KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt én dicséretes dolognak tartom, hogy Szijjártó Péter olvassa az Élet és Irodalmat, azt azonban nem támogatnám, hogy csak a vastag betűs részekig jut el. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Mert ha ezt a cikket végigolvassa, akkor találkozik azzal egyrészt, hogy az a helyzet, ami ma a költségvetésben kialakult, a 2000 óta tartó politikai döntések következménye. Találkozik azzal ebben a cikkben a kedves képviselő úr, hogy bizony be kellene vezetni a tandíjat a felsőoktatásban, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat be kellene építeni a nyugdíjakba, és tartalmazza mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a szerzők szerint a költségvetés egyensúlyának helyretétele érdekében végre kellene hajtani, amelyekről egyébként a Fidesz hallani sem akar. Úgy idézni valakit, hogy egy mondatot idézek tőle, mert az tetszik nekem, mert alátámasztja az egyébként alátámaszthatatlan mondanivalómat, és az összes többi meg már nem érdekel, mert az meg homlokegyenest szembemegy azzal a demagógiával, amit egyébként képviselni szoktam, szerintem elfogadhatatlan.

Ami pedig az SZDSZ-szel és személy szerint velem kapcsolatos megjegyzést illeti, azon kívül, hogy kedves dolog, hogy a képviselő úr figyelemmel kíséri a nyilatkozataimat, akkor azt is a figyelmébe ajánlom, amit a választási kampányban mindig is hangsúlyoztunk, hogy olyan helyzetben van a költségvetés, hogy az első lépés a helyzetének a rendezése, és ha ez megtörténik, ebben lehetne esetleg együttműködni, csak akkor fel kellene adniuk önöknek a demagógiát és a populizmust, akkor jöhet második lépésben az adók rendbetétele. Mi azt javasoltuk, hogy 2009-től térjünk át az egykulcsos adórendszerre, mert valójában ez az ország, a gazdaság érdeke.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu