DR. DEMSZKY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Felszólalásomat mementónak szánom. Meggyőződésem, hogy tegnap az Országgyűlés történelmi lehetőséget szalasztott el akkor, amikor a regionális szabályozás ügyét nem emelte alkotmányos szintre. Engedjék meg, hogy felszólalásomban egy kicsit visszatekintsek, visszanyúljak egészen 1990-ig.

1990-ben a rendszerváltással egyidejűleg a történelmi inga a szélsőséges centralizáció irányából kilengett Magyarországon is és a többi volt szovjet blokkhoz tartozó országban is a szélsőséges decentralizáció irányába. 1500 tanács helyett létrehoztunk 3200 önkormányzatot, Budapesten pedig 23 kerületi önkormányzatot és a fővárosi önkormányzatot.

Természetesen a 3200 önkormányzat képviselőinek a száma tekintetében is azonnal európai rekordokat ért el Magyarország, és létrehoztunk egy olyan rendszert, amelyben a középszintet már eleve meggyengítettük; a megyéket kiürítettük, a magyarországi megyéket lényegében intézményfenntartói szerepkörre szorítottuk. Ez azt jelenti, hogy a 3200 magyarországi önkormányzat, 23 kerületi és a fővárosi önkormányzat és az állami szint között nincs erős egység, olyan egység, amely képes lenne a regionális területszervezési, területfejlesztési szerepkörnek a betöltésére. Ez a probléma azóta is fennáll, egyetlen lényeges korrekció történt: a kistérségi társulásokkal létrehoztunk alacsony szinten egy olyan szervezeti formát, amely bizonyos koordinációs feladatok végrehajtására alkalmas. (Babák Mihály: Ennek mindig volt törvényi feltétele.)

Most alkalom, lehetőség nyílott volna arra, hogy versenyképes, Európában versenyképes régiókat hozzunk létre Magyarországon, és ezt a lehetőséget szalasztottuk el. Az optimális méret a milliós lélekszám fölötti és megfelelő területi nagysággal rendelkező régió, amely képes felvenni a versenyt minden tekintetben például az alsó-ausztriai, a lyoni vagy a lille-i európai régiókkal, amelyek regionális rendszerben kitűnő eredményeket értek el az elmúlt évtizedekben. Ezt a lehetőséget sajnos elszalasztottuk, ugyanakkor az önkormányzati törvényben újra felmerülnek ezek a szabályozási kérdések, és ezért szólok most hozzá.

Egyetlen fontos kérdéskörre szorítkoznék a következő néhány percben, ez pedig a központi régió kérdése. A központi régiót, tisztelt képviselőtársaim, nem szabad, történelmi bűn, történelmi vétek kettészakítani. Nem szabad gyűrűrégiót létrehozni Budapest körül, amelyik verseng Budapesttel. Hadd mondjak néhány érvet ezzel kapcsolatosan. A budapesti kórházak betegeinek 60 százaléka Pest megyéből kerül ki. A fővárosi iskolák tanulóinak 26 százaléka a megyéből jár be nap mint nap Budapestre. Budapest közlekedési rendszere - nem kell azoknak mondjam, akik itt vagy az agglomerációban élnek - nagyon-nagyon szorosan összefügg, azt lehet mondani, organikusan összenőtt az agglomeráció közlekedési és tömegközlekedési rendszerével. HÉV-vonalak, autóbuszvonalak lépik át Budapest határait. Nem lehet optimálisan szervezni az agglomeráció nélkül Budapest közlekedését és az agglomeráció közlekedését.

Pénz felhasználása, bevételek optimalizálása, bevételek optimális felhasználása szempontjából is a megfelelő területi egység, a központi régió megfelelő területi egysége Budapest és az agglomeráció. Ez azt jelenti, hogy Budapest és 76 település.

Az előző ciklusban is és a mostani ciklusban is felmerült a törvény vitája és előterjesztése kapcsán az a lehetőség, hogy Budapest körül, a megyét Budapestről leválasztva, hozzunk létre egy önálló gyűrűrégiót. Így azt lehet mondani, hogy berlini falat emelnénk Budapest és a vele szervesen összetartozó agglomeráció közé. Úgy nézne ki ezzel a területi lehatárolással a központi régió, mint egy lyukas kétfilléres, és annyit is érne.

Az a meggyőződésem tehát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy egyben kell tartani Budapestet és az agglomerációt, ez az optimális szabályozás, és ezzel kapcsolatban módosító indítványt nyújtottam be, és ennek támogatását kérem a tisztelt Országgyűléstől.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu