KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azzal szeretném kezdeni első felszólalásomat, hogy bennem nosztalgia ébred a rendszerváltás előtti korra, ugyanis a munkahelyemen, amikor ilyen termelési tanácskozások voltak, és hozzászóltak a kollégáim, akkor a főnökök mindig beszélgettek, elfordultak, hátat fordítottak. Én nagyon szépen megkérem az elnök urat, beszélje meg elnöktársaival és főleg az elnök asszonnyal, hogy szóljanak a miniszter uraknak és a frakcióvezetőknek, hogy amikor beszél valaki, biztosan nem azért beszél, mert felesleges időtöltést ejt meg, hanem értelmes dolgot, az országot építő véleményét mondja el, ne fordítsanak hátat, amikor nekik beszélnek, ne fél óráig nevetgélve beszélgessenek egymással, a másik meg beszél, mint a falnak. (Moraj a kormánypárti, taps az ellenzéki padsorokból.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Elnök Úr! Adják meg a tiszteletet mindenkinek - annyit várhatnak el ők is. A miniszter szó szolgát jelent, a szolga pedig arra való, hogy mindig nézze, mivel szolgálhat. Ők nem ezt teszik. (Kuncze Gábor: Meg kellene fordulni!)

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kontur Pál vagyok, a Fidesz munkás- és alkalmazotti tagozatának vezetője. (Kuncze Gábor: Ezt fejből kéne mondani, nem papírból. - Derültség a kormánypárti padsorokból.) Kétkezi munkásként őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen korán szót kérek a magyar parlamentben. Amit azonban most önök terveznek, amellett nem mehetek el szó nélkül.

Múlt hét közepe felé állunk a műhelyaknában egy 16 éves leharcolt kocsi alatt. Amikor a gazdáját négy évvel ezelőtt utoljára láttam, hozzáteszem, akkor szerezte a kocsit, fűt-fát ígért, hogy az autót gondozni, ápolni fogja. Azt mondta, két év múlva annyi pénze lesz majd, hogy még a motort is felújíthatjuk - úgy majd jobban dübörög. Azt mondta, lecseréli majd az egész váltót, hogy magasabb sebességfokozatba kapcsolhasson. Az elhangzottak alapján már majdnem egy tűzpiros Ferrariban éreztem magam. Négy év elteltével, pár hónapja aztán felhívott, és bejelentkezett szervizre. Bár váltig állította, hogy a járgány úgy szeli az utat, mint puma a Zemplént, azóta kiderült, hogy a dolog csak mókusvakítás volt. Múlt héten végül behozta a kocsit: a fékek berohadtak, és már menet közben is szorulnak. Friss levegő évek óta nem járt a motorban, mert a légszűrő bepudvásodott. A karterben pedig motorolaj helyett csapágyfémes olajsár van. Saját bevallása szerint is már vagy két éve lámpák nélkül, vakon közlekedik az úton. Miután négy évig színét sem láttam a szervizben, most közölte, mi vagyunk a hibásak, amiért a kocsi ilyen állapotban van. Sőt mi több, fizessük ki mi a javítást! Kérdeztem tőle, hogy a teljesítménybéremből óhajtja levonni, vagy pluszmunkával fizessem ki. Ő erre azt válaszolta, hogy az igazságos közteherviselés jegyében mindkettőből, fele-fele arányban. No, ekkor hajítottuk ki a műhelyből.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi sem kővel dobáltuk a repülőt. Kétkezi munkásként negyven éven át hallgattam Kossuth-díjasaiktól, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat, így majd unokáimnak jobb lesz. Azt mondták, tiéd a gyár, magadnak építed. Most kinézek a fejemből, és gyártulajdonosok ülnek velem szemben. Nekünk, melósoknak meg maradt a teljesítménybér. Az önök egyensúlyprogramja a munkásember szemszögéből semmi más, mint tragikus megszorító csomag. Nekünk, munkásoknak, alkalmazottaknak azonban nincsenek tartalékaink, mi nem tudunk kibújni az adózás alól, ahogy ezt önök teszik. A mi munkabérünkből hó elején könyörtelenül levonják a megemelt adót, a járulékot, a főnök pedig meggondolhatja: vagy megint elbocsát néhány embert, vagy feketén dolgoztat.

Az emberek pitiáner anyagi gondok közt élnek már most is. Egy varrónő Sátoraljaújhelyen a minimálbér 60 százalékát keresi jobb esetben. Azt hiszik, mi nem látjuk, hogy megint rajtunk az ostor? Drágul a gáz ára, drágul a villany ára, növelik az áfát, mert azt mindenkinek be kell fizetnie. Szemrebbenés nélkül hazudtak 400 ezer, most pedig programjukban 200 ezerrel több munkahelyet, holnap pedig több tízezer alkalmazottat tesznek utcára egy tollvonással. Választási programjuk ígéretével szemben csökkentik a reálbéreket, a maradékából pedig, gondolom, elinflálnak még egy keveset - ez a szokásuk.

Ugyancsak a választási program 17. oldalán emlékeztetnek arra, hogy az MSZP ígéretet tett a vállalkozások adóterheinek csökkentésére. Ma azok terheit feszítik még tovább, akik az ország teherhordói, a kis- és középvállalkozókat, akik a stabil magyar munkahelyek döntő hányadát adják. Önök a választási programjukban gyarapodó, új békeidőket ígértek. Most a gyarapodás elhalasztásához kérik a mi türelmünket.

(19.50)

Mindezen megszorító intézkedésekre még csak utalás sincs az önök választási programjában. Nagy maflás ez nekünk, tisztelt kormányzó pártok, önök már megint nem emberben, hanem pénzben gondolkodnak! A rózsadombi kastélyból, a milliárdok mögül nem látszik a szegénység. Lehet szívére tett kézzel énekelni az éhes proletárról, könnyes szemmel fogni a zászló sarkát az eskütételnél - majd lekeverni egy nagy maflást, egy nagy pofont az egész országnak. Mindent azonban mi sem viselünk el!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban. - Kuncze Gábor: Milyen ügyes fiú volt, aki ezt az összes beszédet megírta!)

Forrás: parlament.hu