HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is a javaslat 1. §-ához szeretnék hozzászólni, ami egy nagyon nagy horderejű döntés, hiszen itt a közalapítványok sorsáról van szó.

Elöljáróban engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy kötődésünk ehhez a formához, a közalapítványi formához erőteljesen indokolt, hiszen 1994. január 1-jén lépett életbe az a törvény, amely működésüket lehetővé tette. Ez még az Antall- és a Boross-kormány intézkedése volt, és azt gondolom, hogy nagyon jó intézkedés volt.

Furcsa az az érvelés, amely a törvény indoklási részében megjelenik. Két dologra hivatkoznak ott az előterjesztők, amikor a megszűnést indokolják. Az egyik az, hogy ez a közalapítványi forma sokkal inkább a közpénzek elfolyatásának a színtere lett, ami tulajdonképpen egy beismerés és kritika. A közalapítványokra az jellemző, hogy kuratóriumaikat zömében a kormány választja, illetve a kormány jelöli és a kormány delegálja, tehát ha ott a közpénzek elfolyatásáról volt szó, akkor az a mindenkori kormány felelőssége, hiszen oda a döntéshozók kormányzati hozzájárulással és kormányzati felelősséggel jutottak.

A másik furcsa dolog, hogy ezzel tulajdonképpen az Állami Számvevőszék munkáját is kritizálja a kormány, hiszen az Állami Számvevőszék ellenőrzi ezeket a közalapítványokat, az ellenőrzésről beszámol, és nyilvánvalóan jeleznie kell, ha olyan eseményt vagy olyan folyamatokat észlel, amelyek a törvény, melynek alapján a közalapítványok működnek, szellemével, céljaival, szándékaival ellentétesek.

Nem szabad abba a hibába esni, mert én nem zárom ki, hogy van olyan közalapítvány, ahol sajnos a felsorolt jelenségek tapasztalhatók vagy tetten érhetők, de ebből nem annak kell következnie, hogy magát az intézményrendszert szüntetjük meg. Ebből egy dolog következhet: az ellenőrzést szigorítani kell, az alapító sokkal figyelmesebben vizsgálja, hogy az alapítói szándékok érvényesülnek-e, hogy az oda delegált, az oda jelölt, az oda megválasztott kurátorok valóban az alapító szándékának megfelelően, de tőle elkülönülten döntenek-e az összegek, a pénz sorsáról, vagy nem.

Egyébként a közalapítványi forma megszüntetése más szempontból is káros, hiszen a demokrácia lehetőségeit szűkíti. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy állami pénzek elosztásába nemcsak az állam mint döntéshozó szólhat bele, hanem ennek a felelősségét vagy lehetőségét - furcsa szóval - talán társadalmasítja, hiszen ezekbe a kuratóriumokba a civil szervezetek delegáltjai is bejutnak és bekerülnek, tehát nemcsak a döntéshozó, aki a forrásokat biztosítja, dönthet a pénzek, az alapok felhasználásáról, hanem oda bekerülhetnek más pártok, ellenzéki pártok által delegált vagy jelölt kurátorok, bekerülhetnek civil szervezetek vagy szakmai szervezetek által oda delegált kurátorok.

A törvény úgy szól, hogy felmentést ad a megszűnés alól az Országgyűlés által alapított közalapítványok számára, vagy pedig nemzetközi szerződések által alapított közalapítványok működhetnek 2007 után is tovább. Én egy módosító javaslatot nyújtottam be, és nagyon szeretném, ha a kormányoldal - hiszen a döntés rajtuk múlik - ezt befogadná és támogatná. A módosító javaslat lényege az, hogy ne csak a parlament által, az Országgyűlés által alapított közalapítványok legyenek kivételek a megszüntetést illetően, hanem a kormány által alapított közalapítványok is sorolódjanak ebbe a kategóriába, hiszen a kormány mint alapító bármikor dönthet abban a vonatkozásban, hogy kívánja-e tovább működtetni az általa létrehozott közalapítványt, vagy sem. Az ilyen egyedi megoldások lehetővé tennék azt, hogy a valóban rosszul működő vagy arra nem méltó működésű közalapítványok megszűnjenek, viszont a sikeres közalapítványok működését továbbra is biztosítaná.

Bízom abban, hogy a felsorolt érvek alapján a kormánytöbbség megváltoztatja álláspontját, a szokásokkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ellentétben egy ellenzéki javaslatot befogad, és ezt támogatni fogja.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu