TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon sajnálom Gusztos képviselőtársamat, hogy itt ül másfél órát, és nem érti ezt a vitát. Talán akkor nem kellene itt ülnie, bár - ne haragudjon, hogy ezt mondom - tőlem akár bármelyik napirendi pontot végigülheti, de ez a vita a vasút élete. Tessék elhinni, 50 ezer alkalmazott van, igaz, hogy egyre több a felsővezető, de azért van ebben még 45 ezer egyszerű ember, aki jelentősen az átlag alatt keres ebben a szakágazatban, és olyan területen az országban, ahol két munkáltató van, az önkormányzat és a vasút. Ezért a parlament nem mehet el szó nélkül emellett, és ha ön nem érti, nyugodtan olvasgassa még egy darabig. Ha az SZDSZ nem érti, és el akarja bocsátani a dolgozókat, nyugodtan bocsássa el.

De azt azért ne felejtse el, hogy egy országnak közútra, vasútra, vízi útra szüksége van, és ha veszteséges, ezért vannak a közös költségeink, hogy a veszteséget is fedezzék! Nem lehet mindent teljesen nyereségessé tenni. Ettől ország, ettől állam egy állam, hogy vannak benne működőképes rendszerek, amelyeket mindannyian fönntartunk mások egyszerűen fönntarthatatlan érdekei miatt. Ugyanis a törvény pontosan azért használhatatlan, mert egy részében azt írja le, hogy ha gazdaságtalan a szárnyvonal, akkor a koncesszor máshogy is működtetheti, magyarán: ha gazdaságtalan, akkor majd buszt indít helyette, és busszal húzogatja a tehervagonokat.

Ez gyönyörűséges egy törvény így! Talán ezeket kellene kicsit jobban átlátni, és beleéreznie magát abba a helyzetbe, ami nemcsak 110 kilométer Budapesttől, hanem az országnak jelentősen nagyobb távolságai.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu