DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvényhez kívánok hozzászólni. Alig száradt meg a tavasz folyamán a tinta az akkor elfogadott felsőoktatási törvényen, most újra itt van előttünk a felsőoktatási törvény módosítása, melynek bizony kerestük az indokát és indokoltságát, és bevallom őszintén, azóta sem tudok rá megnyugtató választ adni, miért is kellett ezt most behozni a Ház elé. Hacsak nem azért, mert az Oktatási Minisztériumnak fogalma sincs arra nézve, hogy mit is akart igazából hosszabb távon, mit is kellene tenni. Hiszen a már most hatályos felsőoktatási törvénynek is számos neuralgikus pontja - valljuk be őszintén - nincs rendezve.

Ha egyszer behoznak egy törvényt, én személy szerint azt vártam volna, hogy például választ adnak olyan kérdésekre, hogy az alap- és a mesterképzések egymásba illeszkedése hogy és mint történik, választ adnak arra a kérdésre, hogy a hároméves képzési időtartamban részt vevők milyen módon tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Hiszen ezekkel a kérdésekkel önök mind a mai napig adósak.

Ehelyett olyan kérdéseket hoznak most a tisztelt Ház elé, amelyeknek semmi köze nincs a felsőoktatás akut, aktuális, napi megoldandó feladataihoz. Valóban ez a helyzet. Az egyetemek a hatályos törvény szerint gyártják a különböző belső szabályzatokat - mert ezt előírják -, és most önök még megspékelik ezt egy újabb körrel. Innentől kezdve végeláthatatlan papírgyártás történik az intézményekben, ahelyett, hogy érdemi munkával foglalkoznának.

Miért teszik ezt? Próbáltam erre is válaszolni; két dolog lehet. Az egyik az, hogy valóban nem értenek a dolgukhoz, és kellő pancsersággal állnak az egész ügyhöz. Legalábbis a gazdaság állapota és a pénzügyi helyzet ezt mutatja. De lehet egy másik ok is - de lehet, hogy a kettő együtt igaz -, hogy önök szeretnek zűrzavart, káoszt kelteni, és utána a zavarosban halászni. (Moraj.) Ez nem összeesküvés-elmélet, tisztelt államtitkár úr. Irányító testületek, igazgatótanács vagy gazdasági tanács, nevezzük, ahogyan akarjuk, ezzel kapcsolatban az elmúlt négy évben - itt a parlamentben is - nem is tudom, hányszor elmondtuk, hogy jogilag aggályos, és alkotmányos problémák vannak a dologgal kapcsolatban. Meg is bukott, úgy, ahogy kell.

Most önök ugyanezt visszahozzák, mint akinek ólmot öntöttek a fülébe, és megvakították, mint Vazult, hogy ne lásson. Mert ugyanazt visszahozzák, amire egyszer már az Alkotmánybíróság kimondta, hogy kérem, ez így nem megy.

Miért is hozzák vissza? Tényleg rakjuk össze logikailag a dolgokat, és összeáll a kép: bevezetik a tandíjat, megemelik az összegeket a költségtérítéses képzésben; látványosan vissza fog esni a felsőoktatásban részt vevő hallgatók számaránya.

(16.10)

Ezek után azt lehet majd mondani, hogy végrehajtottunk az elmúlt időben ilyen-olyan fejlesztéseket, nagy részét egyébként PPP-program keretében, kellő állami garanciavállalással, sőt pénzügyi befektetéssel, de ezek láthatóan nincsenek kihasználva. A gazdasági tanács jogkörébe adtuk azt, hogy döntsön az ingatlanokról, és döntenek az ingatlanokról. Egyébként már most tudunk arra példát mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy bizonyos gazdasági tanácsok, hogy, hogy nem, kiemelt érdeklődést mutatnak bizonyos ingatlanok iránt; döntően ezek vízparthoz közel lévő kollégiumok, hogy, hogy nem. Tehát azért ne gondoljuk, hogy ez légből kapott dolog.

Magyarán, a gazdasági tanácsoknak önök egy felszámolóbizottsági szerepet szánnak, ennek az lenne a dolga, hogy privatizálja a felsőoktatási vagyont. Ez egy olyan komoly állami vagyon, ami még megmaradt. Egyébként valljuk be őszintén, minden mást önök már úgy eladtak, úgy leseperték a padlást, hogy ott nagyítóval se találunk semmit. Maradt egy ilyen vagyon, ehhez kívánnak láthatóan hozzányúlni. De lehet az egész mögött egy nagyon tudatos társadalompolitikai szándék is, ami megint csak nem a legnagyobb dicsőségükre válik.

Láthatóan önök kifejezetten idegenkednek attól, hogy ebben az országban legyen egy széles, iskolázott, önálló gondolkodással és egzisztenciával rendelkező középréteg, láthatóan ez önöket kifejezetten zavarja. Úgy tűnik, az az ésszerű az önök felfogásában, hogy legyen egy szűk elit minden szempontból - gazdasági és oktatási, végzettségi szempontból -, és legyen egy nagyon széles, kiszolgáltatott, alacsony egzisztenciális és képzettségi szinten élő réteg, na ezt hívják egyébként a latin-amerikai, dél-amerikai társadalmaknak. Azzal, hogy tandíjat vezetnek be, azzal, hogy a diplomához való hozzáférést hihetetlenül komoly anyagi megterheléssel spékelik meg, ez bizony azt jelenti, hogy nagyon-nagyon sok szerényebb képességű család nem fogja tudni a gyermekét taníttatni. Ha egy mostani középréteghez tartozó családot nézünk, ahol egyidejűleg tanulna a felsőoktatásban két gyerek, csak két gyerek, már nem tudják finanszírozni. Már nem tudják finanszírozni! Ez bizony nem más, mint a multik érdekeit kiszolgáló kormányzati politika, önök tehát a multik kormánya. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bankároké!)

De az, aki bejut az egyetemre, az sem örvendhet: ha bejut az egyetemre államilag támogatott képzésre, akkor is Európa legdrágább tandíját fogja megfizetni, és még akkor is állandóan problémákkal kell szembenéznie, nevezetesen, hogy a következő esztendőkben tudja-e folytatni a tanulmányait. Tudja-e folytatni a tanulmányait, mert ha abból kiesik, akkor bizony már nem biztos, hogy annak a többszörösét kitevő költségtérítéses képzést érdemben meg tudja fizetni.

Államtitkár Úr! Ön kifogásolta azt, hogy nem adtunk úgymond megoldási javaslatokat. Én elhiszem, hogy önöknek nincsenek, és várják tőlünk az ötleteket; szívesen teszünk ötleteket, csak akkor azt kérem, hogy azokat majd szívleljék meg. Mert az a probléma, hogy amikor mi kérdeztük önöket, hogy milyen kritériumrendszer mentén próbálják azt majd elképzelni, hogy ki hullik ki és ki kerülhet be, erre például választ nem kaptunk, egy darab választ nem kaptunk.

A létbizonytalanságot fokozni számos hallgató esetében... - és csak szeretnék arra emlékeztetni, hogy ha önök a közpénznek most hirtelenjében gondos gazdáiként kívánnak fellépni, akkor végiggondolták-e azt, hogy a világon nincs annál drágább képzés, mint ha bemegy egy hallgató államilag támogatott képzésre, két évet ott elvégez, a harmadikban kihullik, és nem tudja befejezni az egészet, diplomája nem lesz, kidobtunk az ablakon nem tudom, mennyi pénzt. Na, ez például nem éppen a gondos gazda hozzáállása. Mire jó ez az egész?

A felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatos előterjesztéseik egyébként jogilag is kifogásolhatók. Ez egyébként mutatja a kormány, az MSZP viszonyát a törvényességhez és egyáltalán a jogállamisághoz, a demokráciához, pedig ezt Gyurcsány úr mindig oly sokszor elmondja, de az az igazság, hogy önök fityiszt mutatnak mindennek. Ugyanis ellentmond a jogalkotási törvénynek, hiszen az egyeztetések terén önöknek nagyon komoly behoznivalójuk lenne, magyarán, elmulasztottak egyeztetéseket jó néhány téren: alkotmányos jogot, autonómiát sért, és alkotmánybírósági döntéseket vesz semmibe. Továbbá a hatályos felsőoktatási törvényt is sérti, gyakorlatilag önök hatálytalanítják a kreditrendszert azáltal, hogy előírják a 30 kredit megszerzésének a kötelező mivoltát ahhoz, hogy valaki bennmaradhasson vagy kiessen. Jóllehet, az egész kreditrendszernek a logikája és a törvényi szabályozása meg nem erről szól, úgyhogy itt bizony érdemes lenne azért egy kicsit gondolkodni és összefésülni a dolgokat.

Államtitkár Úr! Az egyetem, az univerzitás az oktatók és a hallgatók autonómiával rendelkező közössége. Ehhez képest önök ebben a felsőoktatási törvénymódosításban azt fogalmazzák meg, hogy a felsőoktatás érdekeinek védelmére jogosult testület a Magyar Rektori Konferencia csak és kizárólag. Miért gondolják először, hogy más szervezet ebből a szempontból nem lenne kompetens? De ami ebből a szempontból mégiscsak elgondolkodtató, hogy a hallgatók például kifejezetten ellenzik a tandíjat, a rektorok viszont - nyilván a megemelt fizetéseknek is köszönhetően -, hogy, hogy nem, támogatják most hirtelenjében a tandíjat.

Ön szerint, államtitkár úr, ha az egyetem, az oktatók és a hallgatók közössége, és láthatóan egy konkrét ügyben ellenérdekeltség van a vezetők és a hallgatók szintjén, akkor a törvényben kell azt rögzíteni, hogy ilyen esetekben a rektorok és a Rektori Konferencia jelenti csak és kizárólag a felsőoktatási intézmények érdekvédelmi szervezetét? Ez nem más, mint amit egykoron a Kádár-érában is műveltek: kinevezték, hogy ki a jó szakszervezet, ő képviseli a dolgozók érdekét, aztán egyébként mindig megmondták, hogy mi a dolgozó érdeke. Azt hiszem, ez nem egy szerencsés megközelítése a dolgoknak, úgyhogy, államtitkár úr, úgy, ahogy van, ez az egész benyújtott törvényjavaslat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - lehet itt maszatolni jobbra-balra, hogy hány paragrafust nyitnak meg - bizony arról szól, hogy a jövőben kevesebb pénzt fordítsanak a felsőoktatásra, és még egyszer mondom, van nagyon komoly társadalompolitikai veszélye mindennek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu