KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is tudok rövidíteni. A közoktatási résszel foglalkoznék, az eredeti elgondolást egy kicsit módosítva, mert ma elég szerencsésen elbeszéltünk egymás mellett, olykor függetlenítve magunkat magától a törvényjavaslattól, máskor meg függetlenítve magunkat attól a helyzettől, ami a magyar közoktatást jellemzi. Teszek egy nagyon bátortalan kísérletet, hátha működik.

Akkor tudunk értelmesen beszélni egymással, ha néhány dologban meg tudunk egyezni, hogy azt hasonlóképpen látjuk-e vagy nem; ha hasonlóképpen látjuk, akkor a következő kérdés az, hogy erre milyen választ lehet adni; a harmadik kérdés pedig, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat ehhez a válaszhoz valamilyen módon hozzájárul-e vagy sem. Ha nem indít el ebben folyamatot, nem indít el ebben gondolkodásmódot, akkor rossz a törvényjavaslat, és innentől kezdve azt mondom, hogy minden kritika rendben van. Szerintem ez értelmes megközelítés, úgyhogy próbáljunk így a nap végére visszacsörgedezni ebbe a menetrendbe.

Én el tudom fogadni azt a megközelítést László Tamás képviselőtársam részéről, hogy a közoktatás társadalmi-közösségi jellegű probléma. Ez teljesen rendben van. Osszuk le a szerepeket! Van benne a családnak szerepe? Van. Van benne szerepe a kulturális örökségnek? Van. Van gazdasági-szociális vonatkozása? Van. Van közszolgáltatási vonatkozása, amit működtetni kell? Van. Van közigazgatási vonatkozása? Van. Van ennek az egésznek költségvetési vonatkozása? Van. Egységes rendszert képez? Igen. Ki lehet ebből emelni egy-két dolgot, persze, az aktuális dolgoknak megfelelően, vagy netán egyéb más érveknek megfelelően. Tehát tegyük helyre a szerepeket!

No, induljunk el akkor a leckéből! Igaz-e az, hogy függetlenül attól, hogy milyen kormány volt hatalmon Magyarországon, és milyen oktatásirányítás volt, a magyar közoktatási rendszer azt a bizonyos társadalmi ollót nem zárta, hanem folyamatosan nyitotta? Úgy gondolom, hogy igaz. Vitatkozhatunk rajta, ha nem így van. Igaz-e az, hogy jelenleg - amiről már szó volt - nem megfelelő a szakmunkásképzés, a szakiskolai képzés? Igaz-e az, hogy a szakiskolák és a középiskolák visszamutogatnak az alapfokú oktatásra, hogy miért nem tanítottátok meg normálisan írni, olvasni a gyerekeket? Igaz-e az, hogy ezekben a szakiskolákban kőkemény a lemorzsolódás? Igaz-e, hogy az ilyen jellegű iskolákba bekerült hátrányosabb helyzetű gyerekek között - már aki meg tudott felelni a feltételeknek, és bekerült - nagyon komoly a lemorzsolódás? Igaz-e, hogy a tanulónépesség egy jelentős része nem rendelkezik olyan mintákkal, ami a munkához, a rendszeres tanuláshoz, a tanuláshoz mint értékhez szükséges? Tehát alapvetően olyan szociokulturális, közösségi mintákkal nem rendelkezik, ami az iskolai léthez és az ottani munkához szükséges.

(17.30)

Sokszor még kommunikációs hátrányokkal is küzd, ezt beviszi, annak ellenére, hogy jár óvodába vagy esetleg nem is jár óvodába. Vannak ilyen problémák jelenleg a magyar közoktatásügyben? Annak örülünk, akik már eljutnak egyetemre, ott már lehetőség van arra, hogy ez kezelődjön vagy valamilyen módon működjön.

Nem térek ki külön arra, hogy a nyelv és a nyelvvel kapcsolatos kompetenciák okoznak-e problémát az oktatási rendszerből kikerülők munkaerő-piaci pozíciójában. Szíveskedjenek megnézni az álláshirdetések jelentős részét!

Jelent-e problémát az, hogy bizonyos fajta kooperatív technikák nem működnek, a team jellegű munkával kapcsolatban másképpen működik az oktatás? Nemcsak most, korábban is másképpen működött.

Még egy visszakanyarodás: Pánczél képviselőtársam nagyon szép adatot mondott, csak egy kis tévedés csúszott az egészbe. Mert a PISA-felmérés és a PIRLS-felmérés között van egy lényegi különbség: az egyik a teljesítőképes kompetenciákról szól, a másik pedig a tananyagban leírt követelményeket nézi meg. Na, ebben rettentően jók vagyunk, hogy ami a könyvben van, azt visszaadjuk, és a 4. osztályosok ezt szépen el is mondják, be is biflázzák. Onnantól kezdve ezek még nem készségek és nem képességek.

Nem megyek tovább, tudnék még mondani, de azért egyet még engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim! Évek óta bizonytalan a kisiskolák helyzete? Izgalomban van a fenntartó, a pedagógus, mert látja, hogy csökken a gyereklétszám, hogy majd mi lesz vele? Van egy folyamatos bizonytalanságérzés? A polgármesterek is látják, mi is látjuk. Van egy olyan dolog, hogy ő szeretné működtetni, de fizikai lehetetlenség, hiszen nyilvánvalóan hatványozódik a forráshiány, különösen akkor, ha ezek a csoportlétszámok csökkennek.

Nem részletezem tovább, jó néhányat tudnék mondani. Úgy látom, olyan nagyon nagy fejingatás nem volt képviselőtársaim részéről a tekintetben, hogy ezek nem valós problémái a magyar közoktatásnak. Úgy gondolom, azok.

Akkor nézzünk egyet-kettőt ezzel kapcsolatban! Bukásról is szó volt. Befejeződik az alapkészségek fejlesztése az általános iskola 4. osztályára? Azt mondtuk, hogy kérem szépen, befejezted a 4. osztályt, föl, vigyázz, lépés indulj, minden rendben van, innentől kezdve lehet tanulni a különböző szaktárgyakat, majd fel lehet venni a fizikát és a kémiát! Kérem szépen, nem érti meg az elolvasott szöveget! A diákok egy jó része nem érti meg a kommunikációs helyzetet ebben az esetben.

Ma a magyar közoktatásban - mondtam a kétperces hozzászólásomban - a tanulók egy jelentős része, és nem értelmi fogyatékosságról vagy akadályoztatásról van szó, de olyan részképességzavarokkal és problémákkal küzd, amelyek miatt problémája van, és ha nem tudjuk ezt megtalálni, akkor jön egy nagyon komoly gond. Nekem ez alapkérdés. Annál antidemokratikusabb oktatást nem tudok elképzelni, ha mindenkit egyformán akarunk oktatni. Olyan a világon nincs! Mert különböző személyiségek, különböző problémák vannak!

Tehát valójában tudnunk kell biztosítani azt, hogy van, akinek ez megy, van, akinek nem; van, akinek még ezeket a kiegészítő foglalkozásokat gyakorlatilag az 5-6. évfolyamban is el kell végezni, és azok a skandináv országok, amelyek tényleg jó eredményt értek el ebben, valójában ezt a folyamatot okosan csinálják.

Vagy a tehetséggondozás. Lehet, hogy nem jó hír önöknek, de nemcsak azok a tehetségesek, akik megnyerik a tanulmányi versenyt, és mindenből ötös osztályzatuk van. A tehetségkutatás jelenlegi - és régi - szakmai eredményei és kutatásai alapján azt kell mondani önöknek, hogy a tehetséges népesség egy jelentős része az alulteljesítőkben van, az iskolai vonatkozásban alulteljesítőknél. És ezeket nem találjuk meg. Mennyivel van kevesebb tehetség egy hátrányosabb helyzetű gyerekben vagy egy romában? Azt mondanánk, hogy kevesebb van? Csak meg kell találni, hogy milyen irányban! Meg tudjuk találni? Mert hozzá tudjuk tenni ezeket az egyéni folyamatokat? Tantárgy-tanórai rendszerben ezt meg lehet csinálni?

Mondja a kollégám, hogy differenciált foglalkozás - ne tessék velem viccelni! Ezt egyéni foglalkozással lehet megcsinálni! De úgy, hogy megkapjam hozzá a szükséges diagnosztikát. Ezért kell megcsinálni, hogy vigyük oda a kistérségbe a szolgáltatást, azért, hogy legyen fejlesztőpedagógus, azért, hogy a kisiskolában ne csak a tanító néni hihetetlen szeretete és lelkesedése legyen az, ami viszi a hátán az egészet, hanem ilyen speciális esetben kapjon még segítséget, és azt oda tudjuk vinni.

Kapcsolatban vagyunk az önkormányzati törvénnyel, a kistérségekkel? A polgármester asszony mondta a mi példánkat: csináljuk ezeket a hálózatokat, levisszük a diagnosztikát, a képzést, a közalapítvánnyal megtámogatjuk. Fejlesztőpedagógiai programokat, szülői klubokat indítunk, pontosan annak érdekében, hogy működjön. De csak így tudtuk megcsinálni, mert csak az egyik iskolához rendezve nem tudtuk. Tehetségfejlesztő hálózati programot működtetünk, de csak úgy, ha partnerek a térségek és az iskolák.

Legyenek szívesek ezt végiggondolni! Benne van ez a törvényben? Egészében, részletében kifejtve nincs. (Révész Máriusz: Erre gondoltam.) Nem is lehet számon kérni, mert nem az a dolga! Hanem hogy meghatározzon egy irányt, és majd utána jönnek hozzá szépen, sorban a szakmai jellegű törvényi kiegészítések. Egy törvényben részletesen le kell írni egy szakmai programot? Bocsánat, akkor valami műfaji, értelmezési problémánk van! Nem erről szól!

Benne van, hogy találjuk meg azt a komprehenzív, egységes iskolai modellt, hogy az általános iskolától akár a szakképzésig és a középiskoláig ne kelljen elmenni, hanem egy rendszerben végig tudjam vinni. Ismerem, fejlesztem, abban az irányban indítom el, ami neki jó, akkor, amikor szükséges, nem kényszerítem korai választásra. Benne van a törvényben az egységes iskola rendszerének ez a módja? Benne van.

A fejlesztésre fordítható többletidő. Kérem szépen, tervezhető munkaidőalap. Hogy ez most többletterhet jelent a pedagógusokra? Igen. Többletterhet kell nekik vállalni szakmailag, hogy ez az ellátás eredményesebb legyen, mert ha megegyeztünk, hogy ezek a problémák itt vannak, erre választ kell adni! Többletmunkát jelent nekik? Sokkal nehezebb felkészülni egy ilyen dologra, mint egy normál tanulmányi órára. El tudjuk most nekik ezt ismerni? A jelenlegi helyzetben nem. De azért kell átalakítanunk az egész szerkezetét, a finanszírozását is, hogy ezeket a súlypontokat újra tudjuk rakni, hozzá tudjuk rendelni, és valóban, ezeket a többletterheket, többletfeladatokat, elvárásokat finanszírozásban és egyéb garanciákban is hozzárendeljük. De egyik pillanatról a másikra nem megy. Ezek a problémák olyanok, amelyekhez hozzá kell nyúlni.

Egy mondat: ugyanez a kisiskolákra is. Megmondtuk, és ez egyértelműen benne van, hogy szükség van rájuk, és így, együttműködve, hosszabb távon segítséget nyújtva nekik, fenntarthatók.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu