PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Jómagam a közoktatási törvény módosításával kapcsolatos véleményemet fogom kifejteni, és jól példázzuk azt az egymásraépültséget, ami a közoktatás és a felsőoktatás között van, hiszen a felsőoktatásról Pálinkás József professzor úr mondja el a frakció véleményét.

A közoktatásról szóló törvény módosítása kapcsán az első felmerülő kérdés az, hogy szükség van-e a törvény módosítására, kell-e követni azt a gyakorlatot, hogy minden kormányzati ciklus elején sor kerül a közoktatás átfogó módosítására. Most egyrészről új helyzet van, hiszen a 2006-ban kormányt alakító koalíció kormányzott az előző négy évben is, így látszólag könnyű helyzetben vannak, hiszen folytathatják a munkájukat, ugyanakkor a helyzetük nehéz is, mert most nem mutogathatnak másra az elkövetett hibákért.

A módosítás persze indokolható, mert minden szempontból romlott az oktatás színvonalának társadalmi megítélése. Egyre nagyobb az ezzel kapcsolatos társadalmi elégedetlenség. Az Országos Közoktatási Intézet által készített felmérés szerint 1997-ben a megkérdezettek egy százfokú skálán még 57 pontra értékelték a magyar állami oktatást. Az Orbán-kormány idején az elégedettségi szint folyamatosan emelkedett, '99-ben 60 pont, 2002-ben pedig már 64 ponttal jutalmazta a lakosság ezt a területet.

(12.00)

Magyar Bálint minisztersége idején, az MSZP-SZDSZ-kormányzás alatt ez a szám ismét visszaesett az 1997. évi szintre.

A lakosság szerint az oktatás valamennyi területén romlott a nívó, az oktatás feltételei ma rosszak. Az Oktatási Minisztérium és számos háttérintézménye a működésképtelenség határán egyensúlyoz, drámai az intézményfenntartók finanszírozási helyzete, különösen a kistelepülések lehetetlenülnek el, a költségvetésből hiányzik a 2006. év szakmai fejlesztési forrása. Hosszan lehetne sorolni az oktatási ágazat elmúlt években bekövetkezett botrányköveit: iskolabezárási hullám, a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja, az Alkotmánybíróságon elbukott törvényjavaslatok és a csúcspont: a tavalyi érettségi-felvételi botrány. Mindez hűen tükröződik a társadalom, a közvélemény oktatással kapcsolatos véleményében. Az oktatás színvonala az óvodától a felsőoktatásig minden oktatási szinten romlott.

A Gyurcsány-kormány a reformok kormányának aposztrofálja önmagát. Az oktatás világában azonban nem önmagukért való reformokra, hanem megfontolt, a meglévő erősségekre építő változtatásokra van szükség.

A második kérdés a törvénymódosítással kapcsolatban, hogy van-e felhatalmazása a kormánynak törvénymódosításra. Jogi értelemben véve persze van, hiszen a kormánynak joga van törvényalkotásra, és azt joga van a parlament elé terjeszteni.

De vajon van-e felhatalmazása a kormánynak arra, hogy a választási kampányban elhangzottakhoz képest a választási ígéretekkel ellentétes törvénytervezetet nyújtson be? A választási programban, az Új Magyarország programban a következőket ígérték az oktatás szereplőinek: 25 százalékos béremelés, pontosítva: legalább 25 százalékos béremelés, 48 hátrányos helyzetű kistérségben pedagóguspótlék, kiegészítő támogatás a kistelepülési iskolák fenntartásához, mindennapos testnevelés, esélyegyenlőség biztosítása az oktatásban. A választási ígéretekkel szemben pedig a valóság: reform helyett a megszorítás elérte az oktatást is, pedig az oktatáson spórolni bűn.

Az ígéretekkel ellentétben miről van most szó? Óraszámemelésről, bérbefagyasztásról, pedagóguselbocsátásról, hatosztályos elemi iskolák létrehozása vidéken, erőszakos körzetesítés, összevonások, tagiskolák. Nem ezt ígérték. Nem ezzel a programmal nyertek választást.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a jelenlegi 25-40 százalékos mértékről 30-50 százalékra emelné a nem szakrendszerű oktatás arányát az ötödik-hatodik évfolyamon, tehát az ötödik-hatodik évfolyamról kiszorulnának a szaktantárgyakat tanító tanárok. Ennek következményei a következők: az alacsony óraszámban tanítók kötelező óráit nem lehet kitölteni, egy részüket el kell küldeni, másokat részmunkaidőben kell foglalkoztatni. Az előzőekből következik, hogy a hetedik-nyolcadik évfolyamon zajló szakrendszerű oktatást is át kell alakítani. Az iskoláknak emiatt 2007. szeptember 30-ig újra át kell dolgozniuk pedagógiai programjukat.

Gyakran hivatkoznak a PISA-mérés eredményeire, a miniszter úr is erre hivatkozott az expozéjában, hogy az olvasás és szövegértés gyenge, ezzel igazolják az iskolai szerkezetátalakítás szükségességét, az alapozó képzés hatodik évfolyamig történő meghosszabbítását. Ugyanakkor megfeledkeznek és hallgatnak az úgynevezett PIRLS-mérésről. Ez a vizsgálat néhány éve zajlott, szintén kompetenciamérés, de nem tizenöt, hanem tízéves gyerekeket mértek. A mérés eredményei rendkívül pozitívak voltak: a gyerekek teljesítménye - 35 országot vettek figyelembe - az élvonalban van, rangsorban a harmadik-ötödik helyeket foglalták el a magyar gyerekek, és a következő fontos megállapítás született még: nincs érdemi különbség lakóhely szerint. Tehát nem volt különbség aszerint, hogy ezek a gyerekek kistelepülési iskolába vagy városi iskolába jártak. Ez a mérés tehát azt jelzi, hogy nincs ok az alsó tagozat széthúzására.

Az alapkészségek fejlesztésére a szakrendszerű oktatás is módot ad. Ki cáfolná azt, hogy a matematika, irodalom vagy a természetismeret tantárgyak tanulása közben nem fejlesztik az alapkészséget?

Alkotmányos aggályokat vet fel az 5. §-ban foglalt szabályozás. E szerint minden olyan iskola, amelyiknek nincs nyolc évfolyama, a jövőben csak tagiskolaként működhet, a hetedik és nyolcadik évfolyamot csak akkor fogadja el létezőnek, ha ott a tényleges osztálylétszám a maximális létszám 50 százalékát eléri.

Miért vet fel ez alkotmányos aggályokat? Az önkormányzatok joga, hogy döntsenek arról, feladatellátási kötelezettségüknek milyen formában tesznek eleget. Ez lehet önálló intézményfenntartás, társulás. Ezt az önkormányzati döntési autonómiát súlyosan sérti ez a szabály. Ezek az intézmények ráadásul úgy szüntethetők meg, hogy nem kell figyelembe venni azt a megkötést, hogy az intézkedés nem járhat aránytalan teherrel az érintettek számára. A hetedik-nyolcadik évfolyam esetében a tényleges osztálylétszámot kell figyelembe venni, azaz nem érvényesíthetők azok a szabályok, amelyek alapján más évfolyamokon bizonyos tanulókat több tanulóként lehet figyelembe venni. Összegezve mindezt: 1151 iskolát és több mint 90 ezer gyereket érintenek ezek a rendelkezések.

A tagiskolai összevonás kapcsán meg kell említeni egy kutatási eredményt, melyet az Oktatási Minisztérium megrendelésére az OPEK végzett. Tehát, tisztelt államtitkár úr, ezt az elmúlt években önök rendelték meg.

Mi az eredménye? Az iskolai összevonásoknak nincs érdemi költségmegtakarító haszna, mindössze 5 százalék; a tanulói teljesítmények közötti különbség elsősorban nem lakóhelyfüggő, hanem a családi háttértől függ. Amit a miniszter úr is említett az expozéjában, hogy a vidéki kisiskolákban olyan a minőség, amit ő nem tud elfogadni, ezért kell összevonni a nagyobb iskolákkal, és be kell sorolni mint tagintézményt, ez egész egyszerűen nem igaz, legalábbis az önök által megrendelt jelentésben nem ez van. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek teljesítménye önmagában nem változik attól, hogy messzebb jár iskolába, ráadásul megtakarítás sincs, csak gond és kellemetlenség a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt.

A 17. §-ban szereplő új bekezdés is nagy valószínűséggel az alkotmányba ütközik: olyan túlmunka elrendelésére ad módot, amelyért nem jár díjazás. Idézem: "A 2006-2007. éves tanévben a munkáltató ... nevelési-oktatási intézményben további legfeljebb heti négy foglalkozást, tanítást elrendelhet. Ebből két órát kizárólag egyéni foglalkozás, szabadidős foglalkozás, tanórán kívüli foglalkozás megtartása céljából lehet elrendelni. A négy óráért ellenszolgáltatás nem jár." A tervezet nem követi az azonos munkáért azonos bér elvét, illetve ezzel szögesen ellentétes, mert a 22+4 órában dolgozó is ugyanannyi bért kap, mint aki 22 órát teljesített. A plusz 4 óra ingyen elrendelése egy önálló tanítási napnak is felfogható, így talán egyszerűbb lett volna, ha bevezetik a törvényjavaslatban a kommunista szombatot. Ez az intézkedés önmagában egyébként 10 százalék körüli jövedelemcsökkentést eredményez, hiszen elsőként az eddig fizetett túlórák vesznek el.

A 19. § tartalmazza az óraszámemelést. A javaslatot ebben a formájában a következők miatt ellenezzük: az óraszámemelés nem jár béremeléssel. Többször felemlegették az Orbán-kormányt, amikor 10 százalékos óraszámemelés volt - csak azt felejtik el megemlíteni, hogy a 10 százalék óraszámemelés mellé 20 százalék béremelés is járt. Továbbá ez a törvényjavaslat nem gondoskodik arról, hogy a pedagógusok más irányú terhelése csökkenjen, gondolok az adminisztrációra vagy az óra-előkészítésre. Itt fontos megjegyezni még egyszer, ami már elhangzott, hogy a szakmai érdek-képviseleti szervezetekkel az érdemi egyeztetés elmaradt, és hatástanulmány sem készült az óraszámemelés következményeiről, vagy lehet, hogy készült, és pontosan tudják, hány ezer pedagógust kell elbocsátani, csak titkolják, mint az államháztartás hiányát.

A 20. §-ban szereplő módosítás burkolt csoport-, illetve osztálylétszám-emelésre biztosít lehetőséget. Az eddigieket csak az egy csoporttal, osztállyal működő évfolyamok esetén lehetett végrehajtani, most majd 20 százalékkal át lehet lépni a maximális létszámot ott is, ahol két osztály van egy évfolyamban. Ezt sem tudjuk támogatni.

(12.10)

A 21. § vegyes rendelkezései között található az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatalának átalakítása. A lényeg: a hivatal önállóságát korlátozzák, az oktatási biztost tanácsadóvá fokozzák le. Mi alapvetően fontosnak tartjuk a hivatal további független működését. A tanácsadó státus elfogadhatatlan, hiszen eddig akár a miniszter számára is adhatott ajánlásokat az oktatási jogok biztosa, aki mindenki megelégedésére végezte a munkáját a magyar oktatásban.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat sok negatívuma mellett dicséretesen foglalkozik az idegennyelv-oktatás problémájával. Az ugyan egy érdekes szakmai kérdés lehet, hogy miért éppen az angol nyelv tanulásához kell kötelezően biztosítani a hozzáférést, de legyen. Mint ahogy pozitívum az is, hogy kellő jelentkező esetében kötelező indítani a középiskolában a nulladik nyelvi előkészítő osztályt - kérdés, hogy a fenntartók tudják-e ezt majd finanszírozni.

Súlyos hibának tartottuk, hogy a 2001-2002-es tanévben elindított tanulói mérési-értékelési programot annak idején felfüggesztették. Most örömmel vesszük, hogy a 15. § az iskolai mérési-értékelési programmal foglalkozik.

A 9. § az intézményi minőségirányítási program pedagógusértékeléssel történő kiegészítését indítványozza. Ez támogatható, de az átfogó értékelési és ellenőrzési rendszer működtetését össze kellene kapcsolni egy pedagógus-életpályaprogrammal és az oktatási intézmények finanszírozásával. Ennek a két szempontnak kellene érvényesülni: minden intézményben biztosítani kellene az eredményes, minőségi oktatáshoz, neveléshez szükséges feltételeket, és el kell ismerni a kiemelkedő, példaértékű munkát és teljesítményt.

A kormányzatnak nem megbízhatatlan, legyőzendő ellenségként kell tekinteni a pedagógusokra, akiket büntet az óraszámemeléssel, helyette egy életpályamodellt kellene elfogadni, amely differenciál, elismeri a pedagógiai munka minőségét, a szakmai felkészültséget és teljesítményt, és mindezt anyagilag is elismeri.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az idő nem sürget annyira, hogy ne lehessen a nyáron alaposan végiggondolni ezt a törvénymódosítást. Gondolják át, fontolják meg a mi javaslatainkat is, hozzák vissza ezt a törvényt ősszel egy alapos átdolgozás után a parlament elé, ne kapkodjanak, ne okozzanak károkat! Ebben a formában nem tudjuk támogatni a törvénymódosítást.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu