HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem röviden összefoglalni a Magyar Demokrata Fórum véleményét erről a törvénycsomagról, amely jól beleillik abba a törvényhalmazba, amely az önkormányzati törvény, az önkormányzatokhoz kapcsolódó törvények, a közoktatási törvény, illetve a közalkalmazottak, köztisztviselők és más közszolgálatban dolgozókkal összefüggő törvények módosítását tartalmazza.

A legfontosabb ilyenkor azt a kérdést feltenni, hogy mi a kormány célja ezekkel a törvényekkel. Jól látható, hogy nem a szakmai színvonal emelése, nem a szolgáltatások minőségének a javítása, hanem a pénz megtakarítása. Önmagában ezzel akár még egyet is lehetne érteni, hiszen minden józan, felelősen gondolkodó politikai erőnek kitüntetett célja kell legyen, hogy a közpénzeket minél hatékonyabban és minél adekvátabb módon használják fel. Tehát önmagában ezzel nem lenne probléma.

Ugyanakkor nem lehet azt a kérdést megkerülni, hogy a hozzá vezető út helyes-e, valóban jól átgondolt-e vagy egy pánikreakciónak a következménye az a törvénykezési láz, amely napjainkban uralja az országot. A kormány végiggondolta-e ennek az összes következményét, és valóban a legautentikusabb javaslatokat fogalmazta-e meg? Vegyük sorba ezeket a kérdéseket!

Önmagában ahhoz, hogy a közszolgáltatás javuljon, vélhetően a létszámot nem csökkenteni, hanem növelni kellene. Nagyon fontos körülmény az is, hogy nem lehet a közszolgáltatásban dolgozókat összekeverni a versenyszférában dolgozókkal. A közszolgálatban dolgozásnak speciális körülményei vannak, sokkal többet kell elviselniük az ott dolgozóknak, mint a versenyszférában dolgozóknak, egészen más szabályok vonatkoznak rájuk, és végső soron magát az államot testesítik meg.

Szeretném tisztelt képviselőtársaimnak a figyelmébe ajánlani, hogy 2005. november 1-jén lépett hatályba a közigazgatási eljárásról szóló törvény, emlékeim szerint a parlament nagy többséggel szavazta meg. Ez egy kifejezetten ügyfélbarát jogszabály, az 1957. évi IV. törvényt váltotta, és valóban megfordította a bizonyítási kényszert, most már a hivataloknak kell különböző hatósági engedélyeket beszerezniük, az ügyfél csak az igényét jelenti be a hivatalban, és a hivatalnak kötelessége a maga apparátusával, eszközrendszerével az ügyfél összes ügyes-bajos dolgát elintézni.

Itt fel kell tenni a kérdést, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha csökkentjük a polgármesteri hivatalok építésigazgatási irodái alkalmazottainak a számát, akkor gyorsítjuk-e ezáltal az építési engedélyek kiadását. Tavaly november 1-je előtt még az ügyfélnek kellett beszerezni az ÁNTSZ, a tűzoltóság és egyéb szakhatóságok engedélyét, ma viszont már a polgármesteri hivataloknak kell beszerezni ezeket az ügyfél helyett. Ha most csökkentjük a létszámot, akkor gyorsítjuk az eljárást, javítjuk a szolgáltatás minőségét? A kérdés az, hogy ha csökkentjük az okmányirodákban dolgozók számát, akkor kisebb lesz a sor a jogosítványok, a forgalmi engedélyek, a személyi igazolványok és más hatósági bizonyítványok beszerzése során? Azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy ezzel javítjuk a közszolgáltatások minőségét! Ha van bátorság a kormányban, illetve a kormánypárti képviselőkben, akkor becsületesen kimondják, hogy igen, meg akarunk takarítani pénzt, és ezáltal adott esetben rontani fogjuk a közszolgáltatások minőségét.

De mivel kellett volna elindítani ezt az egész folyamatot? Itt a sorrendek vélhetően felcserélődtek. Ha a kormány valóban az államháztartás egyensúlya érdekében a közszolgáltatásokra fordított eszközök csökkentését akarta volna elérni, akkor át kellett volna tekinteni a közszolgáltatások mennyiségét, minőségét, mélységét, formáját, struktúráját - Babák képviselő úr utalt is erre, aki a hatástanulmányt hiányolta -, de a kormány nem tekintette át, hogy az állam az önkormányzatokon és más közhatalmi szerveken keresztül milyen közszolgáltatásokat nyújt a polgárainak. S ha ezeket soknak tartja, akkor szűkíteni kell, és a szűkítés eredményeként adott esetben hozzá lehet nyúlni a létszámhoz, mert az eredeti létszám fenntartása akkor már valóban indokolatlan. Ezzel szemben nem szűkítjük, hanem szinte folyamatosan bővítjük a közszolgáltatások mennyiségét, és ezzel párhuzamosan egy teljesen ellentétes irányú humánerőforrás-gyakorlat kezd kialakulni, hogy szűkítjük azok létszámát, akik ezeket a feladatokat el akarják látni. Ezért nem alkalmas ez a törvény arra, hogy ezeket a kérdéseket szabályozza.

Többen utaltak rá, hogy a Ház délelőtt lefolytatta a közoktatásról szóló törvény vitáját. Emlékszem, a bizottsági ülésen a tárca államtitkára többször is megfogalmazta azt a mondatfordulatot, hogy a gyermekek érdekei a legfőbb törvény, és a jogalkotót, illetve a törvényt beterjesztőt ez az egyetlenegy szempont vezérelte. Ezt nem sikerült megtalálni - de nemcsak nekem, hanem még nagyon sok más képviselőnek sem - a törvénytervezetben. Abban is egy teljesen racionális, fiskális szemlélet manifesztálódott, amely a költségek szűkítését kívánta valamilyen formában megcélozni.

S miről nem beszél még ez a törvény? Képviselő úr három pontban foglalta össze, hogy mi vállalható ebből. Többek között azt mondta, hogy a különösen magas illetmény csökkentése egy vállalható törekvése a törvénynek. Szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény ismer egy bértáblát, melyen ha a függőleges és vízszintes mátrixba belehelyezzük a közalkalmazottat, akkor a fizetését meg tudjuk állapítani. Tehát ettől a törvénytől senkinek nem fog csökkenni a fizetése; sietve hozzáteszem, hogy hála istennek. A köztisztviselők esetében az iskolai végzettség, illetve az illetményalap szorzószáma határozza meg a fizetést, tehát nem egy hasraütésszerű fizetésmegállapítás történik a különböző közhivatalokban. Tehát ettől sem fog csökkenni a köztisztviselők fizetése; hozzáteszem sietve, hogy hála istennek. Tehát ez az állítás ilyen formában nem áll meg.

A létszámcsökkentés egyszerűbbé válik. Arra utaltam az előbb, hogy a létszámcsökkentés önmagában nem lehet cél. Az eszköz lehet valamire, ha az előterjesztés a megfelelő feltételeket képes biztosítani. Erre ez az előterjesztés alkalmatlan, hiszen semmi egyébről nem szól, csak arról, hogyan teszem könnyebbé a köztisztviselők elbizonytalanítását.

(20.30)

Mit eredményezett ez a szelíden talán ámokfutásnak nevezhető elmúlt néhány hét az ország életében? Nagy tekintélyű közigazgatási szaktekintélyek távoznak a központi közigazgatásból. Csak tényleg, a teljesség igénye nélkül, néhányat hadd idézzek: dr. Somogyvári István, az IM volt közigazgatási államtitkára, Pulay Gyulát említhetném, aki sok kormányon keresztül szolgálta a közigazgatást, megemlíthetném dr. Müller Györgyöt is, aki már az Antall-kormány ideje alatt is helyettes államtitkára volt a Miniszterelnöki Hivatalnak. Most ilyen szaktekintélyek távoznak egyébként a közigazgatásból, vélhetően azért, mert nem érzik a perspektívájukat, a biztonságukat, azért, mert látják, hogy egy át nem gondolt vagdalkozás zajlik a közszférában egy nagyon rövid távú cél elérése érdekében, hogy néhány száz millió - talán néhány milliárd - forintot megtakarítson a kormány középtávon. Azért nem merem mondani, hogy rövid távon, mert a leépítéseknek mindig vannak kiadási vonatkozásai is, hiszen a felmentéseket és a végkielégítéseket valakinek azért valamikor mindenképpen ki kell fizetnie.

Nagyon izgalmas kérdést vet fel az alkalmatlan emberek kirúgása. Itt azért szeretném pontosítani képviselőtársam állítását. A köztisztviselőkről szóló törvényt nem az Orbán-kormány, hanem az Antall-kormány nyújtotta be a parlamentnek, és az 1992. évi XXIII. törvényként vált ismertté. Kétségtelen tény, hogy ezt többen módosították aztán, tehát több kormány alatt módosították, de maga az alaptörvény '92-ben született. Ennek a törvénynek valóban az volt a célja, hogy a közszolgáltatásban, a közszolgálatban dolgozóknak egyfajta védelmet biztosítson, elismerve azt a speciális státusukat, amelyet egyébként a munkaerőpiacon, illetve a közszolgáltatásban betöltenek.

Óvnám a parlamentet és a kormányt attól, hogy ezen hozzávetőlegesen 800 ezer embert, aki közalkalmazottként vagy éppen köztisztviselőként dolgozik az ország javára, és szolgálja a közjót, teljes egészében elbizonytalanítsuk, és ilyen fűnyíróelv alapján elkezdjük őket ritkítani. Hiszen ettől nem lesz, nem lehet olcsóbb a közigazgatás - józanul, racionálisan -, hiszen a mindenkori államnak kitüntetett érdeke az, hogy jól megfizesse a közszolgálatban dolgozókat, mert csak ekkor lehet elvárni tőlük magas színvonalú szakmai munkát, azt, hogy a közjót valóban magas színvonalon szolgáltassa. Óvnám magunkat attól egyébként, hogy kontraszelekciós folyamatot indítsunk el a közszolgáltatásban, mert ennek végső soron maga az állam, és összességében maga a társadalom lesz a vesztese, és nem biztos, hogy az a néhány milliárd forint, amit ezzel talán rövid távon meg lehet takarítani, hosszú távon kamatozni fog adott esetben az ország javára.

Tehát ennek megfelelően és ennek figyelembevételével a kormánynak azon szándéka, hogy a közpénzeket minél hatékonyabban használja fel (Az elnök csenget.), logikailag támogatható, a hozzávezető utat a Magyar Demokrata Fórum frakciója kidolgozatlannak tartja, ennek megfelelően ezt a törvényt ebben a formájában nem fogja tudni támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu