NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Roppant érdekes és tanulságos volt itt az előbb kialakult rövid kis vita, mert ilyen vehemensen egymásnak ugrani az utóbbi négy esztendőben nemigen sikerült látni az MDF és az MSZP képviselőit a parlamentben. (Dr. Géczi József Alajos: De szépen csináltuk!) Bár meg kell mondjam, ez is ritkaság, hogy teljes mértékben azzal értettem egyet, amit Géczi József Alajos úr mondott, és nagyon derék dolog, ha a demokrácia vívmányait és azoknak a korlátozását és a hagyományok tiszteletét nem keverjük össze ezzel az előbb említett - azért olvasom, nehogy rosszul idézzem saját magam - "heveny demagógiából és populizmusból elkövetett" politikai szónoklattal, amit itt az előbb hallottunk.

Azt gondolom, hogy sokkal inkább érdemes azokra az intelmekre gondolni és azokra odafigyelni, amit az időközben sajnos már eltávozott állampolgári jogok biztosának helyettese, Takács Albert úr mondott, hiszen az igazi aggályok és az igazi veszedelmek, amelyek ebben a törvényben benne vannak, azon felszólalás, illetve azon hozzáfűzések alapján azonosíthatók. Nyilván nem véletlen, hiszen ő tanult jogász, jobban meg tudja ezt fogalmazni, mint mi, laikus képviselők, és Csáky úr is, bár doktor, de tudom, hogy ő sem jogász, úgyhogy mi könnyen beszélünk itt összevissza a jogi nyelv ismerete nélkül, és dobálózunk olyan fogalmakkal, ami nem igazán illendő. De én legalább bevallom, hogy nem vagyok jogász, és ha a jogi terminológiában hibát követek el, köszönettel veszem, és nem sértődöm meg, ha kijavítanak.

Azért még Szűcs Lajos mondandójában annyira emlékeztetném önöket, ha az mind igaz, ami a régi korszakokban volt, akkor a régi korszakok mentelmi joga a jelenleginél sokkal kiterjedtebb és sokkal alaposabb volt, tehát ahhoz képest mi jár jelentősen visszaléptünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert az az égvilágon mindenre vonatkozott, ha jól értelmeztem, amit ma már (Az elnök ismét csenget.) persze senki nem követelne.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu