BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot alaposan megvizsgáltuk, hiszen a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek korábban is és most is a legfőbb gondolatai között mindig a biztonság, a munka, az otthonteremtés, a családok helyzetének vizsgálata, helyzetének javítása állt.

A biztonság kérdésében is kiemelkedő helyet szántunk és szánunk a munkahelyek megőrzésének, a munkahelyteremtésnek és a teljes foglalkoztatottságnak a biztonsága tekintetében. Ezért különösen fontosnak tartjuk ezt az anyagot, amelynek tárgyalásánál sajnálatos módon igen kicsi a részvétel.

(14.30)

Milyen helyzetben került ez a jelentés, országgyűlési határozati javaslat a tisztelt Ház elé? Úgy gondolom, hogy foglalkoznunk kell e jelentés benyújtásának az időpontjában azzal, hogy a parlament jóváhagyta az egyik lehetőségét az adókról és járulékokról szóló törvény tekintetében, amivel befolyásolni tudja a kis- és középvállalkozások, a mikrovállalkozások, családi vállalkozások munkahelyteremtő képességét, a munkahelyek számának bővítését és az aktivitás növelését.

Biztos, hogy mindannyian tudjuk, hogy párhuzamos előterjesztés készül a nemzeti fejlesztési terv, a területfejlesztési koncepció és a koncepció következtében megteendő szükséges lépésekről. Folyik az Európai Unió bizottságaiban és főbizottságában nemcsak a nemzeti fejlesztési tervnek majd a későbbi vizsgálata, hanem a magyar gazdaságpolitikának, a magyar gazdaság állapotának is az éles vizsgálata és nem egy esetben a bírálata.

Itt egy lényeges mondanivalóhoz érkeztem el, amely mindig is minden hozzászólásunkban szerepel, hogy a foglalkoztatáspolitika önmagában nem ad olyan eszközöket, amelyekkel változtatni tudna a magyar foglalkoztatás helyzetén, a regisztrált munkanélküliek számán. A gazdaságpolitikában mindig az adott ország gazdaságpolitikájába beágyazva kell vizsgálnunk a megteendő szükséges intézkedéseket.

Itt mutatkozik meg a kormánypárt és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség foglalkoztatási munkacsoportja közötti képviselői véleménykülönbség. Nem a statisztikában keressük azokat az adatokat, amelyekben véleménykülönbség kialakulhatna, bár itt is van néhány olyan statisztika, amelyekben csak részértelmezések vannak. Példaként említenék meg egy apróságot: bennünket elsősorban nem az érdekel, hogy százezer külföldi munkavállaló van vagy sem, hanem hogy ebből mennyi az Európai Unióból érkezett, milyen viszonosság van Magyarország és az Európai Unió között, és mennyi, mondjuk, a Kínából érkezettek száma a foglalkoztató iparban vagy a kereskedelemben. Melyek a nem európai országból érkezett munkavállalók, mert mi hiszünk abban, hogy az Európai Unió elsősorban a tőke, a munkaerő, a foglalkoztatás, az áru és a szolgáltatások szabad áramlását jelenti. Mi ebben hiszünk. Mi abban is bízunk, hogy az Európai Unióban ezek a határok előbb-utóbb olyan irányban változnak és módosulnak, hogy a Magyar Köztársaságnak is legyen lehetősége a kedvező feltételeket kihasználni az Európai Unió különböző országaiban, kölcsönösség alapján.

Olyan helyzetben került ez az anyag benyújtásra, amikor az Európai Unió meghatározott országaiban egyfajta szociális lázadás mutatkozik, különösen az alulképzett, az egy- vagy kétgenerációs bevándorló fiatalok körében, akik főleg a nagyvárosok közelében olyan tömegben nem jutnak munkalehetőséghez, nem jutnak oktatáshoz, képzéshez, ami már az egész Európai Unió fejlődésének is egyfajta gátjává válhat. Amikor Franciaországban, Belgiumban vagy Németországban ezekkel a feszültségekkel foglalkozunk, akkor nemcsak rendőri szempontból kellene vizsgálnunk, hanem előrevetítve 10-15-20 évvel vizsgálnunk kellene a magyarországi helyzetet is, főleg a pályakezdő fiatalok foglalkoztatási problémáinál. Nem statisztikában keressük tehát mi azokat a véleménykülönbségeket, ami a két álláspontot jellemzi, hanem a megtett vagy a megtételre váró intézkedések másként értelmezésében vagy hiányában. Erre Bernáth Ildikó frakcióvezető-helyettes asszony is rámutatott hozzászólásában.

Olyan időszakban került ez benyújtásra, amikor a nemzeti fejlesztési tervben megfogalmazzuk mindazokat a javaslatokat, amelyek Magyarország régióit, megyéit, kistérségeit és településeit foglalkoztatják. Mindannyian tudjuk, hogy a legnagyobb források ma már nem a strukturális alapok valamelyikéből az infrastruktúra-fejlesztésre érkeznek, hanem a humánerőforrás-fejlesztési operatív programban nyújtanak lehetőséget. Mennyire tudjuk ezt kihasználni? Mennyire tudjuk igénybe venni ezeket a hatalmas, milliárdos forrásokat, akár a szakképzés átalakításában, akár az esélyegyenlőség, a nők munkavállalási lehetőségeinek biztosításában, a romafoglalkoztatásban, a roma esélyegyenlőség megteremtésében? - és sorolhatnám.

A regionális operatív programokban kiváló lehetőségek vannak a térségi felzárkóztatásra, a hátrányos helyzetű vagy többszörösen hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatására, ezért 1990 óta minden kormány igyekszik a saját erejéből a legtöbbet biztosítani. Mégis elmondhatjuk, hogy soha nem látott mértékű különbség van az egyes régiók, és - azt is mondhatnám és mondom is - a régióban lakó polgárok között. Egyenlőtlenség mutatkozik a közép-magyarországi régióban, mintegy 2,5-3-szoros GDP-aránytalanság mutatkozik az észak-alföldi vagy a dél-alföldi régiók helyzetével, életminőségével összefüggésben, és igen nagy mértékű, akár a foglalkoztatásban is a kelet-magyarországi régiók, és a közép-magyarországi vagy a nyugat-dunántúli régiók közötti viszonyban, összehasonlításban. Az anyag foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de véleményünk szerint keveset tesz annak érdekében, hogy ezek az aránytalanságok ne csak olyan szinten realizálódjanak, hogy a különbségek, a mélység, a szakadék ne nőjön tovább, stagnáljon, hanem egymáshoz közelítsenek is ezek a mutatószámok.

Az anyag olyan időszakban került benyújtásra, amikor folyik a 2005. év költségvetésének a készítése (Filló Pál: Hatos! - Göndör István a kezével hatot mutat.), sőt az általános vitán is túl vagyunk, ahol már megfogalmazódtak mindazok, amik 2006-ban a Magyar Köztársaság számára mind az önkormányzatok, mind a vállalkozók, mind az állampolgárok számára lehetőséget biztosítanak boldogulásra, vagy elvonások tekintetében nem látják biztosítottnak a jövőjüket. Nagyon fontos tehát, hogy ezekből a következtetések megfelelőek, pontosak és pontosan célzottak legyenek. Ezt hiányoljuk ebből az anyagból.

Egyes szakpolitikáknál, szakterületeknél az anyag nem nyújt kellő mélységben megoldási javaslatot. Én ilyennek tartom azt is, hogy mindamellett, hogy bővül a közmunkák részaránya, a közmunkákra fordított összegek aránya, sőt maga a felhasználható összeg mikéntje is, mindössze 4-5 százalék az a közmunkában részt vevő népességből, aki a munkaerőpiacon utána állást tud vállalni. Ennek a növelése feltétlenül fontos lenne.

Nagyon lényegesnek tartom én is, és szeretném megismételni, hogy robbanásveszélyes helyzetet idézhet elő középtávon is az a helyzet, amikor a pályakezdő fiataloknak egyik évről a másikra 19 százaléka nem jut munkához. A 30 év alatti fiatalok körében megközelíti a 30 százalékot, akik háztartási vagy családi kötelékben élik mindennapjaikat, és nem találnak megfelelő munkahelyet. Ezen mindannyiunknak változtatni kell.

Feltétlenül fontosnak tartom azt is, hogy a nők esélyegyenlőségének biztosításánál a 45 év feletti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) foglalkoztatásban és a fiatal anyáknál a jelenleginél határozottabb lépéseket tegyen meg a kormány, és biztosítsa azokat a feltételeket, amelyeket Európa más országaiban már kitaláltak és megtaláltak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu