CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim!

A kormány nevében szeptember 30-án átfogó jelentést nyújtottam be az Országgyűlésnek a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről. A megvitatásra kerülő jelentés a foglalkoztatási helyzet elemzésére épült, de figyelembe vette a demográfiai és gazdasági előrejelzések alapján várható fejlődési irányokat is. A jelenlegi munkaerő-piaci helyzet sok szempontból magán viseli az elmúlt 15 év történéseinek következményeit, az előző kormányok intézkedéseinek nyomait.

A jövő alakulása is közös felelősségünk. Ezért, bár nem az Országgyűlés kötelezett a jelentés benyújtására, a kormány fontosnak tartotta, hogy azt az Országgyűlés is megvitassa. A jelentést a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium készítette, azonban a munkálatokban valamennyi minisztérium részt vett. Ebben kifejeződik az, hogy a kormány kiemelt céljának tekinti a foglalkoztatás növelését, és ennek érdekében minden területen, melynek döntései hatással vannak a munkaerőpiacra, erre kívánja összpontosítani a figyelmet.

Az Európai Unió kormányai ma másként értékelik a foglalkoztatáspolitikát, mint korábban. Egyrészt egyértelművé vált, hogy a versenyképes gazdaság alapfeltétele a versenyképes munkavállaló, hogy ez a kiművelt emberfő a gazdaság hajtóereje. Másrészt egyértelművé vált, hogy a foglalkoztatáspolitika önmagában nem oldja meg a foglalkoztatás növelésének feladatait. Jól nyomon követhető ez az európai foglalkoztatási stratégia fejlődésében, amely jelenleg már a foglalkoztatáspolitika irányelveit a gazdaságpolitika és más részpolitikák, így a vállalkozásfejlesztés irányelveivel koordináltan jelöli ki.

Tisztelt Ház! A jelentés három területet fog át: a jelenlegi foglalkoztatási helyzetet, az ehhez kapcsolódóan megtett kormányzati lépéseket és a jövőben megteendő lehetséges intézkedéseket.

A jelenlegi munkaerő-piaci helyzet értékelése eddig is sok vitát váltott ki. Azt gondolom azonban, hogy vannak olyan sarokpontok, amelyeket egységesen ítélhetünk meg, és ez lehetőséget ad közös stratégia elfogadására is. Magyarország foglalkoztatási helyzete különleges Európában, eltér mind a volt európai uniós tagállamoktól, mind a velünk együtt csatlakozott volt szocialista államokétól. Az alacsony foglalkoztatási szinthez, ami az Unió 63 százalékos átlagához képest 57 százalék Magyarországon, viszonylag alacsony, az Európai Unió átlagától másfél százalékkal alacsonyabb, 7,3 százalékos munkanélküliségi ráta kapcsolódik.

Ebből következően az Unióban Magyarországon a legalacsonyabb szintű a népesség megjelenése a munkaerőpiacon. A munkavállalási korú lakosság közel 40 százaléka inaktív, nincs kereső tevékenysége, és nem is keres munkát. A népesség ilyen alacsony aktivitása jelentős hátrányt jelent a gazdasági versenyben, szűk korlátok között tartja az államháztartás bevételeit, miközben növeli terheit, mindenekelőtt a társadalombiztosítási és általában a szociális ellátásokra fordított kiadásokat, korlátozza az adóterhek tartós mérséklésének lehetőségét, fokozza a társadalmi kirekesztődés kockázatát.

A magyar foglalkoztatáspolitika legnagyobb kihívása az alacsony aktivitás, nem csupán azok vannak tehát kevesen, akiknek van látható munkájuk, munkahelyük, hanem azok is kevesen vannak, akik aktívan állást keresnek, vagyis akik munkanélküliek. E sajátos helyzet nagyrészt a kilencvenes évekbeli nagy szerkezetátalakulás, a másfél millió munkahely megszűnésének következménye. A kilencvenes években munkanélkülivé és inaktívvá válók jelentős részét azóta sem tudtuk visszahozni a munkaerőpiacra. Az időközben végbement változások és különösen a 2000-es év után felerősödő második nagy szerkezetátalakulási periódus után jelenlegi gazdaságunk tevékenységi struktúrája, technológiai felszereltsége már alapvetően más képzettségű embereket kíván, a kiesettek jelentős része a korábbi képzettségével vagy képzettség nélkül nem is tud közvetlenül visszalépni a foglalkoztatásba.

(13.00)

Az elhelyezkedéséhez szükséges támogatásokat azonban csak akkor kaphatja meg, ha regisztrált munkanélküli, az elhelyezkedéséhez vezető első lépés tehát, hogy álláskeresőként jelenik meg a munkaerőpiacon. Ezért nőhet egyszerre a foglalkoztatás és a munkanélküliség Magyarországon. Az is volt a szándékunk, hogy többen jelenjenek meg a munkaerőpiacon, legyenek láthatóak azok, akik dolgozni szeretnének, mert csak így tudunk segítséget nyújtani számukra.

Tisztelt Országgyűlés! A jelentésben több kérdésre kívántunk választ adni. Az első: miért bővül lassan a foglalkoztatottak száma Magyarországon? Azért, mert a munkahelyeket elsősorban a gazdaság teremti, a gazdaságnak pedig sok terhet kellett viselnie. Ki kellett lábalnia egy nagy válságból, fenn kellett tartania a teljes foglalkoztatás idején kialakult ellátórendszereket, fel kellett és fel kell építenie már másodszor egy új gazdasági szerkezetet, felgyorsult és magas szinten maradt a gazdaság és a termelékenység növekedése. A termelékenységgel együtt foglalkoztatást is növelni csak nagyon ritka, nagyon kedvező periódusokban lehetséges, amikor azt a világgazdasági tendenciák is támogatják.

Azért sem bővül gyorsan a foglalkoztatás Magyarországon, mert nem használtuk ki azt a lendületet, amit a jó világgazdasági konjunktúra teremtett az ezredfordulón. Így a foglalkoztatás bővülése 2001-ben megtorpant, visszafordult, az előző kormány a munkanélküliség elrejtésére, és nem az álláskeresés ösztönzésére koncentrált, és erre akar most is rávenni bennünket. Azért sem bővül gyorsabban a foglalkoztatás Magyarországon, mert most egész Európában romlik a helyzet, a régi és a legtöbb új tagállamban is, mert az állami vagy az állam által támogatott munkahelyeket az adófizetőknek kell megfizetniük, és ebben a lehetőségeink meglehetősen korlátozottak.

A munkahelyteremtés a foglalkoztatás bővítésének szükséges, de nem elégséges feltétele. Hiába van több munkahely, nem nő a foglalkoztatottak száma, ha elnézőek vagyunk a be nem jelentett jövedelmekkel és foglalkoztatással szemben, ezért nem lesz vagy kevés lesz a nyugdíj, nem csökkenhet az adója annak, aki pedig azt becsületesen megfizeti; ha az intézmények, juttatások, ellátások nem támogatják, ösztönzik eléggé az álláskeresést; ha nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy az állást keresők képesek is legyenek elhelyezkedni, rendelkezzenek piacképes szakmai tudással, gyakorlattal, munkakultúrával.

Azt gondolom, hogy a gazdasági környezetünket tekintve és saját helyzetünket számba véve az is fontos eredmény, hogy megőriztük, valamelyest még növeltük is a foglalkoztatottak számát. Mindezeket figyelembe véve a kormánynak az a célja, hogy legyen több munkahely, ezek a munkahelyek legyenek láthatóak, segítsünk az embereken a felkészülésben, álláskeresésben, alkalmazkodásban, segítsünk abban, hogy munkát és munkást kereső megtalálja egymást, és hogy azok kapják a legnagyobb segítséget, akik a legrosszabb helyzetben vannak.

Hogyan lehet ma Magyarországon a foglalkoztatást bővíteni? A foglalkoztatás növelése elsősorban a gazdaság, a versenyszféra növekedésétől, az általuk létrehozott munkahelyek számától függ. Még inkább így van ez, amikor nincs lehetőség arra, hogy közös adóforintjainkból korlátlanul szaporítsuk azoknak a munkahelyeknek a számát, amelyeket részben vagy egészben az állam tart fenn vagy támogat. A kormány feladata meglehetősen összetett és közvetett ebben a folyamatban, egy olyan gazdaságban, ahol a magántulajdon 80 százalék feletti.

A modern piacgazdaságban a kormány szerepe mindig is közvetetten jelentkezik a munkaerőpiacon. Ezért a magyar kormány is gazdaságfejlesztési eszközökkel, a foglalkoztatási költségek csökkentésével, a képzés és a gazdaság kapcsolatának szervezésével, a felnőttképzés intézményrendszerének fejlesztésével, a nem tipikus foglalkoztatási módok terjedésének segítésével, a hatékony, célra orientált és elsősorban az esélyeket növelő forrásfelhasználással, a foglalkoztatáspolitika intézményrendszerének modernizálásával adott válaszokat arra, hogyan lehet Magyarországon a jelenlegi helyzetben a foglalkoztatást bővíteni.

Amit a legfontosabbnak tartok, hogy egy kiszámítható pályán haladjon a magyar gazdaság, hogy a következő esztendőkben is 4-4,5 százalékos évenkénti növekedésnek teremtsük meg a feltételét a következő évekre is. Ez azt jelenti, hogy magával a gazdaság növekedésével is esélyt adhatunk a foglalkoztatás bővülésének. Ha sikerül a gazdaság növekedésével együtt tartani a bérek alakulását is, akkor egyszerre lehetne megvalósítani azt a hármas követelményt, hogy növekedjen úgy a gazdaság, hogy annak forrása elsősorban a hatékonyság, a termelékenység, a versenyképesség legyen, adjon lehetőséget a foglalkoztatás bővítésére is, és mindez együtt teremtse meg a bérfelzárkózás feltételeit is.

Ez akkor lehetséges, ha tartósan az Unió átlaga felett lesz a gazdaság növekedése hazánkban, ennek pedig az a feltétele, hogy a munkahelyek továbbra is cserélődjenek oly módon, hogy az alacsony hatékonyságú, rosszul fizetett munkahelyek száma csökkenjen, és növekedjen a korszerűbb, jobb képzettséget, szaktudást igénylő, ezáltal nagyobb hozzáadott értéket előállító és így jobban bérezhető munkahelyek száma. Ha ezt a hármas követelményt és pályát tudjuk tartani, akkor a gazdaság növekedésével bővülhet a foglalkoztatás, és csökkenhet az inaktivitás.

Milyen mértékű foglalkoztatásbővüléssel számolhatunk? A foglalkoztatás bővülésének mértékére többféle prognózis készült. A gazdaságkutatók szerint 4 százalék környéki GDP-növekedés esetén 0,5-1 százalék közötti foglalkoztatásbővüléssel lehet számolni Magyarországon, tekintve jelentős hatékonyságú tartalékainkat. A fejlett piacgazdaságban folyamatosan változnak a termékek, a tevékenységek, a szolgáltatások, és változnak a mögöttük álló munkahelyek is. A kormány feladata, hogy a változásokra való felkészülésben segítse mind a vállalkozásokat, mind a munkavállalókat. A munkavállalókat elsősorban a megfelelő piacképes képzettség megszerzésében kell segíteni. Ma Magyarországon a főiskolai, egyetemi diplomával rendelkezők foglalkoztatási esélye a legjobb, a 25-64 éves népességet tekintve 100 diplomásból 83, 100 középfokú végzettségűből 71, míg 100 szakképzettség nélküli emberből csupán 37 a foglalkoztatott. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek, az iskolarendszerből szakma nélkül kilépők eleve kisebb eséllyel indulhatnak a munkaerőpiacon. De azok sem tudnak elhelyezkedni, akik olyan szakmát szereztek, amely iránt nincs ma kereslet.

Hol látok lehetőséget tehát a foglalkoztatás bővítésére? A versenyszférában elsősorban a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások foglalkoztatása bővülhet. Az állami, önkormányzati szektor esetében úgy látom, hacsak nem élünk durva beavatkozással, nagyjából 800 ezer fő körül stabilizálódhat a létszám, tehát nem szűkül, de nem is bővül, miközben csökkenthetők az állami költségek úgy, hogy javul az állami szolgáltatások színvonala. Ezt oly módon lehet megoldani, hogy az állami szektorban a jelenleginél erőteljesebben használjuk a nem tipikus foglalkoztatási módokat, a munkakörmegosztás rendszerét, a rugalmas foglalkoztatás különböző eszközeit.

Azt gondolom, hogy még sokáig szükség lesz az államilag szervezett, támogatott közfoglalkoztatások, így a közmunka-, a közhasznú- és közcélúmunka-programok indítására, azok részére, akiknek nincs piacképes képzettségük. Látok bővítési lehetőséget a civil szektorban is, figyelembe véve azt, hogy a foglalkoztatásban a szolgáltatásoknak nyílik egyre nagyobb tere az iparral és a mezőgazdasággal szemben. A civil szektorban ma csupán a foglalkoztatottak 2 százaléka dolgozik. Az állami feladatok újragondolásával, az állami, önkormányzati szolgáltatások részbeni átvállalásával ezen a területen bővíthető a foglalkoztatás, emellett valószínűleg sokkal hatékonyabban, hasznosabban végezhetők el a feladatok.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar munkaerőpiacot tisztává, átláthatóvá kell tenni. Ehhez olyan eszközrendszert kell működtetni, ami a meggyőzéstől az érdekeltség kialakításán keresztül egészen az ellenőrzésig segíti a feketemunka visszaszorítását. Az állam hatékonyságának javítása mellett ez teszi lehetővé a foglalkoztatásra rakódó adók, járulékok csökkentését.

Vannak olyan csoportok a társadalomban, amelyek foglalkoztatása akkor sem nő támogatás nélkül, ha növekszik a gazdaság. A pályakezdő fiatalok, a kisgyermekes szülők, a roma lakosság, a megváltozott munkaképességűek, az 50 éven felüliek, ha elvesztik állásukat, sajnos nehéz helyzetbe kerülnek.

(13.10)

Az ehhez az öt csoporthoz tartozókra különös figyelmet fordítottunk és fordítunk a foglalkoztatásuk bővítése érdekében.

Az Unió foglalkoztatásban elöl járó országai a foglalkoztatás bővülését általában a nem tipikus foglalkoztatási formák terjesztésével érték el. Azt gondolom, hogy a részmunka hazai bővítése érdekében elsősorban az örökölt ellenérdekeltségeket sikerült felszámolnunk, arányosítottuk, lecsökkentettük és jövőre teljesen megszüntetjük a tételes egészségügyi hozzájárulást, és számos, hasonló jogi akadályt elhárítottunk, amint az a jelentésből is kitűnik. Ennek ellenére hosszú távon csak a bérfelzárkózás megteremtésével látok lehetőséget arra, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás jelentős mértékben bővüljön. A távmunka terén is, úgy gondolom, megtettük azt, amit a jogszabályi környezet, illetve az adózási specialitásokat illetően lehetett. Elsőként alkalmaztuk és foglaltuk törvénybe az európai távmunka-megállapodást. Emellett kormányzati pályázatokkal több ezer távmunkahelyet hoztunk létre az elmúlt három esztendőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés 164 oldalban számol be arról, hogy mit tett és mit tesz a kormány az előzőekben elmondott célkitűzések érdekében. Kiemelve a legfontosabb területeket: a munkahelyek számának bővítése érdekében átalakítottuk az adó- és járulékrendszert, hogy csökkenjenek a vállalatok terhei, főleg a beruházásokhoz és a foglalkoztatás bővítéséhez kapcsolódó terhek. Támogatjuk a munkahelyteremtést, és segítséget nyújtunk a szerkezetváltást kísérő alkalmazkodáshoz. A munkahelyek kifehérítése, a foglalkoztatottak védelme érdekében csökkentettük és tovább mérsékeljük a munkát terhelő adókat és járulékokat, speciális vállalkozási és munkavégzési formákhoz illeszkedő, közteher-viselési formákat hoztunk és hozunk létre. A feketemunkával leginkább fertőzött ágazatokban a rendezett viszonyok kialakítását segítő szabályok lépnek életbe. Megerősítjük az ellenőrzést, szigorítjuk a feketefoglalkoztatásra kiróható szankciókat. Továbbfejlesztjük, egységesítjük nyilvántartási rendszereinket. Az alkalmazkodóképesség javítása, a munkaerő-piaci esélyek javítása, a hátrányos helyzetűek támogatása érdekében továbbfejlesztjük az oktatási-képzési rendszert, erősítjük a képzés és a munkaerőpiac kapcsolatát. Átalakítottuk a nem foglalkoztatottak ellátásait, bővítettük a munkavállalást segítő szolgáltatásokat, bővültek a munkaerő-piaci támogatások.

Hosszú évek mulasztásait nem lehet egy csapásra pótolni, de lépések sorozatával megindítottuk azokat a változásokat, amelyek érdekeltséget, lehetőséget és esélyt teremtenek a munkavégzésre, a passzív segélyezés helyett az aktív álláskereséshez nyújtanak támogatást, érvényt szereznek a munkaügyi szabályoknak, és büntetik azok megsértőit, bezárják az adómegkerülés kiskapuit.

Összefoglalva a bevezetőmet: a jövőt illetően hét olyan tennivalót látok, amelyben talán lehetséges az egyetértés. Erre szeretnék befejezésül javaslatot tenni.

Úgy gondolom elsőként, egyet lehetne értenünk, hogy a magyar gazdaság versenyképességét, a versenyképesség megőrzését, a foglalkoztatás bővítését és a bérfelzárkózás szükségességét együtt, közösen, összehangolt pályán kell a jövőben fejleszteni. Bízom benne, hogy egyetértünk abban, hogy a legnagyobb feladat Magyarországon az aktivitás növelése a munkaerőpiacon. Bízom benne, hogy egyetértenek azzal a harmadik feladattal is, hogy a mindenkori kormány feladata a vállalkozásokat és a munkavállalókat segíteni az alkalmazkodásban. Negyedikként: azt gondolom, egyetérthetnénk a jövőt illetően abban, hogy a hazai foglalkoztatás bővítése érdekében az alulképzettség, a szakképzetlenség megszüntetése lehet az egyik legfontosabb feladat. Ötödikként: ha a három nagy szektort tekintjük, bízom benne, hogy egyetértésre jutunk abban, hogy a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások foglalkoztatásbővítése a versenyszférában a lehetséges fejlődési irány, hogy a közszférában a közfoglalkoztatás fenntartása és a rugalmas munkavégzés feltételeinek megteremtése a legfőbb irány, és hogy bővíteni kell a civil nonprofit szektor foglalkoztatási kapacitásait. Bízom benne, hogy egyetértés van a tekintetben, hogy még egy hosszú ideig a közfoglalkoztatás ekkora mértékét fenn kell tartani, és bízom benne, hogy egyetérthetünk abban is, hogy a következő esztendők legfontosabb feladatai közt a látható munkaerőpiacot, a tiszta munkaerőpiacot, a szabályos munkavégzést kell a mindenkori kormányoknak elősegíteni, és határozottan fel kell lépni a feketefoglalkoztatással szemben.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem képviselőtársaimat, hogy a jelentést vitassák meg és fogadják el.

Köszönöm figyelmüket. (Filló Pál tapsol.)

Forrás: parlament.hu