DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a választási kampányban a politikai pártok eléggé csínján bántak az egészségügy fejezetével, illetve nyilvánvalóan a sajtó jóvoltából is csak egy kérdéskörre, a biztosítási jogviszonyra fókuszálódott a polémia, hisz a felhatalmazást kapott koalíciós pártok között ebben a kérdésben éles vita alakult ki. De hál' istennek, úgy tűnik, a szolidaritási elvű, megbonthatatlan társadalombiztosítási alapú kockázatközösség fennmarad, azonban változatlanul - mint ahogy az elmúlt időszakban - több alkalommal felhívtuk a kormány figyelmét, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között aggályos az az átalakítási tervezet, ami csak jelzésértékűen jelenik meg a kormányprogramban.

Az alkotmány vonatkozó rendelkezése 1989-ben került módosításra, és nagyon sokan ülnek itt a Házban, akik 1991-ben annak az országgyűlési határozatnak a megalkotásában részt vettek, amely egyértelműen kimondja a 10. pontjában azt, hogy a gyógyító-megelőző ellátás szolgáltatásait biztosítási jogalapra kell helyezni. Ugyanez a határozat záró pontjában a kormányt felkéri, hogy az átalakításhoz az alkotmányos szabályozási kérdéseket dolgozza ki. Ebből következően az akkor hatályos és azóta hatályos alkotmány a biztosítási rendszer feltételeinek nem felel meg, erre szeretném felhívni a figyelmet. De aki a kormányprogramot izgatottan várva vette a kezébe, hogy megtudja, a következő négy évben a magyar egészségügyben mi fog történni, úgy gondolom, csalódnia kellett, hisz nagyon általánosan fogalmazva, bizonyos területeket érintve, de a lényeget nem kidolgozva olvashatott a magyar egészségügyről, sőt félelmei fokozódhattak, hiszen ha a bevezető részben a különböző megszigorításokról beszélünk, akkor az eddigi tapasztalatok alapján az juthatott az eszébe, hogy ismételten forráskivonás fog bekövetkezni.

A kijelölt miniszter úr meghallgatása a bizottság előtt sem oszlatta el ezeket a kételyeket, sőt a tegnapi vita során elhangzott hozzászólások erősítették ezt; elég csak utalnom Kóka kijelölt miniszter úrnak arra a kijelentésére, hogy az egészségügyi közkiadások kezelhetetlen mértékig nőnek.

(9.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon fejenként 400 eurót költünk egészségügyi ellátásra, és ez magában foglalja a gyógyszertámogatásokat is, ami arányait tekintve úgy tűnik, hogy valóban magas, de erről egy kicsit később. Tőlünk kicsit nyugatabbra, de talán most lassan keletebbre is ennek többszörösét fordítják erre, tehát egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy kezelhetetlen mértékig nőnek ezek a kiadások.

Nagyon izgalmas rész a kapacitások kérdése. Egy mondat van a programban a kapacitásokról: ígéretet tesz arra, hogy 2008-ra a kapacitásokat a szükségletekhez fogják igazítani. Ezt ígérgetjük már évek óta, arról nem beszélve, hogy a szükségletek meghatározása valós morbiditási és mortalitási adatok hiánya miatt elég nehéz, de ezen lépjünk túl, megvan a tudományos módszer. Az ügy pikantériája az, hogy az a koalíciós partner kapta meg a tárca vezetését, amely koalíciós partner Budapesten is regnál. Tudjuk jól, mondjuk ki őszintén, a kapacitások aszimmetriája nagyobbrészt Budapestre koncentrálódik.

Ez nem jelenti azt, hogy Budapesten sok van, de ha országosan megnézzük a kapacitásokat, akkor bizony hihetetlen aszimmetria látható. Ha az adatokat megnézzük, akkor pont a két kiemelt betegségcsoport - ami a kijelölt miniszter úr expozéjában is itt a Házban szerepelt -, a szív-, érrendszeri és a daganatos betegségcsoport ellátása esetében a kapacitások több mint 40 százaléka, és így természetesen a források több mint 40 százaléka Budapestre koncentrálódik. Kételyeink vannak, hogy lesz-e erő ezeken az arányokon változtatni. Lehet változtatni, nem feltétlenül Budapestet kell megnyírni, hanem az ország többi régióját megfelelő ellátáshoz juttatni.

Elhangzott itt Kóka segéd egészségügyi miniszter részéről a gyógyszerforgalmazás kapcsán is kritikai megfogalmazás. Évek óta nem nő Magyarországon a gyógyszerfogyasztás. Az elmúlt négy évben a szocialista-szabad demokrata kormányzat számtalan alkalommal a generikus program felerősítését ígérte, ahhoz képest a 2000-re sajnálatos módon 26 százalékra csökkent generikus arány egy jottányit sem változott. Tehát talán ezen a téren kellene valamit lépni, és megfelelő szabályozást hatályba léptetni. A gyógyszerforgalmazás megváltoztatása teljesen indokolatlan, nagyon kéri a Magyar Demokrata Fórum, hogy ne járuljon hozzá a nagyobbik koalíciós partner egy kifejezetten jól működő, a lakosság megelégedését kivívó gyógyszerforgalmazás felborításához szűk csoportok érdekében.

Végül, de nem utolsósorban a humán erőforrásról. Mindaddig semmiféle átalakítás esélye nem lesz meg, amíg a humán erőforrás egzisztenciális kérdései nincsenek megoldva. Ha valaki megnézi a 2004-es statisztikai évkönyvet, azt tapasztalhatja, azt olvashatja benne, hogy ma Magyarországon - bocsánat, 2004-ben, de azóta olyan lényeges változás nem volt - a humán erőforrásban dolgozók nettó keresete alig haladja meg a minimálbér másfélszeresét. Európa országaiban az adott ország átlagkeresetének 2-2,5-szeresét keresik az egészségügyi ágazatban, Magyarországon ez 98 százalékon áll jelenleg is. Mindaddig, amíg ez nincs megoldva, addig esély nincs bármiféle változtatásra.

Megszorítások lesznek, ezt mindenki tudja, ezt most már önök is bevallották, hogy az elmúlt négy év hibás politikájának ez a következménye. De sem az egészségügy, sem az oktatás nem tud elviselni már megszorításokat, hiszen az itt elvesztett életévek akár a fizikai állapotot illetően, akár a szellemi állapotot illetően a későbbiek során nem pótolhatók, azok véglegesen elvesztek. Kérem, hogy ezt mérlegeljék.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu