MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi alapján és hogyan ítéli meg az átlagos választópolgár pártjainkat, pártjainkon keresztül a mi munkánkat? Természetes, hogy a permanens kampány történései alapján, ami most már folyamatosan jelen van ebben az országban, és a permanens kampány alapján lesújtóan, tekintve, hogy a Ház által meghozott törvények, tehát a pártok képviselői által meghozott törvények egész mást várnak el az egyszerű, átlagos választópolgártól, mint amit a pártok képviselőik által természetesen megengednek maguknak. Ezért érezzük fontosnak, hogy ez a törvény megszülessen, de ezért érezzük azt is fontosnak, hogy ez a törvény jól szülessen meg, hogy rendet, tiszta viszonyokat teremtsen, mert a választópolgárok ezt várják tőlünk, és ezért kell ezt a törvényt minden lehetőség szerint valóban létrehoznunk. De olyan törvény kell, ami egyformán ad esélyt minden politikai erő megjelenésére, kiteljesedésére.

Sajnos azonban ez a törvény egy nagypárti fejekben született törvény, többszöri tanulmányozása után is úgy érezzük, hogy nem látja az ország összes politikai indíttatását, nincsen tekintettel a választópolgárok sokszínűségére, a választások előtti mozgására, lehetőségeire. Ezért gondoljuk azt, hogy jó lenne még egyszer végiggondolni ezt a törvényt, jó lenne esetleg egy ötpárti egyeztetésen megnézni, hogy hogyan lehetne valójában olyanná faragni ezt a törvényt, ami mindenki számára elfogadható. Mindent megteszünk azért, hogy ez a törvény elfogadható legyen minél gyorsabban, s ha másképp nem, de legalább módosító javaslatokkal próbáljuk meg elfogadható állapotba hozni, és egy kicsit lefaragni ezt a nagypártiságot, amit most nagyon magán visel.

Az első és legfontosabb, amit úgy érzünk, hogy mindenképp meg kell tenni: a törvénytervezet nagyvonalúan továbbviszi azt a 60 napos kampányidőszak fogalmat, amit eddig is már nagyon sokszor rövidnek éreztünk, nagyon sokszor éreztük, hogy feszegeti a tűréshatárt, hiszen egy permanens kampány nem a választás előtt 60 nappal kezdődik. Ha nem is tudjuk, hogy melyik választás pontosan mikor van a tavasz folyamán adott évben, de az előtte való évben november 1-jétől mindenképpen nyugodtan mondhatjuk, hogy már élesen kampányidőszak van. Elmondható ez az utóbbi választások mindegyikére. Igazából, hogy november 1-je vagy a Fidesz által javasolt egy év a választások előtt, ez gyakorlatilag részletkérdés.

A szellemét kérjük államtitkár úrtól, illetve rajta keresztül a törvény készítőitől, hogy érezzék meg, hogy ma már a 60 nap egész egyszerűen nem fedi le a valós kampányidőszakot. Bármely előtte levő esemény, akár egy állami eredményeket bemutató kampány egy pillanat alatt beleszalad ebbe a 60 napba elkerülhetetlenül, hiszen amikor, mondjuk, januárban elkezdődik egy minisztérium által egy autópálya-építés eredményeinek a bemutatása, nem lehet még tudni, mikor lesz a választás, nem lehet még tudni, mikor lesz a 60 nap. Nem is lehet igazából elítélni esetleg egy minisztériumot, hogy még él a törvény adta lehetőségével, csak éppen tulajdonképpen az adott kormányzó párt érdekeit követve beleszalad a választás előtti napokba is egy kampánnyal.

Mindenképpen tiszteletre méltó, hogy az állami kampányt próbálja ez a törvény megnyirbálni, de kérjük, hogy ezt végiggondolva a törvényalkotó menjen végig ezen az úton, és gondolja végig a valós következtetéseket. Ugyanis valójában egy kormányzati kampány elsősorban a kifizetéseken keresztül hat és deformálja el a valós erőviszonyokat. Ezért mindenképpen azt javasoljuk, hogy legyen része a törvénynek az, hogy a kormányzat a választás évében csak olyan kifizetéseket eszközölhet, amilyen kifizetések már az előző évben is megtörténtek. Rendkívüli, előrehozott kifizetéseket a kampány időszakában semmiképpen sem volna ildomos engedélyezni, ennek a szigorítását úgy érezzük, hogy mindenképpen meg kell tennünk. Hiszen ha semmi mást nem nézünk meg, csak azt, hogy a nyugdíjkifizetések az elmúlt 16 évben hogyan történtek, olyan hullámzások vannak, amelyek elsősorban a kampány évében tartalmaznak maximumokat, amelyek valójában semmi másra nem vezethetők vissza, mint egy bizonyos választóréteg megvásárlására, ami ennek a törvénynek a szellemével is ellentétes, és ami a demokráciával is ellentétes. Ezért kérjük ennek a következetes végiggondolását.

Ugyanakkor ha ezt következetesen végiggondoljuk, azt is indítványozzuk, hogy vegyük a törvénybe, hogy ha a választás előtti évben bármely intézkedést hozott az adott kormányzat, annak a visszavonása, szigorító módosítása, amennyiben ugyanaz a kormányzati erő kerül ismételten hatalomra, a választás után két évig ne legyen lehetséges. Gondoljuk, hogy ez szükséges, hiszen így lehet elkerülni olyan anomáliákat, mint amit most is megélhetünk, hogy az áfatörvény gyakorlatilag a választásoknak lett az áldozata. Hiszen az, hogy a választások előtt 25 százalékról levisszük 20 százalékra az áfát, utána a választás után a 15 százalékost fölvisszük 20 százalékra, mi ez, ha nem egy pillanatnyi veszteség elviselése, utána az áfabevételek visszaállítása a választópolgárok kárára? Úgy gondoljuk, hogy ez nem tisztességes eljárás, egyetlen kormányzattól sem lehet ez tisztességes eljárás, tehát amennyiben a törvény alkotói tisztességesen gondolják végig a törvény célját, akkor ilyen jellegű korlátok beépítése is szükséges.

Tétje van ennek a törvénynek; a tét a bizalom megszerzése. A bizalom megszerzése a választópolgárok részéről, hiszen nem egy képviselőtársamtól hallom panaszosan, hogy ebben a társadalomban a képviselőknek nincs igazán respektjük, a kormányzatnak nincs igazán respektje.

(21.40)

Azt gondolom, nem csak én látom azt, hogy képviselőtársaim valóban megdolgoznak azért, hogy a társadalom elismerését kivívják; úgy gondolom, hogy a minisztériumban dolgozók, államtitkár úr is, illetve akár a másik oldalon dolgozó kormányzati képviselők is megdolgoznak azért, hogy a saját meggyőződésük alapján elismerjék a választópolgároknak a megbecsülését. Ha azonban ilyen törvénnyel nem tudjuk ezt megalapozni, nem tudunk konszenzusra jutni, akkor valójában ugyanúgy nem érdemeljük meg, mint ahogy eddig sem. Ezért kérem a törvényalkotókat, gondolják át, hogy amilyen úton elindultak, azon az úton menjünk végig, és olyan törvényt alkossunk, amely valóban egyenlő esélyeket ad, és valóban a társadalom elismerésére számot tarthat.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu