KORMOS DÉNES (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy sokat beszéltünk felsőoktatásról és tandíjról. Ma a magyar alapfokú oktatásba bekerülő gyerekek egy jelentős része, mintegy 20-25 százaléka speciális segítség nélkül potenciális vesztes. Nem az a kérdés, képviselőtársam, hogy van-e bukás vagy nincs, hanem az, hogy miért nem sikerül teljesíteni a követelményeket. Az a kérdés, hogy mi ennek az oka. Részképességzavar? Szociokulturális hátrány? Ezernyi oka lehet. A lényeg az, hogy az okot szüntessük meg. A lényeg az, hogy a fejlesztést hozzátegyük.

Óriási tévedés az sajnos, hogy a negyedik évfolyam végére minden általános iskolás gyerek esetében a szükséges alapkészségek és képességek kialakítása elvégezhető. És valóban jó a példa, hogy azokban az országokban, ahol a mérések a különböző teljesítményekben jó eredményeket mutatnak, ezeket kitolják. Nem mindenkinek van erre szüksége, de jó néhány gyereknek szüksége van. És erről szól ez a törvény azzal, hogy a nem szakrendszerű oktatásban legyen erre munkaidőalap, és legyen ez tervezhető. Én nagyon tisztelem a falusi pedagógusokat, kollégákat, akik ilyen hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak. Kérem, tisztelt kollégáim, anélkül, hogy elrendeltünk volna két órát vagy négy órát, nem két órát, nem négyet foglalkoznak velük, nem kötelező óraszámban, hanem azon kívül, pontosan azért, hogy a megfelelő szintre eljussanak! Ezt szervezetté kell tenni, szakmailag meg kell támogatni, és el kell ismerni a munkájukat különböző minőségi bérezéssel és egyebekkel.

Ez a tervezet egyébként még azzal is segít ezen, hogy a komprehenzív rendszerű, folyamatos továbbtanulást és továbbhaladást biztosító egységes iskola intézménye is benne van. Beszéljünk már a lényegről, és ne álpolitikai kérdésekkel vigyük el a legfontosabb kérdésekről a vita menetét!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(16.00)

Forrás: parlament.hu