KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az utóbbi években a hazai munkanélküliségi mutatók folyamatosan romlottak, a 2006. március-májusi időszakban a munkanélküliségi ráta 7,3 százalék, ez 2005-ig tartósan 7 százalék alatt volt. A kialakult helyzetért a rövidlátó és nem felelősen gondolkodó magyar gazdaságpolitika okolható. Az egyik fő gond a kiegyensúlyozatlan import-export arány, azon belül a távol-keleti, elsősorban a fölöttébb egyoldalú kínai-magyar gazdasági kapcsolatrendszer, amely főként a textilipar, de általában véve az egész könnyűipar területén jelenik meg.

A rendszerváltáskori kezdetleges vállalkozói környezet és az áruhiány igen kedvezően hatott az olcsó kínai áruk kereskedelmének fellendülésére. A versenyképességük megőrzése érdekében a kínai bevándorlók igyekeztek minden lehetséges eszközzel leszorítani költségeiket. A kínai kereskedők jól kiépített nemzetközi gazdasági háttérkapcsolattal rendelkeznek, mindenekelőtt anyaországuk állami nagyvállalataival, és az olcsó áruk iránt a nagy hazai kereslet folyamatosan biztosított. Így mindaddig, amíg a magyarok jó része Kínában gyártott ruhát, órát, olcsó cipőt vásárol a megszámlálhatatlanul sok kínai piac valamelyikén, ráadásul számla nélkül, öntudatlanul hozzájárul saját és honfitársai munkahelyének veszélyeztetéséhez, a hazai gyártás fölöslegessé válásához, a magyar könnyűipar csődjéhez.

Kérdezem tehát miniszterelnök urat arról: hány magyar munkahely szűnik meg évente a kínai munkahelyek számának magyar segítséggel történő gyarapodásával párhuzamosan? Hogyan kíván ezen a helyzeten változtatni, s mit tesz azért, hogy ezt a folyamatot megállítsa, mit tesz a kormány a magyar piac és a hazai munkahelyek védelmében?

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu