GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Ha a szót úgy használom, hogy gyarapodás, vagy éppen azt mondom, hogy siker, vagy éppen azt használom, hogy félelem nélküli élet, mind-mind igaz fogalmak. Nemcsak hogy jelzők, hanem olyan fogalmak, amelyek a magyar társadalomban fellelhetők, élethelyzethez igazíthatók. Azt gondolom, bár nem túl nagy ez az ország, 93 ezer négyzetkilométer, de mégis félelmetesen nagy különbségek fedhetők fel az ország különböző térségei között. Nem véletlenszerű, hogy nemcsak a kormányprogramon keresztül, hanem az eddig megtapasztalt intézkedésekre alapozva is látható remény van a tekintetben, hogy ezek a különbségek minimalizálódjanak, hogy az elkövetkezendő időszak fejlesztési programjaiból fakadóan olyan élethelyzetek alakuljanak, formálódjanak, amelyek holnap jobbak lesznek, mint ma, holnapután meg még jobbak, mint holnap.

(19.10)

Úgy hiszem, hogy persze ezért és mindezek megvalósításáért rengeteg tennivaló van. Az alaphelyzetből kiindulva azt hiszem, hogy az általános képzésnél, a szakképzésnél, de a felsőoktatás rendszerén keresztül vagy a felnőttképzésnél is vannak teendőink; olyanok, amelyek a munkaerőpiachoz való szorosabb igazítást teszik meg, és olyanok, amelyek megtörik azokat a hátrányokat, amelyek generációs metszetekben követhetők ma.

Úgy hiszem tehát, hogy a foglalkoztatás tekintetében ennek irányában kell elindulni vagy az elindult folyamatokat megerősíteni. A legalitást kell erősíteni, mert ez szolgálja a munkavállalók és a munkaadók érdekét is, legalábbis a tisztességesen foglalkoztató munkaadók érdekét. A munkavállalónál pedig olyan lehetőségeket ad, amely biztosít, a másik oldalról pedig szolgálatiidő-alapot jelent. És a támogatások rendszerét is úgy kell működtetni, hogy legkiváltképp a hátrányos helyzetben lévők élvezzék ezeket a támogatásokat, akár személyükben, akár pedig a leghátrányosabb helyzetű térségekben működő cégek esetében, főleg akkor, ha olyan embereket foglalkoztatnak, akik munka nélkül vannak; a támogatási formák vonatkozásában is, tehát így kell szélesíteni a dolgainkat.

A korábban elindított Start-program tekintetében, azt gondolom, erősíteni kell a gyermekgondozásról visszatérők támogatását, vagy a Start extrán keresztül leginkább azokat, akik még hátrányosabb helyzetben vannak; az 50 év felettieket kell támogatni, vagy épp azokat a leghátrányosabb helyzetű településen élő embereket, akik tartós munkanélküliként vannak jelen a munkaügyi regiszterekben. Ha ezt tesszük, ha ezt erősítjük, akkor oldhatók azok a feszültségek, amelyek ma a munkaerőpiacot jellemzik.

Úgy gondolom persze, hogy mindezek mellett nem szabad elfeledkezni a mikro-, kis-, középvállalkozások támogatásáról, vagy épp a civil szféra támogatásáról sem, amely foglalkoztatásbővülési lehetőségeket hordozhat magában. És ha már a munkaügyi regisztert említettem, akkor azokról az emberekről sem, akik szakmai képesítés, végzettség nélkül, sok tízezren vannak benne a regiszterekben. Az ő számukra olyan nemzeti közmunkaprogramokat kell tudni indítani, amelyek több tízezer embert tudnak megérinteni, a másik oldalról pedig értékteremtéssel tudnak párosulni. Azt hiszem, ezek az utak azok, amelyek előbbre viszik a folyamatokat.

Így tehát összegezve nem gondolok mást erről, mint azt, hogy a legtöbb támogatást oda kell adni, ahol a legnagyobb a szükség: mint említettem, az 50 év felettieknek, a pályakezdőknek, a megváltozott munkaképességűeknek, és a leghátrányosabb helyzetben lévő településeken élő embereknek; ha csak a saját példánkkal élek, Észak-Magyarországgal, akkor Edelénytől Hevesen keresztül Salgótarjánig. Ha pedig ezt az utat járja a kormány, akkor eleget fog tudni tenni annak a szolgálatnak, amellyel a választások előtt felruházták őt.

Köszönöm megtisztelő bizalmukat, köszönöm azt, hogy az elmondott szó alapján majd voksolnak a kormányprogram elfogadására, és kérem önöket, hogy eszerint gondolják át döntésüket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu