KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhányunkkal együtt végigültem én is a vitát, és igyekeztem figyelni, hogy az alkotó ellenzék - ha ilyen igény van, hogy ezt mondogassam, akkor szívesen megteszem - vajon milyen javaslatokkal áll elő. A vitának az ellenzék részéről az volt a szerkezete - és megjegyzem, ez az üzenete évek óta -, hogy rettenetes állapotba hozta a felelőtlen gazdálkodásával az előző kormányzat a gazdaságot, és aztán most ennek az árát majd megmondom, kikkel akarja megfizettetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy elmondtam a felszólalásomban, de ahogy a miniszterelnök úr elmondta a kormányprogram ismertetésekor vagy akár a mai napon is, igen, ennek a felelősségét elvállaljuk. Igen. Erre is majd vissza fogok térni. Aztán itt a felelősségvállalások általában véget érnek, mert önök szerint önöknek az égvilágon semmilyen felelősségük általában abban, hogy ma Magyarországon milyen helyzet van különböző területeken, nincsen. Most nem akarom ezt megvitatni, tudok rá példákat mondani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Ugyanakkor viszont másrészt, amikor arról beszélünk, hogy mi okozza tulajdonképpen a problémát, abban is még egyetértünk, hogy elszaladt a költségvetés hiánya, túl sokat költünk magunkra. És ha ennek az egyes tételeit megnézzük, képviselőtársam, és visszagondolok az elmúlt négy év vitáira, akkor persze én arra emlékszem, hogy ahányszor a kormány valamilyen támogatást adott, akkor önök követelték, hogy és ez legyen több, és még annál is több, és még annál is több. (Font Sándor: Autópálya háromszoros áron, erre nem emlékszel, Gábor?) Egyébként pedig mindazokat a javaslatokat, amelyeket a kormány ilyen értelemben tett - az első kétszer száznapos programra gondolok -, a Fidesz is persze megszavazta.

Ami az autópálya-építést illeti, képviselőtársam, arra sem emlékszem, hogy valaki tiltakozott volna ellene (Font Sándor: Lapozd vissza az interpellációkat!), sőt én arra emlékszem, hogy mindenki új lehajtókat akar magának, és mindenki elkerülőutakat akar a maga településének. (Font Sándor: Ne háromszoros áron építsétek, csak ennyit kértünk!) Ezzel aztán kialakult egy helyzet, és ezt a helyzetet valamilyen módon kezelni kell. És akkor az ember végighallgatja a felszólalásokat, azok úgy hangzanak, hogy rettenetes helyzetbe hozta a kormány az országot - ez az, amikor béreket emelt, a nyugdíjasoknak pénzt adott, a szociális juttatásokat növelte, autópályákat épített és adót csökkentett -, de ne a dolgozókra, illetve az alkalmazottakra hárítsa ennek a kárát.

(20.20)

Egyetértek, senki nem keres itt jól. Ne a mezőgazdasági vállalkozókra vagy a mezőgazdaságból megélni szándékozókra hárítsa a kárát! Egyetértek, szegények tényleg nem élnek jól, bár rögtön hozzá kell tennem, hogy a mezőgazdaságot illetően történetesen tényleg igaz, hogy a politika 16 éve hazudozik és eteti őket, és ennek aztán a következménye, amilyen állapotban ma a mezőgazdaság van, és ebben az élen éppen a kisgazdák jártak az elmúlt 16 évben. (Kontur Pál közbeszólása.) Ne terheljük a vállalkozásokra, ezzel tényleg egyet lehet érteni, képviselőtársaim, mert ők azok, akiknek a gazdaságot végül is ki kellene húzniuk a bajból, csak nem lehet őket sem mentesíteni most a következmények alól. (Font Sándor közbeszólása.) Ne a nyugdíjasokra terheljük, mondta Aszódi Pál. Nem mondhatja senki, hogy a nyugdíjasok jól élnének, és ezért neki is igaza van. Ne a fiatalokra terheljük - mondta, a már a teremben nem lévő fideszes képviselőtárs. Persze, biztos neki is igaza van, a fiataloknak valahogy el kell kezdeniük az életüket, nem kezdhetik mindjárt azzal, hogy terheket rakunk rájuk. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Mindennek az a következménye, hogy következésképpen ne terheljük senkire, hanem oldjuk meg. Hát, tisztelt képviselőtársaim, az a rossz hírem van, hogy a költségvetés mi vagyunk tízmilliónyian. Ha a költségvetésnek problémája van, azt nekünk kell magunknak megoldani, a lakosságnak, a vállalkozóknak és a költségvetésnek. (Font Sándor: A válságot akarjátok velünk megoldani. Lejárt az idő! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Font Sándor képviselőtársamnak volt már értelmesebb gondolata is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps és derültség a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu