TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a vita most már a kistelepülési iskolákról szól, de én mégis szeretnék némi elvi alapvetés miatt visszakanyarodni a felsőoktatásra és a tandíjra, hiszen szeretném világossá tenni, hogy ha az elvi alapvetésekkel baj van, nyilván a részletekről sem tudunk normálisan vitázni egymással.

Én arra gondoltam, Pósán képviselő úr, hogy közjó és magánérdek kell hogy együtt legyen, és a közjó természetesen azt diktálja, hogy önt, engem és minden honfitársunkat jól képzett orvos gyógyítson, jól képzett pedagógus tanítson - a jól képzettet külön szeretném aláhúzni. De a közjó azt már nem diktálja, hogy 13-15 ezer média szakos hallgató kerüljön ki, viszonylag alacsony színvonalú felsőoktatási intézményekből, erre a piacra, ahol nyilvánvalóan nem fognak tudni elhelyezkedni. A közjó nem diktálja azt, hogy az adófizetők pénzéből művelődésszervező és más remekül hangzó szakokon végző diplomások ne találjanak állást, mert rosszul választottak, mert azt gondolták, hogy a diplomához majd állás is jár. A közjó tehát ilyen módon nincs jelen ebben a gondolkodásban, és gondolom, hogy mindketten ezt gondoljuk erről. A magánérdekről változatlan a véleményem.

Azt szeretném még hozzáfűzni, én emlékszem arra, hogy a kormányprogram vitájában a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség pártelnöke azt mondta, hogy azért vetjük el a tandíjat elvi alapon, mert mi sem fizettünk tandíjat, ezt apáink garantálták nekünk, ezért mi is szeretnénk garantálni utódainknak ezt. Ez az alapvetés nem igaz. Akkor is fizetett mindenki, fizetett a nyomott béreivel természetesen; megfizette azt a fajta ingyenes oktatást, ami akkor sem volt egészen ingyenes.

Ez az elvi alapvetés azonban nem visz bennünket közelebb a tandíj bevezetésének vagy elvetésének kérdéséhez. Ezt csak azért idéztem fel, mert én úgy tudtam, hogy az önök alapvetése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tandíjügyben ez.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu