JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszakban tragikus eseményeknek vagyunk tanúi, ezért választottuk ezt a címet. Ugyanis a szakmai hibákon túl, az agrárstratégia hiányán túl érzékelhető módon jelen van az agrárdiplomácia hiánya is, abban az értelemben és amiatt, hogy az egyes ágazatok tönkremenetele napirenden van.

Mire gondolunk? Először is: van-e agrárstratégiánk, van-e jövőképünk? Engedjék meg, hogy egy vidéki fórumon elhangzott választ ismertessek önökkel a nemzeti agrár- és vidékfejlesztési stratégia egyeztetése kapcsán, amire azt mondtuk, nem ok nélkül - majd érzékelik -, hogy látszategyeztetés folyik. Az FVM egyik szakállamtitkára azt a választ adta arra a kérdésre, hogy milyen jövőképe van a tárcának 2013-ra - jelzem, a 2007-13-ra vonatkozó stratégiai elképzelésekről volt szó -, a válasz az volt: "majd holnap felvetetem a jóslást a munkakörömbe".

Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Országgyűlés! A helyzet az, hogy ezen a szinten kezelik a stratégiát. Úgy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy nem volt agrár- és vidékfejlesztési stratégiánk. Úgy készítjük most, úgy készülünk most az uniós agrártámogatások, források fogadására és felhasználására, hogy sebtében most készítjük a stratégiát.

Amit mindenképpen szeretnék szíves figyelmükbe ajánlani: a mi megítélésünk szerint a stratégiahiány és az agrárdiplomácia nem megfelelő volta komoly gazdasági károkat okoz az országnak. Miért? Ha most megnézzük csak azt, ami bekövetkezett a cukoriparban, egyértelműen látszik, hogy ez várható volt. A kérdés: tett-e valamit, és mit tett az agrárdiplomácia, azon túl, hogy a cukorkvóta ügyében elért részleges eredményt, amelyet nem vitatott senki közülünk, úgy állítottuk be, hogy minden megoldódott, holott tudtuk, valamennyien tudtuk, a kormányzatnak egyértelmű információja volt arról, hogy komoly változás következik be a cukorpiacon, csak nemzetközi kitekintés szükségeltetik hozzá.

A másik kérdés: a baromfiágazat. Gondolom, valamennyien ismerik, és ismert önök előtt, hogy az Európai Unióval történő egyeztetés kapcsán a 22 milliárd forintból hogyan lett 2,5 milliárd forint. Hogyan lehet az, hogy a magyar agrártermelők, feldolgozók 22 milliárdos kárt szenvednek el, esetenként kormányzati segítséggel, és a végén ebből mindössze 2,5 milliárd forintot kapnak kártérítésként. Hozzáteszem: igen, pluszban az 1 milliárdot, ami állományt kivágtak, megkapják, tehát összesen 3,5 milliárd forintot.

Egy dolgot viszont szeretnék aláhúzni: elsősorban nem a termelőkre, ezt a támogatást elsősorban az ágazat leépítésére, az állatállomány csökkentésére kell fordítani. Hol van a magyar agrárdiplomácia akkor, amikor azért kell kiállnunk, hogy az állomány ne kerüljön csökkentésre?

Mert itt van a következő probléma: az intervenciós gabona minőségi paramétereinek a megváltoztatása - nem készültünk fel, és el akarjuk rendezni egyetlen miniszterelnöki levéllel. Tisztelt Képviselőtársak! Nem elegendő egy miniszterelnöki levél, nem elegendő egy későn meghozott intézkedés, hanem pontosan tudtuk azt, készülnünk kellett rá, hogy az Európai Unió változtatja a feltételrendszert.

A baromfiágazatra szeretnék még egy pillanatra visszatérni. Stratégia kérdése, diplomácia kérdése, hogyan akarjuk kezelni azt, hogy a magyar agrártermelők megfelelő védelmet kapjanak.

(9.40)

Jelen pillanatban, tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, hogy a tojástermelők - akiket egyébként olyan nyomás ért, hogy 2003-ban 1,3 millió, 2004-ben 74,3 millió, 2005-ben pedig 225 millió darabot termeltek, tehát megemelkedett a mennyiség -, illetve az ágazat képviselői ellen a Versenyhivatal most indít eljárást. A multik ellen nem indítanak, de ellenünk igen.

Forrás: parlament.hu