DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Kollégák! Tisztelt Képviselőtársak! A következőket szeretném megfogalmazni. Annak idején, amikor az Idősügyi Tanács 2002 késő őszén ismételten összeült, akkor a geriátriai ellátással kapcsolatosan fölvetettem az idősgyógyászati kérdéseket, és úgy vetettem föl, hogy az egészségügyi reform koncepciója mellett hogyan kerül megvalósításra mindaz, ami a magyarországi demográfiai viszonyokból adódóan, valamint az orvosi ellátás napi és a közben bevezetett és elfogadott geriátriai ellátással összefüggésben egy koncepcionális reformban rögzíthető ellátást biztosít. Akkor Csehák Judit asszony, aki miniszterként helyettese volt az akkori elnöknek, miniszterelnök elnöknek az Idősügyi Tanácsban, azt mondta, hogy nincs szükség reformra, egészségügyi reformról szó sincs, és ezért arról sincs, hogy ez az egész koncepció az idősügyi törvény bevezetésével kapcsolatosan is és az idősügyi chartának a megvalósításával kapcsolatosan is szóba kerüljön.

Azóta természetesen változtak a viszonyok, változtak a szempontok, változtak az érdekek, és számos olyan dologról van most szó, ami fölhalmozódott kétségtelen, visszamenőleg, régóta, hiszen a polgári kormány idejében, Mikola miniszter úr idejében idősügyi miniszteri biztosként tudtam megbeszélni ezt a kérdést, nagy támogatással, és ki is dolgoztunk jó néhány szempontot.

A lényeg az körülbelül, hogy a mostani idősellátási koncepcióban és az idős-egészségügyi ellátásban számos olyan kérdés vetődik föl a mostani törvénytervezetben, ami egyszerűen feloldhatatlannak tűnik számomra; nemcsak számomra, hanem többünk számára, akik az idősellátásban, idősgyógyászatban jártasak, tapasztaltak, és miután ebben azért évtizedek óta van némi tapasztalatom szakmailag, emberileg, képzésben, továbbképzésben, hadd sarkítsam a következőket.

Az első: az idősellátáson belül az idősödéssel velejáró, gyakoribbá váló betegségek megelőzésének, gyógyításának, diagnosztikájának, ellátásának, koncepcionális és szakmai összeegyeztetésének és a hozzáférhetőségen belül az esélyközeliségének a biztosítása rendszerszemlélet szerint kimaradt ebből a tervezetből.

A második, ami rendkívül fontos, hogy maga az idős-egészségügyi ellátás nem egyszerűen csak orvoslási kérdés, hanem szociál-egészségügyi kérdésként jóléti kérdés is, mégpedig a fenntartható egészség és az életút hosszán az életminőség alapvető feltételét is jelenti. Ez tehát olyan gazdálkodásszemléletet, olyan koncepcionális és szakmai kompetenciákat jelent, amit kihagyni, mellőzni szerintünk semmiképpen sem lehet.

(16.30)

Ami még rendkívül fontos dolog, hogy az esélyközeliség ma Magyarországon ennek az egész kérdésnek a mentén, amit idősgyógyításnak, idősellátásnak, megelőzésnek, gyógyításnak, rehabilitációnak, utógondozásnak tartunk, nincs meg a megfelelő esettanulmánya, vagy legalábbis az úgynevezett hatékonyságvizsgálata. Számos esetben az előző néhány évben fölvetődött az a kérdés, hogy vajon a szűrések, a geriátriai szűrések hogyan valósulhatnak meg. Akkor két nagyon fontos tételben, és ezt még egyszer megismétlem, egyszerű elutasítást kaptam, kaptunk azzal kapcsolatosan, hogy például az a gyógyítási korszerű lehetőség, hogy szinten tudjuk tartani a dementálódó, idősödő embernek a zavartsági nyugtalanságát, meg tudjuk szüntetni, hosszabb időn keresztül lehessen otthon tartani, megfelelőképpen lehessen a gondozásba bevonni a családtagokat, megfelelőképpen lehessen a házi ápolást is bekapcsolni akkor, amikor ez már elláthatóvá teszi az idős embert és gondozhatóvá és ápolhatóvá teszi otthonában - a válasz az volt, hogy ezeknek a korszerű gyógyszereknek semmi értelme nincs. Nincs megfelelő hatékonysága, ezért nem is gazdaságos, ezért a támogatásuk nem szükséges. Föltettem azt a kérdést, hogy vajon volt-e egyéves futamidőben legalább valamilyen hatékonyságvizsgálat, volt-e összehasonlító vizsgálat, semmiképpen nem mulasztható ez ilyenkor el, és nem történt ilyen.

A másik ilyen rendkívül fontos dolog volt, amit már itt is említettem, bizonyos szűrések az idősödő, időskorú embereknél az áthajlás korától tulajdonképpen, amelynek a finanszírozására vonatkozóan ugyancsak az volt a válasz, hogy azért nincs értelme, mert a Lancetben leközölt tanulmány alapján bebizonyosodott, hogy ennek a szűrésnek, a prosztataszűrésnek is nem gazdaságos az alkalmazása, mert nem kellően hatékony. Azt hiszem, hogy az előző egészségügyi miniszter úr talán emlékszik, ha itt van még, erre a kettős fölvetésre, amit én akkor az Idősügyi Tanácsban tettem. Most azt kell mondjam, hogy ennek a jelenlegi törvénytervezetnek olyan problémái vannak, hogy azt a réteget, a majdan megöregedőket, a most időseket egyszerűen kihagyja a számításból, és nem tudom, vannak-e olyan hatástanulmányok, olyan követéses vizsgálatok, olyan modellvizsgálatok, olyan módszerek, amelyekre lehetne hivatkozni. Nemcsak gazdasági, pénzügyéri gondolkodás, fiskális gondolkodás révén, hiszen ez benne van a tervezetben, hogy nem szeretné fiskális politikaként megközelíteni ezt a kérdést. De amikor összehasonlítunk európai uniós tagországi módszereket vagy akár tengerentúli bevezetett módszereket, nem lehet itthoni adaptáció nélkül elképzelni. Az itthoni adaptációhoz szükséges adatokkal pedig nem rendelkezünk. Az itthoni adaptációs módszereknek a mibenlétéről nem tudunk, nincs ismeretünk.

Amit még nagyon komolyan mondanék, és ez Vojnik képviselőtársnő felé is elhangzana, hogy azt hiszem, amikor a gyógyszerbefogadásról és a támogatásról szó esett, akkor ezt nagyon felelősen, retrospektíve is, de a jövőre nézve is nagyon felelősen kell kezelnünk, mert sajnos meg kell mondjam, a gyógyszerbefogadások háttere nagyon sokszor tisztázatlan, nagyon sokszor nem mentes elfogultságoktól - minimum -, és számos hazai készítménynek vagy legalábbis magyar gyógyszergyártó cég hasonló vagy azonos hatóképességű készítményének a háttérbe szorításával kerültek és kerülnek be alternatív vagy azonos hatású molekulájú készítmények, lényegesen nagyobb kedvezménnyel. Ez jó lenne egyik oldalról, de ugyanakkor gyógyszer-forgalmazási és gyógyszerellátási egyensúlyzavart eredményez.

Nagyon fontosnak érezzük azt is, hogy annak a folyamatrendszernek, amely az ellátó rendszernek minden egyes láncszemében felelős szakmai és gazdasági szempontok összeegyeztetésével valósulhat meg, nem látom és nem látjuk a jelenlegi törvénytervezetben a folyamatát. Vannak tételek, vannak megállapítások, egymás mellé vannak téve olyan javaslatok és gondolatok, hivatkozások, amelyek a rendszerben folyamatos, a programot képező láncszemek egymáshoz illesztését, integrálását nem tükrözik. Utalok csak arra, hogy ha ma Pista bátyámnak a tanyán megszorul a mellkasa, mikor, hogyan kap ellátást. Utána hova kerül? És ha bekerült valahová, milyen napon, milyen ellátásba kerül, és utána milyen lesz ennek a láncnak a folytatása? A gondoskodó gondozásnak, az ápolásnak és a szakmaiságnak a mindenkor jelen lévő, idősek szempontjából nagyon fontos szociál-egészségügyi láncát és folyamatát nem tükrözi a tervezet.

Meg kell állapítanom, vannak benne olyan részek, amelyek nemcsak ellentmondásosak, ahogy ezt Zombor Gábor főorvos úr és képviselőtársam jelezte, hanem érthetetlenek, nem egészen értelmezhetők. Nem értelmezhetők azok a dolgok, hogy hogyan fogja megvalósítani a mindennapi gyakorlatában az orvos az azoknak a kritériumoknak megfelelő adminisztrálást, amely jelenleg a tervezetben szerepel. Nem lehet egészen pontosan követni, hogy ezeknek a feltételeknek a biztosítása, kiépítése mennyi időt fog igénybe venni, az átmeneti időben milyen biztonsági garanciák lesznek beépítve. Egyszóval mindannyiunknak, gyakorló orvosoknak, gondolkodónak, oktatónak, képzőnek és parlamenti képviselőnek is ezek az alapvető gondjai.

Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem, hogy ebből mindannyian vonjuk le a tanulságot.

Forrás: parlament.hu