MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hol meghatódva, hol teljesen tanácstalanul hallgattam a vitát. Az egyik oldal, a mai ellenzék azt akarta bebizonyítani, hogy ők milyen jó gazdaságpolitikát folytattak abban az időszakban, amikor itt voltak. Sajnos a teljesítmény nem igazolja ezt. Ha valaki benéz azok mögé a számok mögé, amelyek 1998 és 2002 között a gazdaságpolitikát jellemezték, akkor azt látja, hogy 5,2 százalékos gazdasági növekedéssel vették át az országot, nekünk 2,9-cel tetszettek átadni. A bruttó hazai termék növekedése az EU-hoz képest általában kétszeres volt abban az időszakban, most inkább a háromszorosa. Akkor 3 millió 870 ezer ember dolgozott Magyarországon, most 3 millió 970 ezer ember dolgozik. Válságkezelést tehát ott kell alkalmazni, ahol válság van. Aki ma gazdasági válságról beszél, az nem tudja, mi az, hogy gazdaság.

Magyarországon államháztartási és költségvetési válságelemek vannak, ezt el kell ismerni, és ezzel foglalkoznunk kell, mégpedig közösen kell foglalkoznunk. De vitatkozni úgy lehet, ha valakinek van egy programja, és leteszi, hogy az enyém jobb, mint a tiétek. Kérem, ilyen programjuk nincs önöknek! Önök mondanak három mondatot - az nem program. A program egy gazdasági dolgozat, amely háttéranyagokkal, háttérszámításokkal, a különböző gazdasági folyamatok összefüggéseit tartalmazva, a különböző társadalmi rétegekre vonatkozóan kidolgoz egy programot. Mi csináltunk ilyet, úgy hívják, hogy konvergenciaprogram. Önöknek összesen három mondatuk van. Ez a kettő nem összevethető, és azt gondolom, ez nem is lehet vitaalap.

Aki pedig a magyar gazdaságról rosszat mond, az nem ismeri a számokat. A magyar gazdaság több mint 4 százalékkal gyarapszik 2006-ban is, az ipari termelés az első nyolc hónapban 10,3 százalékkal haladja meg a tavalyit, nem folyóáron, hanem volumenben. Az első nyolc hónapban az export 16 százalékkal, az import 12 százalékkal bővült. Ezeket a számokat nézve erről a tábláról kell beszélünk (Felmutat egy iratot.), és ez valamennyiünk felelőssége, az önöké is és a miénk is. Az elmúlt tizenhat évben nem tudtunk szembenézni azzal, hogy a magyar gazdaság nem tud annyit termelni, amennyit a különböző államháztartási kiadásokkal kiadunk. Ha megnézik: itt van a három ciklus, és ez a ciklikusan megbomló egyensúly mind a három ciklusban - így önöknél is - megjelent. Mi is elkövettük ugyanazt a hibát, mint önök: politikai félelemből nem mertünk hozzányúlni - mint ahogy önök sem - a nagy ellátórendszerek reformjához. Ha ma valaki a másik szemére azt veti, hogy nem teszi meg, az rossz úton jár, és jó lesz, ha önvizsgálatot végez. Mi a magunk részéről elvégeztük ezt az önvizsgálatot, ezt a dolgozatot ezért tettük le. Ezt úgy szeretnénk megcsinálni, hogy a társadalomban minél kevesebb feszültséget teremtsünk, és a lehető leggyorsabban. Ez a pálya ezt szolgálja.

Most pedig rátérek a 2005. évi zárszámadásra. A megbomló egyensúlynak - mint látják - az az oka, hogy a választás évében minden egyes kormányzat sokat költ, majd igyekszik egy picit megszorítani a költségvetési intézményeket, és átmenetileg, egy-másfél évig sikerül is az egyensúlyt fenntartani, aztán rájövünk, hogy egyébként ez finanszírozhatatlan.

(18.50)

Gyakorlatilag idáig jutottunk mind a három választási ciklusban. A 2005. évi makrogazdasági adatok egyébként igazolják azt, hogy a magyar gazdaság szerkezete növekedésben kedvező, ugyanis 2005-ben egy negyedévről negyedévre erősödő gazdasági növekedés valósult meg, ez mintegy 4,1 százalékot tett ki. 2005-ben az áruexport 10,8 százalékkal nőtt. Egy olyan gazdaságban, amire azt mondják, hogy válságban van, az export nem nő 10,8 százalékkal, vagy legalábbis az import fölötte van, itt pedig alatta van. Az áruforgalom hiánya 1,1 milliárd euróval kedvezőbb volt, mint 2004-ben, miközben a cserearányok és az energiahordozók áremelkedése miatt több mint 2 százalékkal romlottak. Tudjuk, hogy az olajár robbanása körülbelül 2 százalékos cserearányromlást hozott Magyarországnak. Kérem, számolják ki ezt a veszteséget. A nemzetgazdasági beruházások mintegy 6,6 százalékkal emelkedtek, a háztartások fogyasztása mintegy 1,4 százalékkal, a reálkeresetek 6,3 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom pedig 5,5 százalékkal emelkedett.

Az szja-törvény változása miatt a nettó keresetek növekedésének üteme magasabb volt, mint a bruttó keresetnövekedés üteme, a nemzetgazdaság átlagában 10,1 százalékkal növekedtek.

A fogyasztói árszínvonal 2005-ben átlagosan 3,6 százalékkal nőtt. Azt gondolom, hogy ez volt az az év, amikor valóban egy olyan antiinflációs politika valósult meg, amely hosszú évek után először tudta 3 százalék közelébe hozni az inflációt.

A folyó fizetési mérleg hiányáról is beszélnünk kell, hisz nemcsak a jó dolgokról kell beszélni, hanem arról is, amivel dolgunk van, amivel tenni kell. Ez 6,4 milliárd euró volt 2005 egészében, amely a bruttó hazai termék 7,3 százaléka volt. A 2004. évi hiányhoz képest ebben egy 570 millió eurós, a bruttó hazai termék arányában 1,3 százalékpontos javulás következett be.

Ha a magyar gazdaság külső finanszírozási igényét figyelembe vesszük, akkor 2005 egészében már jelentősen, mintegy 6,5 százalékra mérséklődött, például 2003-ban 8,7 százalékos, majd 2004-ben 8,3 százalékos volt a külső finanszírozási igénye.

A működő tőke beáramlása a privatizációs bevételekkel együtt 5,4 milliárd volt 2005-ben. Ez 1,6 milliárddal haladta meg a 2004. évit. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a magyar vállalatok regionálisan terjeszkedtek, és 1,1 milliárd euró befektetést eszközölt a MOL, az OTP és egyéb magyar vállalatok a különböző szomszédos régiókban, országokban, akkor a nettó működőtőke-beáramlás is 4,3 milliárd euró.

A monetáris tanács az irányadó kamatot több lépésben 3,5 százalékponttal, 6 százalékra csökkentette. A forint/euró árfolyamot figyelembe véve ez egész évben egy plusz-mínusz 3 százalékos sávban átlagosan 248 forint/eurót tett ki.

Ha a fiskális folyamatokat nézzük, akkor a 2005. évi költségvetési törvény a pénzforgalmi hiányt 1054,5 milliárd forintban, azaz a bruttó hazai termék 4,7 százalékában határozta meg. Év közben a CXLIII. törvény alapján módosított előirányzat 1168 milliárd forintra változott.

A deficitcél betartása érdekében és a kockázatok kezelése érdekében számos, a korábbinál sokkal jelentősebb garanciális elemet épített be a pénzügyi kormányzat. Ilyen volt a költségvetési intézmények maradványtartási kötelezettségének előírása vagy a rendkívüli, kockázatmérséklő tartalék képzése, de ilyennek mondhatnám az általános céltartalék mellett az úgynevezett államháztartási tartalékot is, amely a bruttó hazai termék 0,5 százalékában szolgálta a tartalékolást. Ezek nem minősültek elegendőnek az elmúlt évben.

A Pénzügyminisztérium számolt azzal, hogy az év során nem egyenletesen elosztva jönnek meg a bevételek, a törvény szerint járó egyhavi többletbér a közszférában például, vagy az agrártámogatások kifizetése, vagy az autópálya-kifizetések mellett a kamatkiadások éven belüli megoszlása sem lineárisan, egyenletesen történik.

Az első félévben világossá vált, hogy a fő bevételi tételeink, mint az általános forgalmi adó, a személyi jövedelemadó vagy a tb-járulék, várhatóan elmaradnak az előirányzattól. A problémát a költségvetés szempontjából még növelte, hogy alacsony volt az infláció, mert egy alacsony inflációból kevesebb bevétele származik a költségvetésnek, és a vártnál lassabban bővült a foglalkoztatottság, így a járulékbevételek növekedése sem következett be. Ezenkívül a dohánytermékek és az üzemanyagok illegális forgalmának a növekedése is szerepet játszott különösen a 2005. év első részében, hisz a második részében jelentős intézkedések történtek ennek a visszaszorítására.

A bevételi elmaradások és a kiadási oldalon rajzolódó kockázatok - például a magasabb nyugdíjkiadás, a gyógyszerkiadások vagy az egyéb egészségügyi kiadások - miatt a kormány az év során több intézkedést tett a kiadások szűkítése és a bevételek növelése érdekében. Például 2005. június 1-jétől a 100 százalékos támogatási csoportokban a hatóanyag-alapú fix támogatás került bevezetésre. Vagy a GDP 0,8 százalékának megfelelő mértékben határozta meg a rendkívüli államháztartási tartalék mértékét. Úgyhogy azt gondolom, hogy a kormány megtette azokat a lépéseket, amelyekkel rendelkezett.

A központi költségvetés hiánya 548 milliárd forintban teljesült, a bevételi oldalon az előirányzatot meghaladóan jött az egyszerűsített vállalkozóiadó-befizetés, a bányajáradék-befizetés vagy a regisztrációs adóbevételek. Az elkülönített állami pénzalapoknál mintegy 30,4 milliárd többlet keletkezett.

Ha azt nézzük, hogy melyek azok az elemek, amelyek a legnagyobb problémát okozták a költségvetésben, akkor egyértelműen a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait tekinthetjük, amely mintegy mínusz 468 milliárd forintos pénzforgalmi egyenleggel zárt. Itt akár a Nyugdíj-, akár és elsősorban az Egészségbiztosítási Alap mintegy 375 milliárdos hiánya volt az, ami a legnagyobb mértékben hozta a kiadási többletet.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A helyi önkormányzatok mintegy 81 milliárd forinttal költöttek többet, mint a tervezett mérték, így az önkormányzatok kiadásai megközelítették a 3000 milliárd forintot, 2972 milliárd forint volt.

Ha az Állami Számvevőszék jelentését összegezzük, akkor azt írja a Számvevőszék, hogy gyakorlatilag a zárszámadási dokumentum külső és belső összhangja, pontossága az elmúlt évek során egyre kedvezőbb képet mutat. Most is állapított meg a Számvevőszék hiányosságokat, ezeket a minisztériumokkal megbeszélve a kormányzat rendezte.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy fogadják el a 2005. évi zárszámadásról szóló törvényt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu