FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, azt mindannyian tudjuk, hogy a közszférában dolgozók jogviszonyai jóval kedvezőbbek, mint a versenyszférában dolgozóké. Ez így alakult ki sok-sok év alatt. Nem vitatható, a bizottsági ülésen is egyetértettünk abban, hogy ez nagyon sok területen indokolt, de vannak olyan területei a törvénynek, ahol talán ez nem feltétlenül indokolt.
A változásnak most éppen az a lényege, hogy egy szűkebb területen kevesebbe kerüljön, és rugalmasabb legyen a munkahelyváltás. (Dr. Vitányi István: Otthon mondd el ezt!) Elmondom otthon is, természetesen, képviselő úr.
Négy területe van a törvénymódosításnak, ahogy itt az államtitkár úr is elmondta, úgy gondolom, hogy ebből legalább három abszolút módon vállalható, aki ilyen jogviszonnyal már találkozott, akár munkáltatóként, akár más oldalról is. Vállalható az, hogy a különösen magas illetmények korlátozására törekszik néhány területen. Vállalható, egészen biztos, hogy a társadalom nagy többsége vállalni tudja. Vállalható az, hogy a létszámcsökkentés bürokratikus elemeit néhány területen ugyancsak korlátozni kell, mert adminisztratív akadályok vannak, holott a létszámcsökkentés szükségességének tényét nem változtatja meg. És igen, azt hiszem, azt hisszük, a többségi vélemény kifejtői, hogy az is vállalható, hogy az alkalmatlan személyek esetében nem feltétlenül szükségesek a törvényben azok az elemek, amelyek a mai gyakorlatot szükségessé teszik, hogy ilyen személyektől megváljanak.
Kétségtelen, hogy a negyedik elem a legátfogóbb része a törvénynek, amelyik arra irányul, hogy a felmondási időre járó bér és a végkielégítés tekintetében korlátozza, megszünteti a kifizetést akkor, ha a köztisztviselő vagy közalkalmazott a közszférában elhelyezkedik. Úgy gondolom, ez is vállalható, az államnak bizonyára még komolyabb szerepe lenne, ha tudná, hogy maga szervezze meg ezeket a munkahelyváltásokat, de erre azért sok területen nyilván nem képes. Ezért a javaslat azt fogalmazza meg, hogy amikor elhelyezkedik a köztisztviselő vagy közalkalmazott a közszférában, akkor a további felmondási időre járó bér, illetve a végkielégítés nem jár.
A bizottsági ülésen a többségi véleménynél is elhangzott, elmondtuk, hogy ezt a merev megszüntetést, bérkifizetést erre az időszakra nem tartjuk többen helyesnek. Úgy gondoljuk, hogy az érdekeltséget itt is meg kellene teremteni. Nem hisszük, hogy attól a pillanattól kezdve már nem kellene a felmondási időre fizetni, illetve a végkielégítést kifizetni, amikortól elhelyezkedik valaki, hanem a hátralévő időszak bérének, végkielégítésének 50 százalékát vagy 25 százalékát célszerű lenne ekkor is kifizetni. Így egyfajta érdekeltség maradna mégis az érintett személy esetében, hogy ne várja meg például, amíg eltelik a felmondási ideje, és hozzájut ezekhez a bérekhez, hanem már igenis közben helyezkedjen el.
Úgy gondoljuk, hogy ez a személy, a magánszemély oldaláról, mind pedig az állam oldaláról reális cél lehet, ezért megfontolásra javasoljuk ezt. Én magam ilyen értelemben nyújtottam is be ezzel kapcsolatban módosító javaslatot.
A bizottsági ülésen végül a többségi álláspont 16 igen szavazattal, 10 nem ellenében azt határozta, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk a tervezetet.
Köszönöm szépen.
Forrás: parlament.hu
Kommentek
Bejelentkezés