KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó reggelt, Magyarország! Kicsit furcsán hangzik ez így délután, gondolom, hogy este még furcsább lesz. De tulajdonképpen nem is lenne érdemes foglalkozni vele, ha nem hangzik el, hogy itt a programok kavalkádjával kell szembenéznünk - én meg az aláírásgyűjtések kavalkádját érzékelem. Ahányszor választás van, aláírásgyűjtés, nagygyűlés. Új választás, új aláírásgyűjtés. Olimpia, nemzeti konzultáció, nemzeti petíció, most pedig ez az aláírásgyűjtés. (Zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget.)

Különösebben nem érdekes a dolog, tisztelt képviselőtársaim, csak a mögötte lévő kiáltvány tartalma miatt, mert az nagyon jól rávilágít arra, hogy valójában miről is folyik ma Magyarországon a politikában a vita. A vita arról folyik, hogy csináljunk-e valamit, vagy pedig ne csináljunk semmit. A konzervatív ellenzék azt az álláspontot képviseli, hogy ne csináljunk semmit. Még ez se lenne olyan nagy baj, hiszen most történetesen nem lévén cselekvési helyzetben, ezzel el lehet lenni akár négy évig is, ugyanakkor viszont ezt tenni a rendszerváltásra hivatkozva, a rendszerváltásra hivatkozva érvelni amellett, hogy ne változtassuk meg a rendszereket, hát ez az, amivel nekem vitám van, és lényegében ez az, tisztelt képviselőtársaim, amiről ma a politikában a vita folyik.

Mert annak idején - ha rendszerváltás - egyetértettünk abban, hogy egy szabadságra, demokráciára, a gazdaságban pedig a piacgazdaságra épülő rendszert akarunk kialakítani. S az elmúlt tizenhat év során - lehet mondani, hogy közösen - nagyon sokat tettünk ezen célok elérése érdekében. Először megváltoztattuk a politikai rendszert, aztán kialakítottuk ennek intézményrendszerét, aztán megcsináltuk a gazdasági rendszerváltást, ennek köszönhető, hogy a magángazdaság ma már nagyon erős, és tulajdonképpen sikeresen működik. Egyetlen olyan terület van, ahol a politikának igazából nem volt ereje, bátorsága, elképzelése a rendszerváltás következetes végigviteléhez: ott, ahol az állam tevékenykedik. Ezért van az, hogy vitatkozunk állandóan arról, hogyan alakítsuk át az oktatást; ezért van az, hogy vitatkozunk arról, mit kezdjünk a szocializmusból lényegében változatlanul itt hagyott magyar egészségüggyel; ezért van az, hogy vitatkozunk arról, hogy mit csináljunk a közigazgatási rendszerünkkel és persze az általunk kialakított önkormányzati igazgatással.

Az egy nagyon értelmes vita lehetne, ha arról szólnának a politikai viták, hogy mik az elképzelések, mit csináljunk. Ugyanakkor viszont itt a parlamentben azt kell tapasztalnom, hogy a múlt héten le lett szavazva az önkormányzati reform, az az önkormányzati reform, amelynek egyes elemei az önök programjaiban egyébként megtalálhatók; le lesznek szavazva önök által azok a különböző változtatási szándékok, amelyek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy egy adott területen, ahol az államnak egyébként valóban feladatai vannak, alakítsunk ki hatékonyabban, jobban működő rendszereket, amelyek jobb színvonalú szolgáltatást nyújtanak a polgárok számára - ezeket sem fogják önök támogatni. Egyszerűen nincs más, mint mindenütt keresztbe tenni, keresztbe tenni, keresztbe tenni, hátha rosszabb lesz, hátha az, hogy meg lehet akasztani a változtatási szándékokat, végül összeomló rendszereket hoz maga után, és aztán ezeknek az összeomló rendszereknek a hullámán lehet olyan politikai tőkét kovácsolni - persze rövid távon -, ami végül is az annyira áhított hatalom megragadásához vezethet.

Tisztelt képviselőtársaim, ez az igazi kérdés ma a magyar politikában, és ha arról szólnának a viták, hogy az adott területen mit csináljunk annak érdekében, hogy az jobb legyen, jobban működjön, akkor a parlament valóban ellátná a feladatait. Sajnos nem ez történik, és valójában ez az oka annak, hogy a politika mostanra már tényleg - ki lehet mondani - fékezi az ország előrelépését, fékezi azt, hogy az Európai Unióhoz felzárkózó sikeres országot teremtsünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ebben a ciklusban, illetve a most lezárandó ülésszakban elég sok mindent tettünk annak érdekében, hogy az országot tényleg elindítsuk egy fejlődő pályán. Abban bízom, hogy ősszel ide visszatérve közösen tudunk tenni ugyanennek érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu