DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tények makacs dolgok, márpedig a magyar gazdaságról szóló legfőbb adatok azt mutatják, nemhogy közelebb, hanem egyre inkább távolabb kerülünk az eurózónától, legalábbis az elmúlt három és fél év sajnos ezt mutatja. S ha már egy gyakorlati, életszerű példával jött elő képviselőtársam, én is ezt teszem: tudja, ez olyan, mint amit nagy előszeretettel szeretnek játszani egyes körökben - de ezt nem a magyar parlamentben kellene tenni, s főleg nem a magyar költségvetés számaival -: az itt a piros, hol a piros. Ezt a játékot űzi a kormány előterjesztése is ebben a törvénytervezetben a magyar parlamenttel.

Mint ahogy a bizottsági ülésen is tisztává vált, ez bizony csak néhány számra terjed ki, ráadásul olyan számokra, amiket az elmúlt három évben sem sikerült az országnak a magyar kormány segítségével teljesítenie, sőt a 2004-ben elfogadott hároméves, középtávú államháztartási tervet ez a törvény a 3. §-ában az átmeneti záró-rendelkezéseknél hatályon kívül helyezi.

(12.40)

Tehát, ha úgy tetszik, itt ez a törvénytervezet a dokumentuma is annak, hogy a kormányzat nem tudja a saját maga által kitűzött, a saját maga ciklusában végrehajtandó programot sem végrehajtani.

Joggal vetődik fel a kérdés, akkor miért is van erre szükség éppen most, amikor az Európai Unió pont a választásokra való tekintettel Magyarországnak, miután nem fogadta el a benyújtott programját... - majd még részletesen visszatérünk arra, hogy mi is történt. A választások előtt néhány nappal a parlamentben megpróbálja áterőszakolni a ma még meglévő többségével azokat a számokat, amelyeket nem tudott megvédeni Brüsszelben sem, nem tudott megvédeni az Európai Unió tagországainak pénzügyminiszterei előtt sem a pénzügyminiszter úr, hanem megértéssel fogadták, hogy a kormányzat nem tudta ezt a kérdést megoldani, és azt mondták, majd a választások után az új kormánnyal állnak szóba, felé fogják ezt a követelményt megállapítani, azzal, hogy szeptember 1-jére halassza el.

Valóban, az Európai Unió törekszik arra, hogy a parlament is adjon hitelt, erőt egy ilyen programnak, ezért mi valóban üdvözölhetjük azt, hogy a kormány ezt benyújtotta, csak nem most kellett volna, hanem a választásokat követően a kora nyári időszakban, amikor ezt megelőzi egyébként egy gazdasági egyeztetés is, mert a sarokszámok rögzítése és az odavezető program megvalósítása nemcsak a parlament szűk körére tartozik, hanem nagyon is a gazdaság szereplőire, az emberekre, az önkormányzatokra, a civil szervezetekre, egyáltalán a gazdaság minden szereplőjére, így mondhatnánk: mindannyiunkra.

Azt kell mondanunk, a kormány mostanra a saját csapdájába futott. Azt szoktuk mondani: céltalan hajósnak semmilyen szél nem kedvez. A kormányzat jövőkép hiányában nagyon nehezen tud olyan programot kialakítani, amely elfogadható lehet, hiszen Brüsszel nem azt várja el, hogy lemásoljuk, amit ő mond, hanem pont a nemzeti sajátosságokat is figyelembe véve olyan munkaalapú - mondjuk mi, fideszesek - gazdaságpolitika kimunkálását kellene megvalósítani, kialakítani, amely az emberek számára a legfontosabb kérdésre, a munkahelyek elvesztésének a megakadályozására, új munkahelyek létrehozására tud választ adni; választ tud adni arra a biztonsági igényre, amely széles körben a családok és a közösségek számára, azok megtartására és fejlesztésére ad kereteket.

Mondhatnánk azt is: a szolidaritásnak a piacokon keresztül is meg kell valósulnia. Ez nemcsak pótlék, nemcsak helyettesítő a verseny vesztesei számára, hanem az egész társadalom számára. Ha jól működő, munkaalapú gazdaság van, akkor bizony a piacokon keresztül is érvényesülni tud ez a szolidaritás. Ez nem található meg ebben a programban. Jellemzően minden kritikája - amikor a gazdaság fő folyamatait illeszti - arra vonatkozik, hogy nagyon széles körben nem érinti, nem élvezheti annak a növekedésnek az előnyeit, azoknak a gazdasági előnyöknek a lehetőségét, ami az országban benne lenne, lehetőség lenne rá, mégsem valósul meg, mégsem jut el az emberekhez.

A magyar kihívásokat, problémákat mára már a külső elemzők is jobban ismerik, mint a döntéseket hozó politikusok, kormánytagok. Sötét a múlt, és sötét jövő fog kibontakozni változás nélkül, ez meggyőződésem. Vezetési problémával küzd az ország, nem lát tisztán, nem reagál. Pedig tudnunk kellene, a nemzetközi példák is ezt mutatják, a saját múltunk is, hogy bizony az ilyen kis-, középméretű országok számára a siker receptje az állam, és ha az állam jól működik, az sikert hozhat, ha viszont rosszul, az a legfőbb akadályává válhat.

A gazdaságpolitika az EU-s forrásokat hangsúlyozza a kormányzat szerint, pedig a valós téma igazából a nemzet fejlődése, a felzárkózás. A konvergencia nem csupán pénzügyi kérdés, sokkal inkább egy szélesebb körű gazdasági program, és pont ez a program hiányzik ebből az előterjesztésből, pont ez a program az, amit végül is az Európai Unió nem tudott megítélni. Igen, valóban mondhatja a pénzügyminiszter úr azt, hogy a Bizottság nem minősítette negatívan a programot, de nincs is program, ezért nehéz volt mit minősíteni.

Ami előttünk van, az néhány szám, abból is csak az osztó és a szorzó egyik mutatóját mutatja be. Arról, hogy valójában mihez képest jönnek létre ezek a mutatók, a hiányszámok abszolút összegben milyen nemzeti jövedelemhez vagy milyen más konkrét gazdasági teljesítményhez igazodnak, nem szól, nem tudhatunk róla. Tudjuk, a pénzügyminiszter táskájában van egy példány, amit majd meg fog mutatni a választások után, ha ezt majd megkérdezik tőle. Szerintem ennek most itt kellene lennie. Azt elfogadom, hogy a kormányzat nem kíván ilyennel előlépni - de akkor miért kell benyújtani ezt a törvényt? Ez a néhány lap így nem tudja azt a célkitűzést megfogalmazni, képviselőtársaim, amit Szlovénia vagy bármely más ország pozitív példái, mert ez nem az. Amire ők hivatkoznak, lehet, hogy ott működőképes volt. Érdemes lett volna ennek a megítélésére néhány napot szánni, egy európai uniós kitekintést alaposabban megnézni, hogy az egyes országok ezt pontosan hogyan és miért csinálták.

Itt nyugodtan állíthatjuk: a magyar parlamentbe benyújtott néhány oldalnyi, néhány számból álló szöveg arról szól, hogy a 2004. évi költségvetésben elfogadott középtávú program éppen a hatályát veszti, mert a kormány nem tudta teljesíteni. Ezek az átmeneti rendelkezések igazából az igazság pillanatai, az összes többi csak propaganda, csak arra volt alkalmas a pénzügyminiszter úrnak, hogy most egy nappal a miniszterelnök főnöke után elmondta, milyen nagyszerűen él az ország, milyen nagyszerű teljesítményű a kormány. Sajnos, miniszter úr, azt kell mondanom, néhány embernek biztosan, néhány vállalkozásnak biztosan, de ezt széles körben a teljes gazdaság nem érzékeli, a kis- és középvállalkozói szféra ezt nem érzékeli, és az emberek nagy többsége, aki dolgozik, a munkahelyét féltve tekint a jövőre.

Az viszont tényszerű, hogy bizony, a kiszolgáltatott emberek számára az elmúlt időszak nem volt megnyugtató időszak, és a jövőt tekintve azt a kapaszkodót, biztonságot adó programot, amit itt látni szeretnénk, nem adja meg. Ezért azt tudjuk mondani, hogy ebben a kérdésben vissza kell térni a szakszerűséghez, és azt kellene megtennünk, hogy a gazdaságpolitikában a célok elérését lehetővé tevő konkrét nemzetpolitikai kérdésekkel kellene ennek a törvénynek a keretében foglalkozni. Ez elmaradt. Nemcsak a parlament számára, hanem mind Brüsszel, mind pedig a magyar vállalkozók és a lakosság számára is elfogadhatóvá kell tenni, hiszen ma a kormányzat azt a megoldást tudta felmutatni, hogy rövid távon nem sikerült teljesítenie a célkitűzéseit, ezért különböző könyvelési megoldásokkal próbálta a rövid távú deficitet kreatívan megoldani, a középtávú konvergenciaprogram hiányában pedig nem teljesítette, hiszen a hosszú távú fejlesztés (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) terve nem más, mint propaganda.

Ezt sajnálattal vettük, ezért a Fidesz csak nagyon nagy aggállyal tudja ezt a programot nyomon követni, a fenntartásait fogalmazza meg, módosító javaslatain keresztül próbál majd javítani ezen.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu