SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valószínűleg az előzőekben elmondott hozzászólásomat nemigen hallhatták, akkora zaj volt itt a teremben, de azt hiszem, hogy jelen pillanatban egyértelműen kiderül az az álságos magatartás, amennyiben tartózkodik vagy nemmel szavaz itt bárki ebben a parlamentben, hogy a kormány azt a vállalását, amely azt jelentette, hogy a civil szervezetek véleményére, ajánlásaira, javaslataira támaszkodik, azokat megfogadja, gyakorlatilag most teljes mértékben figyelmen kívül hagyja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző hozzászólásomat úgy kezdtem, hogy ha ez az előző országgyűlési határozati javaslat nem december 5-én került volna benyújtásra a parlament elé, akkor még komolyan is lehetne és kellene ezt venni. De, tisztelt képviselőtársaim, az Országos Választási Bizottság az Értelmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesületének a népi kezdeményezésre irányuló szándékát július 29-én küldte át a Magyar Országgyűlésnek. Bőven lett volna alkalma arra az Országgyűlésnek, hogy egy törvényjavaslat vitáját elkezdje, és a 2006. évi állami költségvetésbe ténylegesen belefűzze azokat a forintokat, amelyek szükségesek a népi kezdeményezésben foglaltak támogatására. Azt gondolom, akik nem ismerik az ápoltak és az ápolási díjat kapók helyzetét, azok nem is igazán tudják komolyan venni ezt az egész ügyet. Pedig higgyék el, hogy annak a 40 ezer embernek, aki ápoltként, és annak a 40 ezer embernek, aki ápolóként végzi a feladatát, ez egy nagyon komoly, súlyos feladat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor az Értelmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesülete azt kezdeményezi, hogy az ápolási díj mértéke ne a nyugdíjminimumhoz, ahhoz a 24 700 forinthoz kapcsolódjon, amely méltatlanul alacsony, hanem a minimálbérhez, azt gondolom, teljesen egyértelmű a kezdeményezés lényege. Hiszen azok, akik a munkaerőpiacról kiszorulnak, és vállalják saját hozzátartozóik ápolását, megérdemlik azt, hogy ezt a feladatvállalást, ezt az áldozatvállalást megfelelően ismerje el a kormány. És egyértelmű a kérdés második része is, mégpedig az, amely azt mondja, hogy a 24 órás gondozást, felügyeletet tényleges munkavégzésként ismerje el a kormányzat. Azt hiszem, hogy a Magyar Országgyűlés akkor kezeli helyén és megfelelő módon ezt a kérdést, ha a civil szervezetnek ezt a kezdeményezését a mai napon megtámogatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kérdés, egyetértek Béki Gabriella képviselő asszonnyal, megérdemelte volna azt a nyilvánosságot, amely egy televíziós vita keretében lehetőségként adódott volna, és nem egy több mint tízórás szavazás végén kellett volna erre visszatérnünk.

Arra kérném az Országgyűlést és minden képviselőtársamat, hogy a saját lelkiismeretére hallgatva támogassa ezt a javaslatot, ezt a népi kezdeményezést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu