MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ehhez a könyvelési vitához hadd tegyek egy gondolatot. Én azokkal értek egyet, akik nagy bevételt remélnek ettől a kérdéstől. Az általános vitában is elmondtam, hogy ez sokkal inkább egyik oldalról amnesztia, a másik oldalról pedig a gazdaság kifehérítését szolgálja.

Azt gondolom, hogy két verzió lehet, amikor a mérlegben a pénz valamilyen szinten megjelenik. Az egyik, amikor a 18 százalékos adóval leadózza, és akkor eredménytartalékba teszi, tehát látjuk, a másik, amikor pénzkészlet formában jelenik meg, és ez az, ami itt megjelenik adóként. Az egyik latens, a másikat nem tudjuk igazán, hogy mennyi. De egyszer s mindenkorra le kell zárni. '90-ben egy csomó kényszervállalkozó lett, a nem kiszámítható jogalkotás e szinten ránk nézve is kritika, de szerintem az egész 16 évre igaz. Én már '90-ben is vállalkozó voltam, igen nehéz volt ezt a dolgot kezelni, fél évig kellett várni egy-egy állásfoglalásra az akkori APEH áfaügyletei, a '92-es módosítók kapcsán.

Tehát azt kell mondjam, hogy a félelem valós, igazán érzékelni nehéz, hogy volumenében mennyi az az összeg, ami kint van, de rendet kell tenni, nem lehet továbbgörgetni. Ha adunk 10 százalékos lehetőséget, és osztalékon veszi ki, és az osztalékot egyéni kifizetési oldalról nézzük, és ez az osztalékfelvevő öt év türelmi időt is kaphat, akkor arra is vigyázzunk, nehogy gazdaságilag tegyük tönkre ezt a szegény egyéni vállalkozót vagy egyszerű társas vállalkozót.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu