DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Magyar Országgyűlés! Egy vitában, különösképpen, hogyha az a vita a kormányprogramról szól, helyes és előnyös dolog, ha részleteket látunk, és a részletek láttatása mellett a folyamatokról és az egészről is tudunk képet alkotni. Egy olyan területen, mint az oktatás és a kultúra, a magyar tudomány kérdése, sok részkérdés merülhet fel, amely már önmagában is nagy jelentőséggel bír, mégis úgy gondolom, hogy fontos és szerencsés, hogyha a folyamat egészét megpróbáljuk akár csak néhány percben bemutatni.

Azért gondolom, hogy a folyamat egészéről kell beszélni, mert miközben az elmúlt években jelentős viták voltak erről a kérdésről - helyes, hogy voltak -, nem kétséges előttem, hogy az elkövetkező években is nagy és jelentős nézetkülönbségek alakulnak ki vagy maradnak. Állunk elébe! Akkor van ennek persze értelme és haszna, hogyha nem önmagukban fölösleges részletkérdésekről vitatkozunk, hanem az egészről, és a vitának az az eredménye és szándéka, hogy a magyar oktatásügy, a magyar kultúra ügye, a magyar tudomány ügye előbbre megy. Reform ugyanis az én felfogásom szerint az, hogyha energiaösszpontosítás és persze nem kevés pénz hozzáadásával előbbre jutunk, mint ahonnan elindultunk.

Az oktatásügy évszázadok, évezredek óta azért működik, hogy a felnövekvő generációk több tudással, nagyobb tapasztalattal rendelkezzenek. Ezért én most nem a hagyományos felosztásban - ahogy szokás: közoktatás, felsőoktatás, felnőttképzés - haladnék, hanem ahol valóban meg lehet ragadni a problémát, és őszintén remélem, hogy az elkövetkező időszakban erről sok szó esik.

Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Másfél évtized alatt a négyszeresére emelkedett Magyarországon a hallgatói létszám. Közösen akartuk ezt, jó, hogy sokkal több hallgatója van a magyar felsőoktatásnak, mint 1990-ben. Hogy csak néhány számot mondjak: az 1990-91-es tanévben 108 376, ebben a most még le sem zárult tanévben pedig 424 161 hallgató van.

Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak ellenzékben és kormánypártokban! Én úgy érzem, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt fél évtizedben egymást hajszoltuk bele egy olyan expanzióba, amelynek méreteit és hatásait már kellő időben nem mértük fel. Igen, szükség volt Magyarországon arra, hogy sokkal és lényegesen több hallgató legyen, de elértünk egy bizonyos pontot, amely ponton túl a magyar felsőoktatás színvonalának rovására ment mindez, és miközben nem tudtuk a felsőoktatási infrastruktúrát lényegesen javítani, ez az országunk számára meghatározó ágazat károkat szenvedett.

Valahol ott, ahol 2001-2002-ben a létszám állt, ez olyan 381 ezer fő, azt gondolom, hogy elérte azt a pontot, azt a teljesítési lehetőségi pontot a magyar felsőoktatás, amelyet én érdemesnek tartok arra, hogy egy viszonyítási szám legyen. Támogatom és támogatjuk a magyar univerzitás program továbbvitelét, és minden erőmmel azon leszek, hogy a magyar felsőoktatás épületeit, infrastruktúráját úgy sikerüljön megerősíteni, hogy egy modern, valóban hatásos és jó képzést nyújtó felsőoktatás legyen és lehessen Magyarországon. Ezt reformnak tartom.

Azt reformnak tartom, amikor egy infrastrukturális megerősítés valóban a színvonal érdekében képes nyújtani. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy igenis felelősségünk van nekünk, a magyar politika alakítóinak nemcsak akkor, amikor aziránti problémáinkon siránkozunk, hogy sok diplomás nem tud elhelyezkedni, hanem akkor is, amikor kellő időben a korábbiakban nem szóltunk bele elég határozottan, hogy milyen képzési ágakban van szükség ténylegesen több hallgatóra és mely képzési ágakban kevesebbre.

Ez így, tisztelt hölgyeim és uraim, nem megy! Nem megy tovább, mert aki nem látja, hogy a bemenetnél is megvan a probléma, és csak a kimenetnél látja az okokat és aztán kesereg, az valóban alkalmatlan arra, hogy a folyamat egészére megoldást találjon. Az nem megy, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy éveken, évtizedeken keresztül valóban a magyar felsőoktatás ontja magából a tanítókat és tanárokat, miközben azt kell mondanom önöknek, hogy több mint 300 ezer gyermekkel van kevesebb a magyar általános iskolai rendszerben: 1990-ben még 1 177 612 gyermek járt általános iskolába, ebben a tanévben pedig most már több mint 315 ezerrel kevesebb, 861 858.

Ezek valóban olyan folyamatok, amelyeket együttesen végigtekinteni lényeges, ezért azt gondolom, hogy azok a célkitűzések, amelyek a kormányprogramban szerepelnek, amelyek egységben és egy rendszerben láttatják a felsőoktatást és a közoktatást, nemcsak vitára alkalmasak, hanem megfelelő megoldást is kínálnak.

Mert mi a célja a közoktatásnak? Lehet ugyan részproblémákat megfogalmazni, de őszintén remélem, hogy pártokon innen és pártokon túl egyet tudunk érteni abban, hogy az a cél, hogy biztos legyen az alap, hogy erős legyen a fundamentum, hogy legyen egy kiindulási pont, vagyis hogy gyermekeink jól tudjanak írni, jól tudjanak olvasni, jól tudjanak számolni, értsék az elolvasott szöveget.

(9.10)

És ha ez az alap biztos, ha ez a fundamentum erős, erre lehet építeni egy sikeres középiskolai képzést, erre lehet építeni egy eredményes felsőoktatást.

A magyar kultúra területén pedig, azt gondolom, a most létrejövő oktatási és kulturális minisztérium eminens célja kell hogy legyen, hogy identitásunkat, a nemzeti identitást őrizze és modernizálja, hogy büszke legyen ez az ország arra, hogy magyar. És amikor országkép-alakításról beszélünk, nemcsak arról kell szót ejteni, hogyan gondolkodik rólunk a külföld, hanem azt állítom önöknek, sokkal több tehetség, sokkal több eredmény, sokkal több spiritusz van ebben a generációban, itt a jelenlévőkben, az országban és természetesen az öröklött kincsekben, mint amennyit ma Magyarországról bemutatunk.

Ezért úgy gondolom, szükséges egy modern országkép kialakítása, amely a kulturális politikának együttesen az előbb megnevezett oktatási célokkal fontos eredménye kell hogy legyen. Büszke Magyarországot és egy sikeres európai uniós tagországot, Magyar Köztársaságot szeretnénk újjáépíteni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu