BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ellentétben az előttem szóló fideszes képviselő asszonnyal, én ezt a jelentést alapvetően jónak, korrektnek tartom, következésképp elfogadásra ajánlom az Országgyűlésnek.

Ez a jelentés egyrészt a foglalkoztatási helyzetről szól, tehát első részében egy helyzetelemzés, ami nagyon részletes és korrekt, nagyon-nagyon sok információt tartalmaz, másrészt pedig az előrelépést szolgáló gazdaság- és társadalompolitikai intézkedésekről szól, külön kitérve minden egyes ilyen intézkedés kapcsán a további tennivalókra, a továbblépés irányára, útjára.

Én azt gondolom, hogy ha valaki semmit nem tud Magyarországról, semmit nem tud a magyar foglalkoztatási helyzetről, de elolvassa ezt az összességében, mellékleteivel együtt 164 oldalt - de elég csak magát a jelentést elolvasni, ami az egyharmada -, akkor egy olyan reális képet kap a foglalkoztatás helyzetéről, hogy egyből megérti egyrészt a magyar viszonyokat, másrészt pedig azokat a problémákat is, amelyek közepette a foglalkoztatáspolitikai kérdésekkel foglalkozik a kormány.

(14.00)

Én is onnan indulok ki, ami az alapvető összefüggés, hogy alacsony a foglalkoztatás Magyarországon; az Unióhoz viszonyítva alacsony. Nincs egészen pontosan 58 százalékos foglalkoztatási rátánk, ami tehát azt jelenti, hogy az aktív, dolgozni tudó emberek 58 százaléka van foglalkoztatva. Ha megnézzük azt a statisztikát, amit az 1. számú táblázatban mellékeltek a jelentéshez, ott egészen jól, pregnánsan kiderül a számokból, hogy ez az aggasztó helyzet a 90-es évek legelején állt elő, amikor megzuhant a foglalkoztatás. ’90-ben még 5 milliónál több ember dolgozott, ’92-ben pedig 3 millió 965 ezer, következésképp ez a drámai foglalkoztatásiráta-csökkenés, ami előállt, a rendszerváltással, egészen pontosan a gazdasági rendszerváltással van összefüggésben.

Ha részletesen nézzük a tendenciát, az éves adatokat, akkor azt látjuk, hogy csökkent, csökkent, csökkent egészen ’96-ig ez a létszám, és ott érte el a mélypontot - ’96-ban mindösszesen 3 millió 579 ezer ember volt foglalkoztatva -, hogy aztán nagyon-nagyon lassan túljutva a mélyponton, ismét elkezdjen növekedni. A 2000-2001. évek nagyságától kezdve már stagnálást látunk és egy pici emelkedést, ami 2005-re vonatkozik. Úgy tűnik, hogy ezen a 3 millió 900 ezres nagyságrenden állt be jelenleg a foglalkoztatás. És képviselőtársaim, akik foglalkoztatáspolitikával foglalkoznak, pontosan tudhatják, hogy mennyire nehéz ezen a mutatón javítani, vagy mennyire nem is lehet egy-két intézkedéssel és rövid távon csodákat tenni.

Mielőtt rátérek az intézkedésekkel kapcsolatos észrevételekre, hadd emeljem ki, hogy az anyag nagyon fontos és jó részének - talán egy kicsit elnagyolt részének - tartom, ahol a rétegjellemzőkről esik szó. Sorra veszi a tanulmány a különböző, foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetben lévő rétegeket, így például a pályakezdőket, az időseket, hiszen amikor az előbb azt említettem, hogy a gazdasági rendszerváltás következtében ilyen drámaian, 1 millió fővel megzuhant a foglalkoztatás, akkor tudnunk kell, hogy ennek a hatalmas nagy létszámnak jelentős része bemenekült a nyugdíjrendszerbe korengedményes nyugdíj formájában, amit az állam az első ciklusban maga is segített jobb híján. Következésképp a nyugdíjrendszerben is előállt egy nagyon nehezen kezelhető, nehezen finanszírozható létszámbővülés, létszámnövekedés. Azokban az években 700 ezerre ment föl a munkanélküliek száma, és azoknak az embereknek, akik bemenekültek idő előtt, viszonylag fiatalon - az ötvenes éveik közepén - a nyugdíjrendszerbe, azoknak bizony nagyon nehéz a nyugdíj mellett munkajövedelemre szert tenniük.

Szól ez az anyag a rétegjellemzők kapcsán arról a kérdésről, amit kiemelten említett a miniszter úr is, hogy az alacsony iskolai végzettségűeknek nagyon sajátos speciális problémájuk van. Ez az a réteg, akiket az előző évtizedekben a szocialista nagyipar nagy mennyiségben fölszívott, most pedig a megváltozott gazdasági körülmények között ők azok, akik a legrosszabb helyzetben vannak, mert rájuk van a legkisebb mértékben szüksége a munkaerőpiacnak. Kitér az anyag a fogyatékossággal élőkre is, fölidézve azt az egyébként 2002-es adatot, hogy körülbelül 656 ezer érintett személyből mindösszesen 95 ezer dolgozik, ami nagyon alacsony arány, aminek a javítását külön kormányzati feladat megoldani.

És igen, a hátrányos helyzetű rétegek között a roma népességről is szó esik ebben az elemzésben. Miközben az ő létszámuk a népesség arányában nő - ma már bizonyosan több mint félmillió -, aközben foglalkoztatási szempontból tényleg sokszorosan hátrányos helyzetben vannak, az ő foglalkoztatási mutatóik a felét sem teszik ki az országos átlagnak; a munkanélküliség az ő körükben háromszor-ötször akkora, mint az országos átlagban, és az egy keresőre jutó eltartottak aránya is sokkal nagyobb. Ez a réteg az, ahol a foglalkoztatási problémák egyszerűen sűrűsödnek.

Ez az anyag foglalkozik a mobilitás kérdésével és a migráció kérdésével, és erről kevés szó esett, az előttem szólók nem nagyon érintették. Fontos tudni, hogy körülbelül mekkora nagyságrendben kerül sor külföldiek foglalkoztatására, mert azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban is sokféle közkeletű tévhit van. Magyarországon ez a létszám közel 50 ezres… (Balsay István: Száz!) Nem, aki munkavállalási engedélyt kapott, és legálisan megjelenik a munkaerőpiacon, az 51 ezer. Valószínűleg az indokolja a közbeszólást, hogy mindannyian tudjuk, hogy fekete-munkaerőként tényleg lényegesen többen vannak jelen, részben román állampolgárok, részben szlovák állampolgárok. Ez a két kategória, ami kiemelkedik.

Ami az intézkedési csomagot illeti, nos, a jelentés sorra veszi azokat a tényezőket, amik mentén a foglalkoztatáspolitika a helyzet javítását célozza. Foglalkozik az adórendszer változtatásának kérdéseivel, a munkahelyteremtés támogatásának különböző, eddig alkalmazott eszközeivel, azokkal a lépésekkel, amiket a szerkezetváltásból fakadó feszültségek kezelésére javasolt a kormány, és tulajdonképpen röviden, de foglalkozik azzal a kérdéssel is, ami szerintem a foglalkoztatás szempontjából a legneuralgikusabb, hogy tudniillik hogyan is lehet kifehéríteni a feketefoglalkoztatást.

Azt kell mondanom, ez egy olyan probléma, ami nem speciális magyar jelenség. Nyugat-Európában a legtöbb ország kínlódik a feketefoglalkoztatás gyakorlatával. Nem tér ki a jelentés arra a specialitásra, ami, azt gondolom, nálunk meglehetősen jelentős mértéket ölt, és én problémának tartom, ez pedig a szürkefoglalkoztatás. Arra gondolok, amikor minimálbéren félig legalizálják vagy egyrészt legalizálják a foglalkoztatást, de valójában ez egy színlelt munkajogi szerződés, mert lényegesen magasabb jövedelem keletkezik, csak az a magasabb jövedelem nem adózik, és nem kerül utána sor társadalombiztosítási finanszírozásra.

Én problémának látom a jelen viszonyaink között az atipikus foglalkoztatás ösztönzését is, hiszen lehet, hogy ez itt és most átmenetileg feszültségoldó hatású - amivel egyébként nagyon csekély mértékben élnek, az igényekhez képest csekély mértékben élnek a munkaadók -, valójában ha előretekintünk, akkor hosszabb távon ezekből az úgynevezett atipikus, részmunkaidős foglalkoztatásokból olyan kevés szolgálati idő és olyan kevés jövedelem keletkezik, az alacsony jövedelem alapján történő járulékbefizetés olyan paramétereket jelent majd az érintettek életében, hogy tömegével fog újratermelődni a kis nyugdíj, az alacsony nyugdíj, a megélhetést nem biztosító nyugdíj.

(14.10)

Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert miközben itt és most rövid távon a kis munka meg a kis jövedelem is feszültségoldó hatású, azért tudnunk kell, hogy ez a problémát tulajdonképpen csak egy kicsit eltolja a távolabbi jövőbe.

Szívesen szólnék egy kicsit részletesen arról is, hogy a szociális ellátórendszer változásai milyen összefüggésben vannak a foglalkoztatási helyzet javításával. Teszem ezt úgy, hogy a miniszter úr, azt gondolom, szándékosan emlékeztetett bennünket arra, hogy a jelentés több tárca munkájának figyelembevételével készült. Való igaz, nagyon szoros összefüggés van a szociális ellátórendszer és a foglalkoztatási helyzet között.

A családtámogatási rendszernek, aminek az átalakításáról éppen két napja szavaztunk, van néhány vitatható eleme, de azt remélem, hogy az ellenzéki és kormányoldal is közösen, egyformán elismeri azt, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnak volt egy ilyen munkavállalást fékező hatása, egyszerűen azért, mert ezt a támogatást mindjárt elveszítette az, aki munkába állt, és a pici jövedelem alapján már elveszítette a támogatásra való jogosultságát. Tehát azt gondolom, ez mindenképpen egy olyan üdvözlendő lépés, hogy ez az ellenösztönző funkció nem működik tovább, amit egyformán elismerhetünk.

A jövő héten kezdi a parlament tárgyalni a szociális törvény módosítását, amiben a magyar gyakorlatban először megjelenik az a gondolat, ami a munkavállalás szempontjából szerintem a legnagyobb ösztönző erő, hogy tudniillik nem egyből veszíti el a szociális támogatást az érintett, hanem egy ilyen elcsúsztatott, kifutó rendszerben egy ideig még élvezi a szociális támogatás csökkentett mértékét. Azt gondolom, hogy ezek nagyon fontos lépések a munkaerő ösztönzése szempontjából, de mindannyian tudjuk, hogy lényegesen nagyobb a jelentősége a változásoknak a munkaadói oldalon, hogy valóban milyen a gazdaság helyzete, és mennyi új munkahely teremtődik.

Összegezve azzal zárom le, hogy a javaslatot, még egyszer mondom: alapvetően jónak tartjuk, és meg fogjuk szavazni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu