BÉKI GABRIELLA, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság is megtárgyalta a két törvény közül az egyiket, a felsőoktatásról szóló CXXXIX. számú törvényt a tegnapi napon, július 3-án. Meglepően hosszú és élénk vita bontakozott ki a bizottság ülésén. A bevezetőben a tárca képviselője azt hangsúlyozta, hogy ez a törvénymódosítás a gazdálkodó egyetemek irányába nyit. Valóban, a gazdálkodás lehetőségét és jelentőségét teremti meg az egyetemek számára, illetve a felsőfokú intézmények számára azáltal is, hogy létrehozza a gazdasági tanácsokat, és azáltal is, hogy bevezeti az úgynevezett képzési hozzájárulást, népiesen szólva tandíjat.

A bizottságban természetesen a tandíj bevezetése körül bontakozott ki igen élénk vita. Elsősorban ellenzéki képviselők fogalmaztak meg aggodalmakat a tandíj bevezetésével kapcsolatban. A kormánypárti vélemények alapvetően támogatóak voltak, hangsúlyozva, hogy a felsőfokú képzésben való részvétel nem kötelező, hanem választott, következésképp elvárható egy teljesítmény érte; aki diplomát akar, az tegyen valóban erőfeszítéseket, és tanuljon. Tehát a minőség javítása irányába hat a tandíj bevezetése a kormánypárti képviselők felfogása szerint. Többen hangsúlyozták, hogy lehet dolgozni a tanulás mellett, lehet diákhitelt felvenni, következésképp a tandíj kifizetése nem jelent majd leküzdhetetlen akadályt.

Egészen bizonyos, hogy a legfontosabb, legfajsúlyosabb kérdés, ami a tandíj bevezetésével kapcsolatban fölmerül, az az, hogy biztosítható-e az új konstrukcióban, hogy a hátrányos helyzetű, szegény családból érkező tehetséges gyerekek benne maradjanak a rendszerben, illetve befogadja őket a rendszer. Ebben a vitában egészen egyértelműen az derült ki, hogy az a 15 százalékos keret szükséges és elégséges ahhoz, hogy valóban fizetésmentesen is, tehát a tandíjfizetési kötelezettség alól mentességet nyújtva, a legszegényebb hátrányos helyzetű gyerekek tanulása biztosítható legyen.

Ellenzéki oldalon vetődött fel az az aggodalom, hogy ha ott marad a pénz az intézményekben, akkor vajon nem válnak-e túlságosan is érdekeltté az intézmények abban, hogy a követelményeket szigorítsák, hogy rosszabb és rosszabb jegyeket adjanak, szóval hogy érdekeltté válnak-e majd a tanulók buktatásában.

Ellenzéki oldalon merült föl az az igény is, hogy ha már bevezeti ez az új rendszer a képzési hozzájárulást, akkor vajon a szülők számára adókedvezménnyel ellensúlyozza-e majd a kormány ezt a terhet.

Többen felvetették, hogy ha munka mellett kell tanulni, akkor vélhetőleg romlik a tanulmányi teljesítmény. Volt, aki azért aggódott, hogy ez a rendszer nem erősíti a szolidaritást a gyerekek között, hanem éppen ellenkezőleg: az ellen hat.

Mindent egybevéve, a hosszú vita alapján a bizottság 16 igen és 13 nem szavazattal a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatta, mindenekelőtt azért, mert a többségi álláspont az volt, hogy az igazságosság irányába mozdítja el a rendszert azáltal is, hogy átjárhatóvá teszi a költségtérítéses és az államilag finanszírozott keretek között a lehetőséget.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu