DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm, hogy tartalmilag pontosan idézett. Ahogy az interjúban, úgy itt élőben önnek is megerősítem, hogy számomra az iskola nem egyszerűen csak tudásátadó és tudásátvevő hely, magyarul, nemcsak az oktatás színtere, hanem a nevelés helyszíne is.

Éppúgy, mint ön, én is pedagógus végzettségű vagyok. Nyilván sok diákkal, sok hallgatóval találkoztunk, és az életünk során ilyen értelemben volt szakmai kapcsolatunk, és tudjuk, tudhatjuk, hogy számukra - és gondolom, a pedagógusok számára is - nemcsak a mechanikus tudásátadás, hanem a nevelés is fontos.

Abban már nem értek egyet a képviselő asszonnyal, hogy a nevelésnek valamiféle iránytűjét és könyvét esetleg miniszteri utasításban, rendeletben, kormányszinten vagy éppen egy minisztertől kellene elfogadni. Abban biztos vagyok, hogy a mindenkori miniszternek sem utasításban, sem valamiféle rendeletben nem kell, hogy a nevelésről, az erkölcsről minden pedagógus számára meghatározó dokumentumot adjon ki. A pedagógusszakmához pontosan hozzátartozik, hogy tudják és ismerjék azt, hogy ez hogyan és miként folyjék.

Ha már személyesen kérdezett, azt viszont szívesen elmondom, hogy hogyan gondolkodom erről, hogyan gondolkodom, és milyen példát mutassunk. Nem rongálom a köz- és magánvagyont. Nem verem szét a Televízió székházát, és időben kifejtem a véleményemet a szabad véleménynyilvánítás és a köztörvényes rombolás közötti különbségről - szerintem ez legyen egy közös alap. Például nem dobálok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) rendőröket, képviselő asszony, egy magát...

Forrás: parlament.hu