BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szabó képviselő úr figyelmét minden bizonnyal elkerülte az, hogy Magyarország soknemzetiségű ország. Számos olyan kistelepülés található a mi országunkban, amely őrzi a nemzetiségi hagyományait, nemzetiségi oktatása van; az ott élő fiatal szülők nem ültetik autóba a gyermekeiket, és nem viszik el a közeli városok iskoláiba, hanem a saját identitásuk megőrzése érdekében a nemzetiségi oktatási intézményeikbe járatják a gyerekeket.

A magyarországi németek kitelepítésének hatvanadik évfordulójához közeli napokban rosszízű az ilyen felszólalás, amely másodízben is megerősítette azt, hogy gettónak, ha úgy tetszik: gettónak nevezi azokat a kistelepülési oktatási intézményeket, amelyekben kevés gyerek van, azért, mert a szülők elviszik a közeli városokba. Azt gondolom, hogy a nemzetiségi oktatási intézményekben, a nemzetiségi településeken ez nincs így, és nem lenne helyénvaló dolog, hogyha a továbbiakban a felszólalásai során - talán harmadik alkalommal is - megerősítené ezt, főleg egy ilyen évfordulóhoz közeli időpontban.

A polgármesterek pedig nem azért vesznek részt itt a vitában, merthogy féltik a saját megélhetésüket, hogy nem lenne fenntartóként mit igazgatni. Azért vagyunk itt, mert a szolgálatunk során megtapasztaltuk azt, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, a településünkkel együtt, hogyha a felnövekvő nemzedék megfelelő színvonalú és hatékonyságú oktatásban vesz részt. Tehát a felelősség az, ami itt tart bennünket ebben az ötödik órája tartó vitában.

Meglepő számomra egyébként az, hogy a patkó közepén épp az oktatásért felelős miniszter úr nem vesz részt ebben, de legalább az államtitkár (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) úrnak köszönjük, hogy jelen van. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

(14.50)

Forrás: parlament.hu