DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! A magyar felsőoktatásban önköltséges képzés nincs; költségtérítéses forma van. Ezért tisztelettel kérem, mint ahogy ön ennek kitűnő és pontos ismerője, hogy kérdésében, interpellációjában is mindenki számára, aki nem olyan hozzáértő a felsőoktatáshoz, mint ön, a "költségtérítéses" kifejezést használja erre a kategóriára, hiszen a magyar felsőoktatásban három részre oszlik a finanszírozás: úgymint a képzési normatíva, a fenntartási normatíva és az úgynevezett tudományos kutatási normatíva. Az előző kettő a képzési költségek háromnegyedét - 75 százalékát - fedezi olyan megoszlásban, hogy 50 százalék esik a képzési normatívára, 25 százalék pedig a fenntartási normatívára.

Az 1993-ban elfogadott felsőoktatási törvény tette lehetővé, hogy az intézmények szabad kapacitásuk terhére költségtérítéses, mondjuk ki, tandíjas képzést folytassanak. Tény, hogy az elmúlt több mint tíz évben igen népszerűvé vált ez a képzési forma, és pontos, helyes, amit a képviselő úr megjegyez, hogy a hallgatóknak mintegy fele - egészen pontosan 49 százaléka - ebben a formában tanul.

A teljességhez persze az is hozzátartozik, hogy a költségtérítéses képzésben jellemzően esti, illetve levelező szakokon tanulmányaikat folytató hallgatók vesznek részt. A nappali tagozatos hallgatók 85 százaléka államilag finanszírozott formában tanul. A mára szinte iparággá - ezt most nem pejoratív értelemben használom - vált költségtérítéses képzés jelentős problémája, hogy a beszedett költségtérítés nem fedezi a képzés tényleges, közvetlen költségeit. A gyakorlatban a költségtérítéses képzés fix költségeinek jelentős részét az intézmények az államilag finanszírozott képzés támogatásából egészítik ki. Az új felsőoktatási törvény ennek a gyakorlatnak kíván véget vetni azzal, hogy előírja az egyes szakokhoz tartozó költségtérítés minimális összegét.

Minthogy úgy az írásban beadott interpellációjában, mint a korábbi érvelésben történt egy összehasonlítás - és ezt biztos sokan hallották és forgatják a fejükben -, hogy tudniillik Bécsben egy magyar diáknak, akár egy módosabb, akár egy kevésbé módos családból származó diáknak, olcsóbb tanulni, mint Budapesten, ezért tisztelettel kérem, legyen szíves elfogadni a Bécsből érkezett következő információkat, és a továbbiakban használjuk közösen ezt az igazságot. Egy tanévre, ami két szemeszterből áll, beiratkozási díjként 740 eurót kell fizetnie egy magyar diáknak. 400 euró tíz hónapra a diákbérlet. A kollégium tíz hónapra 2700 euró, 200 euró pedig a jegyzetek költsége. Ez összesen 4400 euró, képviselő úr, és akkor még diákunk egy bécsi virslit sem evett.

Minthogy módom volt hosszabb időn keresztül élni és tanítani a bécsi egyetemen, ott dolgozni, és mivel sokkal több pénzem nem volt, mint egy bécsi virslire, szívesen elmondom önnek, hogy sem ízében, sem formájában, semmiben nem marad le az itthoni virsli a bécsi virslitől. Ha tehát a továbbiakban is információra van szüksége, ezt szívesen megadom, és akár egy itthoni bécsi virslire is meghívom Budapesten.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu