KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tízórás vitán vagyunk túl. A vita persze a kormányprogramviták koreográfiája szerint zajlott: az ellenzék vitatta a leírtakat, a kormánypárti képviselők védték, illetve támogatták azt. És elhangzottak a bejelentések, minő meglepő, hogy az ellenzékiek nem fogják megszavazni a programot, a kormánypártiak meg azt mondták, hogy megszavazzák. Eddig ebben, tisztelt képviselőtársaim, semmilyen új nincsen, mert ez így történik immáron tizenhat éve.

Ugyanakkor viszont a felszólalók, legyenek ellenzékiek vagy kormánypártiak, szóltak arról is, hogy különleges helyzet van. Ezt különbözőképpen közelítették meg: van, aki azt mondta, hogy rettenetes, katasztrofális, összeomlásszerű - ezek persze ellenzéki felszólalások voltak -, és van, aki azt mondta, hogy felelősen kell politizálni, mert olyan a helyzet, fel kell vállalni akár a népszerűtlen intézkedéseket is, és felvállalja a népszerűtlen intézkedéseket - ezek pedig kormánypárti felszólalások voltak.

Még idáig is rendben volnánk, de ebből a helyzetből persze sokszor már a politikában - akár az európai politikában is, gondoljunk csak, mondjuk, Írország, Spanyolország vagy akár a legutóbb Németország példájára - következett egyfajta együttműködési készség, és félreértés ne legyen, nem arra számítunk, hogy az ellenzék megszavazza a kormányprogramot, nem ez a dolga, hanem alternatívát kellene felmutatnia, ami most nem sikerült, de ne legyünk telhetetlenek, lehet, hogy előbb-utóbb majd még erre is sor kerülhet.

(10.30)

De bizonyos alapvető kérdésekben mégiscsak meg kellene jelennie ennek az együttműködési készségnek. Erre történtek kísérletek, hogy úgy csináljunk, mintha mi szeretnénk együttműködni, de aztán a szövegekből, a különböző válaszokból, az el nem hangzó javaslatokból pedig az derült ki, hogy ennek semmilyen esélye nincs. Hallhattuk például az igényt arra - mondta Orbán Viktor -, hogy '94-ben kétharmados törvények ügyében nem volt egyeztetés, úgy vitte át a parlamenten az akkori kormánytöbbség a törvényeket, miközben egyébként persze volt egyeztetés, csak erről Orbán Viktor nem tudott. Erre most a kétharmados törvények ügyében meghívja a miniszterelnök az ellenzéket egyeztetni, mire az ellenzék közli, hogy hát ezen pedig mi nem veszünk részt, mert hiszen itt van a parlament, itt kell majd a kétharmados törvényekről egyeztetni. A frakcióvezető úr pedig itt most bőszen bólogat. Akkor kell egyeztetni vagy nem kell egyeztetni? Vagy úgy kell egy kétharmados törvényt behozni a parlamentbe, hogy megnézzük, van-e annak támogatottsága, vagy pedig vitatkozzunk róla néhány órát, aztán szavazzuk le, ahogy ezt önök egyébként csinálni szokták, és ami miatt számos területen, ahol önök sürgetnék, valójában nem történik változás.

De hát, tisztelt képviselőtársaim, úgy nagyjából ehhez vagyunk szokva, ez történt az elmúlt négy évben. Van egy ellenzék, amelyik semmilyen javaslatot nem támogat, semmilyen ügyben nem hajlandó együttműködni; beszél ugyan az ország nehéz helyzetéről, sőt súlyosabbnak akarja azt láttatni, mint amilyen az valójában, de egyébként semmilyen módon nem hajlandó és nem akar hozzájárulni az adott esetben problematikus területek rendezéséhez, vagy ahhoz, hogy bizonyos területeken, ahol tizenhat éve nincs a politikának bátorsága változtatni, változtassunk.

Sajnos számomra adódik a tízórás vitából egy következtetés. Rubovszky képviselő úr azt mondta, hogy önöké a teljes felelősség. Ez ugyan a múltra nem igaz, ez az önök Fehér könyvéből is kiderül, de szerintem sem érdemes a múlttal foglalkozni. Én is azt javaslom a kormánypárti képviselőknek, hogy miután van egy felelőtlen ellenzékük, vállalják fel a felelősséget, és bátran tegyék meg azokat az intézkedéseket, amelyek az ország fejlődése érdekében szükségesek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu