SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A korábbi kétpercesekben nem volt időm kifejteni néhány olyan gondolatot, amit mindenképp szükséges, hogy elmondjak, pontosan a jobbítás szándékával, és pontosan a bevásárlóközönség érdekében.

Az előző hetekben már-már kisebb koalíciós nyilatkozatháború alakult ki a kereskedelmi törvény kapcsán. Persze azért nevezem ezt óvatosan háborúnak, mert messze nem éri el azt a szintet, amely akár a költségvetés, akár az adóemelések, akár pedig az euró 2010-es bevezetése vagy elhalasztása kapcsán kialakult önök között. De mégis azt gondolom - félretéve itt a felsorolást -, nagyon fontos, hogy ez a kereskedelmi törvény hosszú távon kialakuljon, és úgy alkossuk meg, az Országgyűlés úgy alkossa meg, hogy lehetőség szerint mindenkinek a lehető legjobb megoldást kínálja, illetve másik oldalról a legszigorúbb feltételeket kínálja azoknak, akiknek bizony be kell tartaniuk majd ezeket a szabályokat.

Éppen ezért, ha megengedik, négy területet emelnék ki, amit nagyon fontos körbejárni, és nem biztos, hogy csak ennek a törvénynek a keretében, hanem a hozzá kapcsolódó szabályozás és esetleg más törvények keretében is mindenképp figyelemreméltónak gondolom. Az egyik a kis- és középkereskedők versenyhelyzetbe hozása a nagyokkal szemben, amiről már a korábbi vita során nagyon sokan szóltak, és azt hiszem, hasonlóan, mint ahogy mi gondoljuk. A másik a beszállítók védelme, leginkább a magyar termelők és a magyar beszállítók védelme. A harmadik szorosan kapcsolódik a beszállítói védelemhez, ez az élelmiszer-biztonság. Végül, nem utolsósorban, de mindenképp negyedikként sorolnám ide a kereskedelmi dolgozók, leginkább a nagy bevásárlóközpontokban dolgozók védelmét. Ha megengedik, kifejtem ezt a négy fontos területet kicsit bővebben, kicsit részletesebben, pontosan azért, hogy a mi álláspontunkat megismerjék, és adott esetben a módosító javaslatainkat ennek fényében tudják befogadni, vagy pedig az önök módosító javaslatait mi is be tudjuk fogadni, hisz sok tekintetben azonos a gondolkodás.

A versenyhátrány - amit leginkább említettem, rögtön az elején - a kis- és közepes kereskedők részéről nap mint nap tapasztalható. Kicsit az a kabarétréfa jut eszembe - talán a hetvenes-nyolcvanas évekből -, amikor Sándor György egy tornatanárt játszott el, és akkor azt mondta, hogy egyenlő pályák, egyenlő esélyek - én kerékpárral indulok. A gyerekek meg futhattak utána.

(13.20)

Tehát ilyen helyzetben vannak sajnos a magyar kis- és középkereskedők; velük szemben nemhogy kerékpárral, hanem sokkal inkább motorral, esetleg robogóval indulnak a multik. Egyszerűen esélyük nincsen, hogy fennmaradjanak, megmaradjanak. Éppen ezért, hogy ne csak ezen sírjunk vagy ne csak ezen panaszkodjunk, mindenképpen nagyon fontosnak tartjuk, hogy kedvezményes hiteleket kapjanak ezek a kis- és középvállalkozások. Ezért nyújtottuk be Varga Mihály vezetésével és munkája kapcsán azokat az adó- és adójárulék-terhek csökkentésére tett javaslatainkat, amelyek igenis a kis- és középvállalkozások erejét növelhetnék.

Mindenképpen nagyon fontos lenne, hogy a törvényben megjelenjen a nagy bevásárlóközpontok telepítésénél valamilyen szintű hatástanulmány készítésének és a következményei leírásának kötelezettsége. Képviselőtársaim többen mondták, főleg, akik vidéki városokban polgármesterek, hogy milyen elkeserítő és szomorú következményekkel jár a falvakra, a kistelepülésekre egy-egy nagy bevásárlóközpont letelepítése anélkül, hogy azt egy hatástanulmány megelőzte volna, és az ő kereskedelmüket, mármint a kicsik kereskedelmét hogyan fojtja meg, teszi tönkre.

(A jegyzői székben Podolák Györgyöt dr. Füle István váltja fel.)

Beszéltünk már arról korábban, hogy a belvárosi boltok kiürülnek. És most nemcsak Budapestről beszélek, hanem ha elmegyünk vidékre, rengeteg vidéki városban is egyre inkább mennek tönkre a belvárosi vagy belváros közeli boltok, kiskereskedők. Az idegenforgalomra és az ott élő nyugdíjas, nem autóval utazó lakosságra, szegényebb emberekre bizony nagyon nagy terhet ró ezeknek a hiánya, ezeknek a megszűnte, hiszen nem tudnak hova menni bevásárolni, nem tudják hol megszerezni azt a szükséges élelmet vagy egyéb más kereskedelmi cikkeket, amire nekik szükségük van. Így, azt gondolom, hogy a hatástanulmány elkészítése, a letelepedések körüljárása, mármint a nagy bevásárlóközpontok letelepedésének a körüljárása igenis például a nyugdíjasok érdekében is történne, nemcsak a kiskereskedők érdekében.

A másik terület, amiről beszélni szeretnék, a beszállítók védelme. Nagyon sokat vitatkoztunk erről, és úgy gondolom, hogy összességében egy irányba vezettek a gondolatok, és mindenki úgy látja, helyes, hogy szigorításokat kell előírni azokkal szemben, akik verseny-, illetve tőkefölénnyel rendelkeznek a jóval szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező beszállítókkal szemben. Itt hadd tegyek egy igenis pozitív megjegyzést, bár azt hiszem, ilyenek voltak a múlt heti felszólalásomban is: mindenképpen fontos az a felsorolás, amit a minisztérium készített, hogy mik is ezek a pontok, mi is ez a mindenképpen a versenyfölénnyel való visszaélés vagy pedig a piaci erővel való visszaélés. Nagyon fontos, de itt azért a vitában is elmondtuk, és továbbra is szeretném hangoztatni, hogy mindenképpen fontos az ehhez a törvényhez kapcsolódó más törvények szigorú betartása. Tehát nem lehet az, hogy száz napra, százhúsz napra, százötven napra fizetnek beszállító termelőknek, képtelenség azt elfogadni, hogy utólag minősítsék vissza a terméket másod- vagy harmadosztályba, és így tovább, és így tovább. Tehát mindenképpen ezeken a pontokon túl kérjük a Gazdasági Minisztériumot - és itt államtitkár urat személy szerint -, hogy azokat a módosításokat, amelyeket ehhez a ponthoz benyújtottunk, támogassák, mert a magyar áru, a magyar munkaerő védelmében tettük, annak érdekében, hogy minél kevesebb embernek kelljen munkát keresnie azért, mert kiszorul a terméke a magyar piacról.

A harmadik terület tulajdonképpen szorosan összecseng a beszállítók védelmével, ez az élelmiszer-biztonság. Franciaország, Dánia és sok más nyugat-európai ország vagy régebb óta az Európai Unióhoz tartozó ország valóban nem a piacnak a bezárásával védi meg a hazai termelőit. Nem úgy, ahogy Kárpáti Zsuzsa elképzelte vagy elmondta, mert ez az Európai Unió szabályaival szemben van, majdhogynem az alapszabályok közé tartozik a szabadpiaci verseny lehetősége. Amióta európai uniós tagok vagyunk, nem tehetjük meg.

Ellenben megtehetjük az élelmiszer-biztonság követelményeinek a betartását. Az utóbbi heteknek, hónapoknak vagy az utóbbi egy évnek az a szomorú statisztikája, hogy mennyi silány áru érkezik az országba, mennyi fertőzött áru, mennyi olyan minőségen aluli termék érkezik az országba, előbb-utóbb valahol kibukott különböző botrányok követeztében. És ezek az áruk azok, amelyek bizonyos szempontból kiszorítják a magyar termelőket, kiszorítják a magyar versenytársakat, akik igazából nincsenek versenyben.

Ha ezeket az élelmiszer-biztonsági szabályokat sokkal szigorúbban vennénk, a hatóságok még szigorúabban követelnék meg a nagy áruházláncoktól, hogy ezeket igenis be kell tartani, egész más lenne a helyzet. Én is egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyeket kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt mondtak, hogy bizony úgy lehet kiszorítani őket, ha a büntetés sokkal nagyobb, ha az ellenőrzés sokkal nagyobb és szigorúbb.

Ezért is szomorú, amit az előbb említettem, hogy az ÁNTSZ költségvetéséből 2 milliárd forintot vettek el ebben az évben, a jövő évben pedig 2,6 milliárdot vonnak vissza. Nem lenne szabad pont ebben a helyzetben! Látszólag hatalmas összeg ez a 4,6 milliárd, ami a két év alatt eltűnik onnan, de összességében a magyar áruk védelmében, a magyar vásárlók érdekében megtérülne ez a ráfordítás és az élelmiszer-biztonság támogatása.

Befejezésül negyedik pontként a kereskedelmi dolgozók védelmében szeretnék néhány szót szólni. Mindenképpen fontosnak tartjuk az ünnepnapok tiszteletét; itt kimondottan az ünnepnapokról beszélek. Egyetlenegy megoldást tudunk elfogadni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ez az augusztus 20-ai turisztikai célú nyitva tartás; érthető akár a Balaton, akár Budapest szempontjából és más vidéki városok szempontjából is ez az igény. De az, hogy helyi szokások döntsék el, azért, mert egy bevásárlóközpont (Az elnök ismét csenget.) két-három éve már nyitva van, és erre azt mondják, hogy helyi szokás, ezt nem fogadhatjuk el. Elnök asszony, egy mondat, és befejezem.

A nagy bevásárlóközpontoknál a dolgozók védelmét mindenképpen szigorítani kell. Ebben is nyújtottunk be módosító indítványokat, kérjük, hogy a gazdasági bizottság ezeket támogassa. Mindannyiunk érdekében tettük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu