ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, maximálisan egyetértünk, hiszen az élelmiszer-biztonság vitájában is ugyanezeket többször, többféle példával saját magunk is elmondtuk, sőt mi több, a bizottsági ülésen, ha jól tudom, jól emlékszem rá, a többpárti egyezség alapján is ezekben a dolgokban állapodtunk meg. De sajnos pont ezek a dolgok nem jelennek meg a kereskedelmi törvényben. Itt volt Orosz Sándornak a múlt heti vitában is igaza, hogy legalább hat különböző tétel hiányzik a kereskedelmi törvényből.

Mivel tudjuk garantálni a hazai termék biztonságát? Semmivel az égadta világon. Milyen tervek vannak a nagy bevásárlóközpontokra? Tóth képviselőtársam mondta el. Hányat akarnak még ebben az országban felépíteni? Ennek az egésznek a lényege tulajdonképpen az, hogy az uniós tagországokon belül kié lesz a legnagyobb piacszerzési hatalom, fogalmazzunk így, és ki teszi kiszolgáltatottá majd az embereket és kiszolgáltatottá a termelőket.

Akkor is felhoztam egy példát: Somló környékén az almatermesztők - hiszen 2 százalékát adják a magyar almatermesztésnek - háromnapi beszállításra kötelezettek x nagyságrendű kiló arányában, és 120-150 nap után kapják meg az első fizetésüket. Háromnaponta szállítják be, és többszázszorosan forgatják meg az ő termékét egész alacsony áron. De ha uralni fogják teljes egészében a piacot, akkor még arra az almára sem lesz szükség, mert hozzák majd adott esetben külföldről, és el fogják árasztani olcsó, rossz minőségű áruval a magyar piacot.

Itt van a németországi húsnyesedék: állati eledelnek szánják, és hova kerül a magyar rendszerben? Lehet, hogy majd általunk fogyasztott fasírozottba, mert tökéletesen meg lehet darálni, és be lehet keverni egy jó minőségű húsba. Mert a minősége arra a célra, amiben Németországban felhasználják, tulajdonképpen nem számít rossznak, állati eledelnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A problémák tulajdonképpen itt vannak, és ezért kellene azokat a tételeket berakni, amit Orosz Sándor is elmondott, biztonságképpen, a hosszú távú jövőkép szempontjából is.

Forrás: parlament.hu