DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A modern magyar kereszténydemokrata politizálás atyjával, Barankovics Istvánnal valljuk, hogy a nyomor nem méltó az emberhez. A tisztes szegénység mindenkit megillet, ami tartalékkal, felesleggel nem bír, de a szükségest nem nélkülözi.

Ma Magyarországon közel hárommillió ember él létminimum alatt, akik emberhez nem méltóan nyomorognak, közülük sokan krónikus betegség miatt napi rendszeres gyógyszerszedésre kényszerülnek. Elképzelem, hogy számukra milyen megalázó lehet az új szabályozás szerint végigjárni a közgyógyellátási jogosultság megszerzésének állomásait, majd közgyógyellátottként sorban állni a patikákban.

Az ügyintézés egyre bonyolultabb. A rászorult várhat a jegyzőre, a gyógyszerkeretet megállapító Egészségbiztosítási Pénztárra, a nagyközpont számítógépére, és végül kereshet a nagyközpont számítógépével kapcsolatban álló olyan patikát, amely jogosult az ingyenes gyógyszer kiadására. Az önök szóhasználatában a kuncsaftkörnek július 1-jétől maximum havi 12 ezer forint gyógyszerkeretet állapít meg, a komputer pedig kicentizve, három hónapra előre határozza meg az egyéni gyógyszerkeretet. Ez elfogadhatatlan, mert a krónikus betegség előre nem prognosztizálható, és nem is programozható.

(16.10)

A gyógyszerkör bővül, ez örvendetes. A szomorú az, hogy a legolcsóbb gyógyszerekre koncentrálnak, amelyek bizony nem mindig válnak be.

Még ennél is súlyosabb probléma, hogy a MEP-alkalmazott, a beteget nem ismerő MEP-alkalmazott egy tollvonással áthúzhatja a kezelőorvos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) által beállított kezelést. Milyen felelősségvállalással? Erkölcsösnek tartják-e önök a rászorultsággal való kormányzati, törvényesített visszaélést? És remélhetnek-e a rászorultak (Az elnök újból csenget.) egy ember- és betegbarátibb szabályozást? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu