VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A László Tamás fideszes képviselőtársam által mondottak valóságosan megindítottak, hiszen jómagam is tanyai iskolába jártam, és emlékszem, hogy 1-től 8-ig összevont keretben foglalkozott velünk a tanító bácsink. Bekerülve a városba nem csökkent a tanulmányi eredményem; az orosszal bajlódtam, mert azt éppen nem okították ott.

Régi tanítómra is emlékezve mondanám, és kérném önöket, hogy tiszteljük a kisiskolák nevelőit, pedagógusait, ők odakötötték az életüket a faluhoz, a tanyavilághoz, hiszen tanyasi gyerekeket is tanítanak, s mindent elkövetnek, hogy szakmaiságban fejlődjenek, hiszen őket oda köti az életük, a családjuk, a környezetük. Higgyék el, hogy kiváló szakemberek vannak köreikben, csak föl lehet rájuk nézni.

Ugyanakkor a körülményeket ők sem tudják kikerülni, és a fölső elvárásokat valahogy teljesíteni kell. Milyen dolgokkal találkoztunk az elmúlt időszakban, mondjuk, az önök kormányzása alatt, Magyar Bálint alatt? Nem kell a gyerekeket értékelni alsó tagozatban - én mint faluban is dolgozó tanító bácsi, végzett tanítóként is ezt állíthatom, ez volt az önök mániája, meg hogy bukásmentes legyen. A szöveges értékelés odáig vezetett, hogy már lassan a nagy írástudók, főiskolát végzettek sem értették, hogy mit is takar ez a szöveges értékelés, de az 1-5 skálát bizony ismerte mindenki. Vagy: nem lehet buktatni első osztályban. Én is buktattam (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), sajnálom, hogy ez megtörtént, de a második esztendőben, amikor a kisgyerek ismételt, igenis bevéste a szorzótáblát (Az elnök ismét csenget.), gyönyörűen végighaladt, lett belőle egy kiváló szakmunkás. Ha akkor azt nem teszem meg, és ha most nem tehetik meg a kollégák, akkor végigcipeli a súlyt, végigviszi, és utána kaphatja a középiskolától meg a főiskolától a vádat, hogy lemaradt.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr.

Forrás: parlament.hu