LAKOS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Kuncze Gábor frakcióvezető úr valamelyik hozzászólásában épp azt kifogásolta, azt hiányolta, hogy ebből a Házból már sokszor hiányoznak a közös gondolatok, és időnként talán már közös mondataink sincsenek.

Amikor ezt a törvényjavaslatot először elolvastam, akkor azt láttam, hogy vannak olyan megfogalmazások az indoklásban, amelyek minősíthetőek közös gondolatnak, még akár közös mondatnak is, hiszen ki vitathatná azt, hogy szükségünk van egy költségvetésihiány-csökkentési programra, ez irányú tevékenységre. Ki vitathatná azt, hogy a költségvetési politika fegyelmezettsége, megalapozottsága, átláthatósága, ellenőrizhetősége, ahogy itt az előterjesztőktől is sokszor hallottuk ezt a két fogalmat, szükségszerű fogalmak, és amelyekhez mindannyian kell, hogy ragaszkodjunk, hiszen enélkül a gazdaságpolitikánk hitelességének helyreállításáról vagy egyáltalán a gazdaságpolitika hitelességéről nem beszélhetünk. Tehát azt gondolom, hogy ezek a kitűzött célok, megfogalmazott közös gondolatok, közös mondataink valóban olyanok, amiről nincs mit vitatkozni.

Azt már csak zárójelben és halkan jegyzem meg, hogy persze egy költségvetési politika ellenőrizhetősége, átláthatósága mint követelményrendszer azok szájából kicsit hiteltelenül hangzik, akik a kormányzati ciklusuk idején kétéves költségvetést fogadtattak el, és ezzel gyakorlatilag két évre kivonták a parlament ellenőrizhetősége alól a költségvetés végrehajtását, de ezen ugorjunk túl, hiszen ez már a múlt. A hitelességet azért ez is megkérdőjelezi egy picit, de a szándékokon ne vitatkozzunk, ezek a szándékok jók.

Nézzük azt, hogy miben látják az előterjesztők ezeknek a szándékoknak a megvalósíthatóságát, miben látják a garanciáit annak, hogy ez a törvényjavaslat mindazt biztosítja, hogy átláthatóság, ellenőrizhetőség és egyáltalán egy hiteles gazdaságpolitika. Ez egy háromtagú költségvetési tanács felállítása, amelynek tagjai: a Nemzeti Bank elnöke, a független Nemzeti Bank elnöke, a Számvevőszék elnöke és egy hangsúlyozottan elméleti közgazdász - még a gyakorlati szót sem tettük mellé, tehát nyilván ennek is megvan az értelme. Tehát ez a háromfős tanács majd mindarra garancia lesz az előterjesztők véleménye szerint, amit itt felsoroltunk, és ami mindannyiunk közös érdeke.

Bár egy furcsa szerepzavar azért kódolva van ebben a javaslatban, hiszen mondjuk, adott esetben a monetáris politika irányítója, a Nemzeti Bank elnöke más véleménnyel találja magát szemben a költségvetési tanács ülésén, vagy más vélemény alakul ki a költségvetési tanácsban, mint amit ő a Nemzet Bank elnökeként képvisel - vajon melyik szerepében fog akkor aláíróként megjelenni? Ha ugyanaz a véleménye a Számvevőszék elnökének vagy a Nemzeti Bank elnökének számvevőszéki elnökként, nemzeti banki elnökként, mint a költségvetési tanács tagjaként, akkor mi szükség van a költségvetési tanácsra? Hiszen akkor a Számvevőszék elnökeként, a Nemzeti Bank elnökeként ugyanolyan hatállyal, ugyanolyan nyilvánossággal, ugyanolyan erővel tudja képviselni ezt a véleményét. Ha pedig más a véleménye a költségvetési tanács tagjaként, mint elnökként, akkor vajon ebből a szerepzavarból hogyan fog kimászni? Persze színesíti a képet az egy darab elméleti közgazdász, aki nyilván az egész ország gazdaságpolitikájának kulcskérdése lehet ebben a felállásban, de én ebben olyan nagyon nem bíznék.

Sokkal fontosabbnak tartanám azonban azt, hogy a fiskális és a monetáris politika összhangját teremtsük meg, és ne keverjük össze azt egy ilyen javaslattal. Hangsúlyozom, hogy az Állami Számvevőszéknek most is minden jogosítványa megvan az ellenőrzésre. Az persze egy jogos kritika lehet, és el is fogadom, hogy az Állami Számvevőszék észrevételeit mennyiben veszi figyelembe egy kormány vagy egy parlament vagy a parlament bármelyik bizottsága. Valóban azt gondolom, hogy az Állami Számvevőszék szerepe, szakmai szerepe és észrevételeinek figyelembevétele fontos dolog, és a jövőben erre törekedni kell. De az Állami Számvevőszék jogosítványai most is adottak, és azt hiszem, nem is érdemes csorbítani, sőt adott esetben az Állami Számvevőszék jogosítványait akár ki is lehet bővíteni egy utólagos véleményezéssel is, nemcsak előzetessel. Azt gondolom, ennek nincs akadálya.

Ennek a törvényjavaslatnak még az is pikantériája, hogy a köztársasági elnök döntési autonómiájának megkérdőjelezését joggal felvethetjük, ha belemélyedünk ebbe az alkotmányossági témakörbe, bár ezt Wiener György képviselőtársam már elég részletesen megtette, és azt hiszem, nem is ismételném meg mindazon alkotmányossági aggályokat, amit ő mint alkotmánymódosítási törvényjavaslatot véleményezett. De itt álljunk meg egy pillanatra! Én azt gondolom, hogy érdemes kitérnünk az előterjesztők és a Fidesz vezérszónokának hozzászólására, hiszen amikor egy alkotmánymódosítási törvényjavaslatról beszélünk, néhány apró paragrafusról, néhány lényeges gondolatról, akkor jó lenne ennek keretei között maradnunk, de messze nem ezek között a keretek között maradtak a hozzászólók, hiszen a 12, illetve a 10 percüket arra használták fel, hogy egy hangsúlyos kampánybeszédet tartsanak, szinte folytatva a kampányt még most, az Országgyűlés időszakában is. Én próbáltam mérni ezt az időszakot, aztán egy idő után letettem arról, hogy a konkrét törvényjavaslatról mennyit beszélnek. Ez arról szól, hogy a 10-12 percből ez talán 0,5-1 percet jelentett. A többi csak arra volt alkalmas, hogy ismét a szokásos kampányszlogeneket halljuk.

Mint ahogy én ezt a törvényjavaslatot sem minősítem igazán többnek, sajnos - bár a célok, még egyszer hangsúlyozom, nemesek -, mint egy kampányban elhangzott ígéret kötelező ujjgyakorlatként leképzett törvényjavaslata: ha már a kampányban ígértünk valamit, akkor csináljunk egy törvényjavaslatot, nesze, semmi, fogd meg jól. Aztán egy kicsit vitatkozunk, és lesz akkor alkalom kicsit hozzászólni ennek keretében.

Miközben azzal egyetértek, hogy igazán szükség lenne egy olyan testület felállítására - tanácsadó testület, költségvetési hivatal, ki lehet dolgozni ennek a részleteit -, amely egy igazi szakmai elemző munkát tud a kormány tevékenysége mellé tenni, akár előzetesen a törvényalkotásnál, akár utólag, a végrehajtás során, akár olyan hatásvizsgálatokkal, amelyek 5-10 évre szólnak, és amelyek elősegítenének egy törvényalkotási folyamatot, és megkönnyítenék a mi munkánkat is természetesen.

Én hasonló gondolatnak találom azt, ami már Kóka miniszter úr részéről elhangzott a konvergenciatanács létrehozása kapcsán. Én azt gondolom, hogy ebbe az irányba érdemes elmozdulni, és remélem, az ellenzéki képviselők is segítenek majd minket a közös gondolkodásban.

Összegezve, azt gondolom, ez a törvényjavaslat nem elfogadható, a Szabad Demokraták Szövetsége nem támogatja ennek az elfogadását. Csorbítaná az elfogadás a parlament, a parlament bizottságainak, a kormánynak, a köztársasági elnöknek, a Számvevőszéknek a jogkörét, és igazából semmit nem old meg. Ahogy a felvezetésben hallottuk, ez szinte egy csodafegyvernek szánt törvényjavaslat, amely az ország összes gazdasági problémájára megoldást kínál. A csodafegyverekben én egyébként sem hiszek, ez a törvényjavaslat pedig messze nem az.

Végezetül azt hadd ismételjem meg, hogy a megfogalmazott célokkal az indoklásban továbbra is egyetértünk, és ragaszkodni fogunk hozzájuk: legyen a költségvetés végrehajtása, a törvényalkotás átlátható, ellenőrizhető, fegyelmezett gazdálkodást elősegítő. De az ebben a törvényjavaslatban megfogalmazott eszközök ezeknek a céloknak a megvalósítására nem alkalmasak, elfogadását nem javasoljuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu