MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi meg a mai napot végighallgatva bizonyos szempontból kicsit déj vu érzésem van. 1995-ben, ha jól emlékszem, Bokros Lajos volt a pénzügyminiszter, és a Bokros-csomag után volt egy televíziós beszélgetés vele, ahol hosszabban, mélyrehatóbban kifejtette a gondolatait, s akkor ő szépen előadta - előttem van a kép, ahogy szépen, szakértő módon érvelt, ugye, mert az szakértő kormány volt akkor -, és próbálta elmagyarázni az embereknek, hogy itt tulajdonképpen válság van, ezt a válságot valahogy kezelni, menedzselni kell, és a szakértő kormány mennyire jó abban, hogy a válságot menedzselje.

(17.40)

Azért van déj vu érzésem, mert most valahogy ugyanezek a képek jönnek elő: van egy válsághelyzet, amit természetesen önök teremtettek saját maguknak és az országnak, és most megpróbálják ezt a helyzetet úgy beállítani, mintha ezt a válsághelyzetet önök kiválóan le tudnák menedzselni, és önöknek vannak a legjobb ötleteik arra, hogy ebből a válsághelyzetből Münchausen báróként saját hajunkat fogva kijöjjünk. Úgyhogy jó volna ezen elgondolkodni.

Kuncze Gábor láthatóan időnként már eljut egy-egy gondolatig, hiszen a vezérszónoklatában... (Kuncze Gábor: Jaj, ne! - Derültség.) Bocsánat, hogy ezt mertem feltételezni, de időnként már eljut, hiszen mondott egy ilyen mondatot: a kormányzat felelőssége a cselekvés. Mi is így gondoljuk, pontosan: a kormányzat felelőssége a cselekvés. Ezért is volt megdöbbentő a miniszterelnök urat egy hisztis kisgyerekként, alsó tagozatosként látni a legutóbbi érdekegyeztető ülésen, amikor is rátestálta volna másokra a felelősséget, hogy: kérem szépen, munkaadók, tessenek már javaslatokat letenni! Nade kérem, a kormánynak a dolga és felelőssége a kormányzás. Ne a munkaadóktól várja a megoldást, a saját problémáira a kormány tegyen le megfelelő javaslatokat!

Az a baj, hogy önök próbálnak kibújni a felelősség alól, és próbálják szétmaszatolni, szétteríteni ezt a felelősséget, mondván, belerángatnak mindenkit, közös legyen a balhé. Úgy gondoljuk, hogy itt messze nem erről kellene hogy szóljon ez a vita, hanem valós megoldási javaslatokról. És ha már ott tartunk, hogy az ellenzéknek érdemi javaslata nincs és nem volt, hát most én gyorsan összeírtam néhány olyan dolgot, amiket szeretnék az önök emlékezetébe idézni.

Az autópályák kapcsán hányszor elmondtuk: a PPP-konstrukció katasztrofális lesz a költségvetésre. Beigazolódott: valahol 2000 milliárd körüliről szólnak most már a számok, ennyivel fogja a költségvetést megterhelni az autópálya-kiadás. Miért is nem lehetett megvárni, hogy az EU támogassa az autópályák építését? Ja, hogy nem tudtak volna vele kampányolni? Hát igen, való igaz, de legalább nem adósodott volna el az ország. (Dr. Vojnik Mária: Közlekedni sem tudtunk volna rajta!)

Vagy például Mikola képviselő úr említette: miért tetszettek felrúgni a gyógyszer-megállapodást a gyógyszergyártókkal? (Kovács Tibor: Mert rossz volt!) Lehetett volna kezelni a gyógyszerkassza kiadásait. Kötöttünk egy hét évre szóló megállapodást, önök fölrúgták; ilyen helyzet van, folyamatosan a gyógyszerkasszát kell pótolgatni, mert egyébként nem tudják betervezni a költségeket.

Fölrúgták, megszüntették a Széchenyi-tervet, holott a kis- és középvállalkozói szektor Magyarországon a legnagyobb foglalkoztató (Kovács Tibor közbeszólására:), tisztelt képviselő úr, így van, 700 ezer embernek adnak munkát. Ha jól emlékszem, az elmúlt ciklus végén 35-öt meghaladta azon indítványok száma, amelyeket önök nem voltak hajlandóak tárgysorozatba sem venni. Konkrét javaslataink, indítványaink voltak már az adott helyzet kezelésére. Önök nem hajlandóak ezekkel foglalkozni sem.

De térjünk most egy kicsit vissza erre a törvénycsomagra, a megszorító csomagra, amelyről önök azt mondják, hogy ezzel lehet majd igazából az országot a jelenlegi helyzetéből kihúzni. Én a kis- és középvállalkozók helyzetével szeretnék egy kicsit bővebben foglalkozni, és néhány dolgot elmondani önöknek, mert láthatóan azok, akik ezen a törvénycsomagon dolgoztak, nem nagyon jártak olyan környéken, ahol sok kis- és középvállalkozó van.

Engedjenek meg egy személyes példát! A választókörzetemben van egy Derecske nevezetű település. Most azért említem meg konkrétan a település nevét, mert ott országosan kimagasló az egy főre jutó vállalkozók száma. Ezen a településen nincs régről itt maradt szocialista nagyipar, sajnos nincs újabb nagymértékű tőkebefektetés. Van néhány mezőgazdasági vállalkozó és kft.- meg rt.-tulajdonos, aki az önök pénzéből és támogatásából, köszöni szépen, biztos nagyon jól érzi magát, nade a település többsége mégis a saját jogán, saját erejéből kis- és középvállalkozó. Nézzük meg, hogy ezek a derecskei vállalkozók mire számíthatnak attól a naptól, amikor önök elfogadják majd ezt a törvényjavaslatot! Az a helyzet, hogy a kis- és középvállalkozók a fejlesztésekről mindenképpen le kell hogy mondjanak, hiszen azok a fejlesztési adókedvezmények, amelyeket ők a saját vállalkozásuk érdekében eddig érvényesíteni tudtak, saját érdekükben, a gazdaság fejlesztése érdekében és újabb munkahelyek teremtése érdekében beruháztak, most már, ha nem is megszűnnek, mert azért arra vigyáznak, hogy ne szűnjenek meg... - de azért lényegesen nehezebb helyzetbe fognak kerülni.

Aztán itt az a bizonyos elvárt eredmény utáni adó, ez a bizonyos 2 százalék. Elég érdekes, hogy egy olyan vállalkozónak, aki elkezdi a tevékenységét, vagy két évvel ezelőtt kezdte, már eleve garantálni kell egy bizonyos eredményt. Vagy persze benyújthat kérvényt, tudjuk jól, nade abban az esetben viszont szinte biztos - ezt a gazdasági bizottság ülésén lényegében a Pénzügyminisztérium képviselője elismerte - azonnali adóellenőrzésre számíthat ez a vállalkozó. Biztos, ami biztos, döngöljük még a földbe, és húzzunk le róla még több bőrt.

Felvetődik az alkotmányossági kérdés is, hogy hogyan is gondolják önök, hogy egy ki nem fizetett, fel nem vett bér után kell majd a járulékokat fizetni. Hiszen eddig a minimálbér után kifizették a járulékokat, de most már nem így lesz: a minimálbér kétszerese utáni járulékokat kell majd megfizetni a vállalkozóknak. Legyenek szívesek már megmondani, hogy az önök számításai szerint hány munkahely fog megszűnni, hány munkanélküli lesz. Önök arról beszélnek, hogy itt most a bevételek fognak növekedni. Lehet, hogy egy ideig, hiszen a Pénzügyminisztérium apparátusa valószínűleg annyit csinált, hogy a mostani számokat fölszorozta kettővel, és azt mondta, hogy ennyi bevételt várunk. Csak tudják, esetleg ebben az évben ezek a bevételek még teljesülnek, de jövőre nem a vállalkozások száma marad meg, hanem a munkanélküliek száma fog nőni, hiszen előbb-utóbb azok a kis- és mikrovállalkozók, akik ma még valamilyen módon meg tudnak élni, a megemelt terhek miatt szinte biztosan meg fognak szűnni - elmennek munkanélkülinek, vagy egyszerűen feketemunkából élnek meg -, és nem azt fogják elérni, amit szerettek volna, hogy majd az adóbeszedés és -behajtás hatékonysága fog nőni.

Lehet, sőt biztos, hogy sokkal többet fogják egzecíroztatni majd a vállalkozókat, ez szinte teljesen biztos, de hogy a bevételek nem fognak növekedni, mondjuk, jövőre, az már szinte borítékolható, hiszen előbb-utóbb ezek a vállalkozások és azok, akik kényszerből vállalkozók ma, megpróbálnak valamilyen módon az adózás alól kibújni, mert a saját megélhetésükről és családjuk megélhetéséről lesz szó.

Mindezek alapján mi úgy látjuk, hogy ez a törvényjavaslat teljességgel alkalmatlan arra, hogy ma a magyar gazdaság helyzetét rendezze, teljességgel alkalmatlan arra, hogy az elkövetkezendő évek gazdasági növekedését megalapozza. Ez csak arra jó, hogy pillanatnyilag és ideiglenesen az államháztartás bevételeit növelje, de hosszú távon katasztrofális következményekkel jár pont az aktívakra, pont a vállalkozókra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu