SZALAY GÁBOR (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! 1993-ban alkottuk meg a bányatörvényt, a bányászatról szóló törvényt, amely többek között a vállalkozási alapokra helyezte az ásványi nyersanyagok kutatását és kitermelését, bevezette a bányajáradék fogalmát az állami bevételek biztosítása céljából, és gondoskodott az érintett környezeti, természeti értékek védelméről. Ezek voltak talán a legfontosabb jellegzetességei ennek a törvénynek. Ezt a törvényt azóta többször módosítottuk, javítottuk, legutóbb például 2004 decemberében, amikor alapvetően EU-s jogharmonizációs szempontok domináltak az újabb módosításban. Ebből az alkalomból főleg a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának feltételeiről szóló európai uniós irányelvvel kapcsolatosan hajtottunk végre változtatásokat a törvényben.

Így a jelenleg is hatályos bányászatról szóló törvény alapján megkülönböztetéstől mentesen lehet hozzájutni a szénhidrogének kutatásához, feltárásához és kitermeléséhez. A szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére jogosító engedélyek kiadására vonatkozó eljárások nyitva állnak valamennyi, a szükséges alkalmassággal rendelkező vállalkozás előtt. A verseny növelése érdekében a bányatörvény előírja, hogy a kutatásra rendelkezésre álló területeket az Európai Unió hivatalos lapjában is közzé kell tenni. A bányászati törvény 2004. évi módosítása nyomán a bányászati tevékenység szabályozása kielégíti azt az európai uniós direktívakövetelményt is, hogy az alkalmas vállalkozó kiválasztása objektív és nyilvános kritériumok alapján történjen. Úgy gondolom ezért, hogy egyértelműen ki lehet mondani, a szénhidrogén kutatását illetően a bányatörvény a végrehajtására vonatkozó kormányrendelettel együtt teljes mértékben teljesíti a 94/22/EK irányelv előírásait.

Ha ez így van, akkor joggal merülhet fel a kérdés, mi az oka annak, hogy ennek a törvénynek újabb módosítását kezdeményeztük. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert láthatóan ugyan formailag nagyon is rendben van a bányászatról szóló törvény, a törvényi háttér biztosított, az európai uniós irányelvekkel való harmonizáció biztosított, a gyakorlatban azonban mégsem igazán intenzíven történnek hazánkban a szénhidrogén-kutatások. Erre pedig nagy szükségünk lenne, hiszen az 1970-es években volt az utolsó jelentős szénhidrogén-felfedezés az országban. Ennek aztán egyenes következménye, hogy tulajdonképpen a nyolcvanas évek közepétől folyamatosan csökken mind a kőolaj, mind a szénhidrogén éves kitermelésének a mennyisége.

Ugyanakkor nagyon is valószínűsíthető, hogy az országban gazdaságilag hasznosítható készleteket rejt a föld méhe, igaz, nem nagy lencsékben, nem nagy készletekben, hanem kisebb, 100 ezer tonna usque 1 millió tonna közötti készletekben. Ezek rendelkezésre állnak, azonban nagyobb, intenzívebb kutatást kívánnának, amit azután követhet az a kitermelés, amely esetleg reményt adhat arra, hogy ez a másfél vagy két évtizede folyamatosan csökkenő termelés legalább egy ideig megint stagnálásra beállhasson.

Magyarországnak gazdasági érdeke fűződik tehát ahhoz, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló hasznosítható nyersanyagokra - így a szénhidrogénekre, a kőolajra és a földgázra - az intenzív kutatásokat eredményes, hatékony kitermelés kövesse. Sajnos, ezen a téren a szénhidrogének vonatkozásában vannak hibák. Vannak hibák a mi részünkről is, mert például az, hogy 1995 óta nem került sor újabb versenyfelhívásra, hogy a földtani adatokhoz való hozzáférés nehézkes és költséges, hogy az újabb gázkutatások eredményeként feltárásra kerülő gáz piacra juttatása egy kicsit nehézkes, hogy a bányajáradék számítási szabályai diszpreferálják a nagyobb inertgáz-tartalmú, tehát valamivel gyengébb minőségű, alacsonyabb fűtőértékű földgázt, ezek mind-mind olyan részek, amiken javítanunk kellene.

De alapvetően - és mi erre teszünk javaslatot a mostani törvénymódosításban - azon kell javítanunk, hogy azok a cégek és vállalkozások, amelyek valaha egy-egy területen elnyerték a kizárólagos kutatás jogát, az elfogadott munkatervnek megfelelően dolgozzanak, hasznosítsanak, találjanak földgázt, és azt termeljék is ki. Jelenleg a gyakorlatban sajnos az a tapasztalat, hogy ezt sokan nem teszik meg, nem a munkaprogramjukban kölcsönösen elfogadottak és meghatározottak szerint dolgoznak, ráülnek a területre, azt másnak nem teszik hozzáférhetővé, miközben maguk ott tényleges munkát nem fejtenek ki.

Ezért az általunk javasolt alapvető módosítás arról szólna, hogy bizonyos pénzügyi garanciák és az egyszer odaítélt kizárólagos jog visszavonhatóságát iktassuk be a törvénybe, de erről Podolák képviselőtársam fog részletesebben beszélni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(21.20)

Forrás: parlament.hu