűség miatt volt, ők nem fogadták el, hogy 6 millióról 20 millió forintra nőtt a felső határ.

Itt jegyzem meg, hogy én értem, hogy ezt néhányan sokallják, de Kocsis Róbertnek mondanám - jól körbenézek, hogy itt van-e, de ő tényleg nincs már itt -, hogy bízom benne, hogy ő nem a feketefoglalkoztatókat védi azzal, hogy itt sokallja a bírságot, és mindenek urának véli felfedezni a törvényjavaslatban a munkaügyi ellenőröket.

(19.20)

Az a helyzet, hölgyeim és uraim, a tapasztalatunk az, hogy beárazták a bírságot a vállalkozások számos helyen. A 6 milliós bírság azt jelentette, hogy egy nagyobb építkezés vagy egy nagyobb kereskedelmi lánc berakta az árkalkulációba, nem volt egyáltalán semmilyen elrettentő hatása, a kisebb összegűeknek meg főleg nem. Ez a nagyságrend már olyan, amit, azt gondoljuk, nem lehet simán berakni az árkalkulációba, ami már valóban elrettentő. És hogy ha abban egyetértünk, remélem, talán Kocsis Róbert is egyetért, hogy mégiscsak tartsuk természetesnek a jogkövetést, mégiscsak tartsuk a szabályos foglalkoztatást etalonnak, és onnan kezdve nézzük, hogy ki miért kap büntetést, akkor mégiscsak azt hiszem, a szabályos foglalkoztatókat kellene védenünk, és elriasztanunk mindenkit a szabálytalan foglalkoztatástól, merthogy ma az a helyzet, hogy a szabályos foglalkoztatóknak van versenyhátránya a szabálytalannal szemben, és szerintem ez tarthatatlan, és nem hiszem, hogy ezt az állapotot fenn kívánnák tartani.

Ami a tanácsot illeti, lehet, hogy nem szerencsés az elnevezése, bizonyára a hatásköre is pontosítható, de a szándék, ami mögötte meghúzódott, és ebben kialakult kompromisszum a felek között az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, az az, hogy a munkavédelem szabályozásához hasonló módon egy tripartit testület befolyást gyakorolhasson tendenciáiban a munkaügyi ellenőrzés alakulásába. Tekintettel arra, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban ilyen bizottság nincs, nem szerepel, nem létezik, ezért javasoltunk egy ilyen megoldást, amiben a felek egyetértettek. A munkavédelem esetében van egy országos érdekegyeztető tanácsi bizottság, amely ellátja ezt a funkciót, ezért ott nem kell egy ilyen speciális testület.

Utoljára és befejezésül: azért próbáltam a szóbeli kiegészítőben világosan jelezni, hogy mely vitatott ügyekben hogyan vélekedtek a munkáltatók és hogyan a munkavállalók, hogy képes legyen az Országgyűlés, a képviselők az egyes módosító javaslatokról való szavazás során mérlegelni, hogy kinek az álláspontját támogatják szavazatukkal, vagy kivel vitatkoznak szavazatukkal.

Igen, Rákos Tiborral egyetértve fontosnak tartom az egyensúlyt a szabályozásban, mert ha nincs egyensúly a szabályozásban, akkor az újabb és újabb konfliktusok garmadájával fog járni, vagy újabb és újabb kompenzációs igényekkel fog járni. Kulcskérdésnek tartom, hogy egyensúlyos szabályozás legyen, de a helyzet nem egyensúlyos. A munkáltatók és munkavállalók között van egy erősebb meg egy gyengébb, és én azt javaslom, a kormány legalábbis ezt az álláspontot képviseli, hogy az ilyen éles konfliktushelyzetekben, amikor munkavállaló és munkáltató között nem látszik kialakulni megegyezés fontos szabályozási kérdésekben, akkor az esetek jelentős többségében mi álljunk a gyengébb mellé, és ha nem is fogadjuk el száz százalékban, szó szerint a gyengébbek álláspontját, de ahhoz közelebb legyen a szabályozás, mint az erősebb fél felé. Ha ebben egyet tudnánk érteni, akkor, gondolom, számos módosító indítvány megítélésében is közelebb lehetnek álláspontjaink.

A magam részéről nyitott vagyok minden további módosításra, a törvényjavaslatok pontosítására; ha a szándék tekintetében egyetértünk, akkor ezt könnyebben meg fogjuk tenni. Ha persze olyan feltételezéseink vannak egymásról, amelyekről Csáky képviselő úr adott itt tanúbizonyságot, akkor nehéz lesz egyetérteni, valóban.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu