POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr - vagy Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A vége felé jár a kormányprogram vitája. Őszintén szólva, nincs sok kétségem afelől, hogy egy órán belül, két órán belül a parlament kormánypárti többsége a kormányprogramot és ezzel önt megszavazza.

A magyar nyilvánosságot illetően van bennem némi keserűség, hogy valószínűleg a holnapi lapokban jóval nagyobb terjedelmet kap majd az a kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vajon a szívére tett kézzel mondta-e az esküt, vagy a zászló selymét fogta meg, mint mindaz, amit itt az elmúlt tíz órában vitattunk.

Úgy gondolom, hogy a kormányprogram a választási kampányt követő időszaknak egy kitüntetett pillanata lehetne, négyévente legalább egyszer felszegni a fejünket, és messzebbre nézve közös célokat kijelölni.

Az elmúlt másfél nap azonban, azt kell mondjam, elszalasztott lehetőség volt. Ez a program, ön, illetve az ön által megjelölt miniszterek, miniszterjelöltek erre nem adtak alkalmat. A legnagyobb gondot abban látom, hogy a kormányprogram, ön mint miniszterelnök-jelölt és az ön által megjelölt miniszterjelöltek hitelessége az alapvető kérdés. A hitelességnek három lehetséges forrása van: az első a személyek; a második a hiteles célok; a harmadik pedig, hogy ezekhez a célokhoz hiteles eszközöket tud felsorakoztatni, felsorolni a program vagy ön személy szerint.

Nézze, miniszterelnök úr, amit az egész ország mostanában forgat magában, mi is így vagyunk ezzel: most először fordult elő, hogy egy hivatalban lévő kormány a választók többségétől, még ha igen kicsiny többségétől is, de bizalmat kapott, és nincs módja arra, hogy elhatárolódjon az előző négy esztendőtől, sőt az első és legfontosabb feladata, hogy elszámoljon vele. Önök ezt a kormányprogramban nem tették meg. Ön tegnap a szóbeli kiegészítésében megtette, mondván, nem akarja eltolni az elmúlt négy év és ebből az ön által irányított két évtől sem a felelősséget, hogy ide jutott az ország, de arra a kimondott-kimondatlan kérdésre, hogy miért nem használták ki az elmúlt négy évet vagy az elmúlt két esztendőt a változtatásra, hogy elkerüljük azt a kritikus helyzetet, ahova most jutottunk, ön talán úgy fogalmazott, hogy most érett meg az ország, a választásokat követő hetekben, hónapokban, hogy ezt a fordulatot végre tudja hajtani.

Itt van az egyik komoly baj. Mondhatják önök azt, hogy kedves ellenzék, a szakadék felé száguld az ország, naponta 4 milliárd forinttal nő az államadósság, most ne arról vitatkozzunk, hogy ki mit mondott egy hónappal, két hónappal ezelőtt, ki mit ígért, adócsökkentést, ingyenes oktatást, hiszen baj van, össze kell fogni, el kell rántani a kormányt, különben szakadékba zuhan az autó. S ebben önöknek igazuk van. Itt állunk a szakadék szélén. Én éppen egy hete kaptam meg az APEH-től ezt a szép kis brosúrát, amelyben előre leírja, hogy a következő öt évben hogyan fog csökkenni az én adóterhem és mindenkié. Nyilván ki is dobhatjuk ezt a papirost, azzal a törvénnyel együtt, amit önök kampányszempontokból, kampánycélok miatt elfogadtak - de tegyük is ezt félre! Bár nem megszokott dolog, hogy egy demokratikus választást követően egy kormány jószerivel az ellenkezőjét csinálja annak, mint amit a választási kampányban meghirdetett.

Önök itt idézték ezt az elhíresült mondatot, hogy "más a választási program, és más a kormányprogram". Ne felejtsük el, ez Kovács László, az MSZP egykori elnökének szó szerinti idézete. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem! Az Urbán! A pénzügyminiszter-jelölt mondta!) Horn Gyula miniszterelnök úr talán egy ilyen tartalmú levéllel is megörvendeztetett minket, amikor ellenzékben voltunk - a miniszterelnök úr talán még emlékszik erre. (Kuncze Gábor: Leveleztetek?) Hogyne! Hú, nagyon izgultam, hogy kibírja-e Kuncze pártelnök úr szellemes megjegyzés nélkül. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) Őszintén szólva, volt bennem némi feszültség, hogy megúszom-e ilyen bekiabálás nélkül (Kuncze Gábor: Nem úsztad meg - van ilyen.), de mit tesz Isten, nem bírta ki.

No, volt már példa arra, hogy jelentősen eltért, de arra, hogy az ellenkezőjét műveli már a kormányprogram vitájában egy demokratikusan megválasztott politikai erő, mint amit hetekkel, hónapokkal előtte ígért, erre nem láttunk példát. Magyarázhatja ezt a 10 százalékos államháztartási hiány, a fenyegető költségvetési helyzet, az a szakadék, amely előttünk van. Vitassuk meg persze, hogy jobbra vagy balra kell rántani ennek az autónak a kormányát, de előtte szögezzük le, hogy van egy nagyon jelentős hitelességi probléma, és ez a politikában nagyon fontos kérdés, hogy többek között az, hogy ide jutottunk, ez az önök felelőssége. Önök juttatták ide az országot. Személy szerint itt ül Veres János pénzügyminiszter úr, akit ön újból meg akar bízni. Hallom, hogy komoly pozíciót szán a másik volt pénzügyminiszternek, Draskovics Tibornak, sőt Kóka miniszter úr, az ugrásra készülő puma szellemi atyja is (Derültség a Fidesz soraiban.) tagja lesz ennek a kormánynak, sőt Kiss Péter, aki korábban a Miniszterelnöki Hivatalt vezette, és most jókedvűen súgnak-búgnak (Kiss Péter Gyurcsány Ferenccel beszél. - Kuncze Gábor: Jókedvűen nem lehet, az nincs rendben! Tessék rosszkedvűen!), akinek személyesen is felelőssége van abban, hogy bizony eltitkolták a magyar emberek elől, a magyar közvélemény elől az ország valós állapotát. És ne felejtsük el, a legnagyobb felelősség ebben a hazugságban, a magyar választópolgárok példátlan megtévesztésében személy szerint önt terheli. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz soraiból.) Tehát a hitelesség alapvetően hibás.

A másik kérdés, hogy vajon hiteles célokat tűz-e maga elé ez a program. Ennek van néhány alfeltétele. Az egyik, hogy a helyzetértékelés őszinte és hiteles legyen. Nos, én úgy látom, hogy erre, mármint a helyzetértékelésre önök sem ebben a vitában, sem az elmúlt hetekben nem tettek kísérletet. Sőt, mint hallom, a célok megjelölésében is ön úgy döntött, hogy nem a Magyar Köztársaság állampolgárai által szabadon és titkosan megválasztott parlamenti képviselők közösségét kívánja kitüntetni, nem előttünk kívánja ismertetni a teendőket, a megszorító csomag részleteit, hanem minderre a holnapi vagy a holnaputáni napon az Érdekegyeztető Tanács keretében kíván majd sort keríteni egy zárt ülés hűvös ajtói mögött, legalábbis ez a hír járja ön felől. (Gyurcsány Ferenc: Rossz a hír! Nyilvános! - Kuncze Gábor: Suttogva fog beszélni!) Azt gondolom, nem az a különbség, hogy zárt lesz-e az ülés vagy sem, hanem egy lényeges kérdés van: mer-e a szemünkbe nézve ideállni (Kuncze Gábor: Hogyne!), és elmondani pontosan, hogy mit kíván tenni az előttünk álló néhány hétben, néhány hónapban. (Kuncze Gábor közbeszól.) Önnek a vita összefoglalására módja van. Kérem - ha Kuncze Gábor befejezte (Derültség az SZDSZ soraiban.) -, tisztelje meg a magyar választópolgárokat, tisztelje meg a megválasztott országgyűlési képviselőket, hogy itt és most mondja el, hogy mit kíván tenni, hogyan kívánja a pénzügyminiszter által megszorító intézkedéseknek, korrekciós intézkedéseknek jelzett lépéseket elvégezni.

A másik ilyen feltétel, hogy választ ad-e ez a program az ország meghatározó és fontos kérdéseire. Azt kell mondjam, hogy számos ilyen fontos kérdést érint a program; az más kérdés persze, hogy olyan irányba kíván-e ellépni, amit mi jónak tartunk, magyarán jobbra vagy balra kell-e rántani ezt a kormányt. De van néhány meghatározó probléma, amit fel sem vet, meg sem jelöl, napirendre sem tűz. Ilyen, mint már jeleztük a vitában, a demográfiai válság, a munkahelyteremtés kérdése, a nyugdíjrendszer közeli összeomlásának elkerülése.

(10.00)

Ilyen a gyermekszegénység problémája, illetve hogy hogyan kíván fölzárkózni Magyarország legalább a térség országaihoz. Ezek közé kell soroljam az egyik legfontosabb és legaktuálisabb kérdést, ami valamennyi szakértőt, közgazdászt ma Magyarországon foglalkoztat, hogy hogyan kíván Magyarország csatlakozni az eurózónához, hogyan kíván megfelelni az euró bevezetése feltételeinek. Erről vitatkoztunk talán a legtöbbet az elmúlt egy esztendőben, de erről a meghatározó problémáról és kérdésről ez az anyag, az önök által kormányprogramnak nevezett füzet nem szól. Noha valamennyien tudjuk, hogy szeptemberre le kell tenniük önöknek az asztalra egy új konvergenciaprogramot. Nyilván dolgoznak ezen. Nyilván a Pénzügyminisztériumban lázas munka folyik. Miről akarnak önök beszélni, ha nem erről, hogy mi lesz a szeptemberre elkészülő program folyománya ránk nézve, adófizetőkre nézve, családapákra nézve, egészségügyben vagy oktatásban dolgozókra nézve, milyen következményekkel jár ez a program?

Ön oly sokszor beszél bátorságról! Vegye a bátorságot, álljon ide, és mondja el, hogy mit gondol ebben a programban! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Ne a nyári kánikulában, hanem itt és most!

A harmadik feltétele a hiteles céloknak - erről többen beszéltek, én röviden érintem csak -, hogy legyen összhangban a kormányalakításra készülő pártok választási programjával. Egyfajta társadalmi szerződésről van szó, az állampolgárok erre a választási programra, az önök választási programjára adtak több szavazatot, nem a miénkre - bármennyit is tettünk vagy igyekeztünk megtenni ennek érdekében. Ez felelősséget ró önökre. Ezt az ellenzéknek is joga, sőt dolga vizsgálni.

Úgy ítéljük meg, hogy a kormányprogramnak nevezett dokumentum szöges ellentétben áll az önök által korábban kibocsátott három választási programmal, így ennek a társadalmi szerződésnek önök nem felelnek meg, s a hitelesség eme forrását nem birtokolják. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)

A harmadik fontos forrása lehet a hitelességnek, hogy milyen eszközöket rendel hozzá a kormány célkitűzéseihez a kormányprogram. Úgy látom, hogy az előttünk álló dokumentum nem jelöl meg kézzelfogható, konkrét eszközöket, forrásokat, időpontokat; abban leginkább csak óhajok, szándékok, sóhajok szerepelnek. Nem nevezném ezt dehonesztálóan politikai giccsnek, bár volt olyan elemző, aki így értékelte az ön tegnapi hozzászólását. Igaztalan lenne ez a minősítés, de az bizonyos, hogy sokkal nagyobb előszeretettel mozgott ön is az elmúlt tíz-húsz esztendő problémái, a jövendő évtizedek célkitűzései körében a fellegek között, semmint az előttünk álló szeptemberi, decemberi és a következő évek, a 2007-2008. év teendői között. Pedig a magyar választópolgároknak és nekünk mint a választópolgárok képviselőinek erre jogunk van, hogy tudjuk, hogy ön mit akar. Ezt a jogunkat nem kívánjuk feladni. Arra kérem önt, hogy zárszavában pótolja ezt a hiányosságot.

Nos, a mögöttünk hagyott tíz-tizenegy órás vitát én bizony elszalasztott lehetőségnek gondolom. Jó lett volna, ha találunk néhány közös célt. Nem tudnánk és nem is fogunk minden kérdésben egyetérteni. Nem vagyunk barátok, nem vagyunk elvtársak, és nem vagyunk harcostársak. De egy országnak a honpolgárai vagyunk, és egy parlamentnek a képviselői vagyunk. Önök a vitában nem teremtették meg az alapjait annak, hogy ezek a közös célok itt - legalább négyévente egyszer - előjöjjenek. Mit szól majd ehhez az ország népe? Fölháborodik-e ezen vagy sem? Tartok tőle, hogy nem. Jobban érdekli majd az, hogy a beiktatáson milyen szendvicset tálaltak föl a libériás inasok vagy milyet nem. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban.) Szomorú dolog ez. (Kuncze Gábor: Narancsosat! - Közbeszólás az MSZP soraiból: De mélyre süllyedtél! - Közbeszólások, zaj az SZDSZ soraiban.) Aggódtam... Külön tisztelettel... (Az elnök csenget. - Zaj, közbeszólások az SZDSZ soraiból: Vissza fogják vonni a cikket a Magyar Nemzetben, rendben vagytok.) Megvárom, hogy az elnök úr rendet teremtsen. (Nagy zaj. - Dr. Turi-Kovács Béla: Ki vezeti ezt az ülést? Kuncze Gábor?) Külön tisztelettel...

Forrás: parlament.hu