DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): "E percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat keblemre." Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán bírálat illethet majd a történelmi idézetért, két rövid gondolatot társítok ehhez. Egyfelől szeretném az ébrenlétet fenntartani, bár illetlenül azoknak szól most, akik itt vannak, és nem azoknak, akikre kellene vonatkoztatni, akik már elmentek. De van egy személyes motivációja is ennek. Életemben először akkor lettem országgyűlési képviselő, amikor túlléptem a 76. életévemet. Köszönöm a gondviselésnek - örömömet megosztom a nyugdíjasokkal -, és köszönöm azoknak a vezetőknek, akik az utamat egyengették. Életem alkonyán európai virradatban szeretnék önökkel együtt hasznos munkát végezni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A figyelmet felkeltő gondolatot az idő rövidsége miatt máris elkezdem. A program és a választási kampány során elhangzott azon tételt szeretném elemezni, ami a nyugdíjemelési programmal kapcsolatos. Tisztelt kormány, akik még itt vannak - aki hallja, adja át -, önök ezt az 52 milliárdot, amivel 2002-ben rendelkeztek, még a mai napig sem fizették ki. Sem akkor nem adták oda a nyugdíjasoknak, sem azóta. (Kuncze Gábor: Amit a Fidesz elvett?) Igen, ugyanis, ha ezt visszaadják... Kuncze Gábor elnök úr közbeszólása nem zavar meg, legalább részletezem. Ugyanis ez akkor lett volna lehetséges, hogy ha valakitől elvesznek, és annak visszaadják - Kuncze úr, ez az in integrum restitutio klasszikus elve -, akkor az eredeti állapotot kell helyreállítani, az pedig azt jelenti, hogy az 52 milliárdot azoknak kellett volna megkapni, akik 1998. december 31-én nyugdíjasok voltak, és beépül a nyugdíjalapba, ez a második. Ha ezt tették volna, ezt most már nem kellett volna mondani. De nem tették, sőt! Folytatom ezt a kormányprogramot, az ötéves programról van szó. Ha urambocsá! akkor ezt az összeget kortesfogásként használták föl - mint ahogy történt -, hogy még azok is kaptak 19 ezer forintot, akik 2002 júliusában lettek nyugdíjasok, hogyan lehetett azoktól '99. január 1-jén elvenni!? Már elnézést kérek, ez egyszerű dolog! Kortesfogás volt, ez volt egy voksnak a forintosított ellenértéke. No, most ezen lépjünk túl!

A kormány, ha ősszel szociális érzékenységről adott volna tanúbizonyságot, megtehette volna, hogy ezt a programot napirendre veszi. S mi történt volna? Már lassan a befejezés stádiumában lehetnénk, és nem 2010-ben fognak majd a rokkantak odaérni, hogy a rokkantak ügyét 2010-ben rendezzük. Már befejezhető lett volna. Ez is elmaradt, a kormány és a kormányzó pártok szociális érzékenységének legnagyobb dicsőségére legyen mondva.

No, most kezdődik az, ami tulajdonképpen a programban benne van. Ezt most ki kell várni. Ez vesztést jelent a nyugdíjasok szempontjából, időben összesen kilenc évet. Erről röviden ennyit, mert ez benne volt a kampányban is, és benne van a programban is.

Mi van még a kampányban? A 13. havi nyugdíj folyósítása. Kérem szépen, a 13. havi nyugdíjjal kapcsolatban további kérdőjelek sorakoznak. Ha lesz idő, Kuncze úrnak is fogok válaszolni, de sajnos nem lesz. A lényeg a következő. (Közbeszólások.) A 13. havi nyugdíj arra volt jó, hogy a törvény módosításával tetszés szerint úgy juttassák a nyugdíjasok kezébe a pénzeket, hogy az a választás előtt két héttel érkezzen meg a lakásuk címére a postás kopogtatása révén. (Közbeszólás az MSZP soraiból: De megérkezett!)

(19.10)

Ennyit a 13. havi nyugdíjról és arról, hogy másfél hónapot eltaktikázott a kormány, elvett a nyugdíjasoktól. Minden nyugdíjas számítsa ki - a tévé előtt ülő kedves nézőknek mondom -, hogy minden nyugdíjas vesztett másfél hónapot. Azt csak remélni tudom, hogy az idei két hetet megkapjuk. A másfél hónap minden nyugdíjas zsebéből hiányzik. Az ígéret megvolt, a szép szót pedig meg kell tartani. Hát ez nem volt az!

Hát, időzavar, időzavar!

Befejezésül: mi lett volna akkor, tisztelt képviselőház, ha a 2002-ben bekövetkezett kormányváltozáskor az önök által üresnek ítélt páncélszekrényt veszik át? Milyen bírálat illette volna az akkori polgári kormányt? Ne részletezzük! Én most tisztelettel azt kérem Gyurcsány Ferenc I. miniszterelnöktől, tárgyalja meg Gyurcsány Ferenc II. miniszterelnökkel, hogy milyen kasszát vett át az I-től a II. S erről számoljon be az Országgyűlésnek, számoljon be a népnek, mert ez így ildomos, ez így dukál. Ezt a párbeszédet Gyurcsány Ferenc folytassa le önmagával. A Nap-keltében van olyan, amikor az újságíró önmagával beszélget. De felhívom miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy csak az igazat mondja, különben az igaztalanok táborába juttatja magát, és vonja vissza, hogy dübörgött a gazdaság, hogy irigyelt bennünket Európa (Dr. Kóka János: Ezt én mondtam!), és ismerje el, hogy nem sikerült a nyugdíjasok felzárkóztatása az Unió tagországai nyugdíjasainak a közelébe se. Ismerje el, hogy az előző Gyurcsány-kormány üres kasszát, óriási adósságot és gondokat hagyott hátra, magyarázza meg a nyugdíjasoknak, hogy az ígéretekkel szemben miért súlyos megszorításokkal kell őket sújtani, továbbá nehezíteni az amúgy is nehéz létbizonytalanságukat. A nyugdíjasok türelmetlenek, a nyugdíjasok választ várnak. Nem tudom, ki honnan szerzi az információt, az enyémek szerint a nyugdíjasok türelmetlenek. Mindezekre tekintettel arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy nyilatkozzon, álljon elő a farbával, hogy a saját szavait idézzem.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu