GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én a legfontosabbnak azt gondolom, hogy újra van nyugodt szó a Házban; hogy a hozzászólásai sokadik alkalommal arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a napi vetélkedés mögött felsejlik egy másik Magyarország igénye - azt gondolom, hogy nagyon sokakban -, egy olyan Magyarországé, amely nemcsak "vagy"-okban gondolkodik; amely messzebb és mélyebbre lát, mint annak a megtudakolása, hogy a vitatkozó politikai felek közül kit támogat egyik vagy másik; hogy vannak-e még olyan közös történeteink, amelyek fontosabbak annál, mint hogy ki az egyik vagy ki a másik párt támogatója.

(14.40)

Az én tapasztalataim talán nem elegendőek ahhoz, hogy kritikai éllel megjegyzéseket fűzzek azokhoz az emlékekhez, amelyeket itt megoszt velünk, bár muszáj legalább egy mondatot mondanom arról, hogy függetlenül attól, mit gondolok, hogy jelenlegi ünnepeink félresiklásában mekkora szerepet játszik az 1990-et megelőző negyven év, hajlok azért arra, miniszterelnök úr, hogy valamennyi ünnepben valamennyi kor és valamennyi gondolat a saját maga legitimációját, igazát, saját képének újraformálását keresi. Ezzel önmagában nem lenne baj. Itt a mérték a kérdés. Az a mérték, hogy mindeközben ezt kizárólagosan, kisajátítóan, a többieket az ünnep öröméből kizáró módon teszik-e meg vagy sem.

Nem gondolnám, hogy amikor a millennium szent ünnepét ülte az ország a XIX. század végén, és amikor Ferenc Józsefet nagy ünnepléssel fogadta Budapest, akkor nem a dualizmus korának uralkodó gondolatai köré szerveződött az ünnep és a hozzászólók sokasága, nem a fennálló társadalmi rend és az adott rendet szolgáló politikai törekvések terjesztésére keresték volna-e az ünnep lehetőségét. De, minden bizonnyal igen, csak talán értették azt is, hogy hát mi az a mód meg stílus, meg mi az a fajta nyitottság, amellyel ehhez közeledni kell. Ma pedig azt gondolom, hogy abban a kritikája mindenképpen igaz, hogy az a gyakorlat meglehetősen otromba, ami itt eluralkodni látszik.

Ami pedig a jogalkalmazást illeti, itt miniszterelnökként az ember nem könnyen mond ítéletet, hiszen éppen azt vizsgáljuk, hogy mi is az oka ennek a fajta bizonytalankodásnak. Nagyjából két állítás van. Az egyik, hogy mondjuk, a gyülekezési jog és környezete nem kellően precíz, és nem kellően igazítja el a jogalkalmazót. Sokan mondják ezt. Mások azt mondják, hogy azzal nincsen baj, a jogalkalmazó ilyen és olyan oknál fogva, beleértve a rendőrséget is, nem mer vagy nem tud dönteni. Nem vállalja azt a felelősséget, hogy az elvont normát a konkrét helyzetre értelmezi, és azt mondja, hogy példának okáért a választási gyűlés, amely csak bejelentésköteles, nem azt jelenti, hogy hetekre letáborozunk a Parlament előtt. És nem engedem meg azt, hogy választási gyűlésre hivatkozva vadkempinget csinálunk a Kossuth térből. Azt mondom, hogy miközben nekem erről természetesen van személyes véleményem, de épp azért, mert ez is tárgya a mai vitáknak, talán nem baj, ha egy lépéssel egy pillanatra hátralépünk, és azt mondjuk kormánytól független, nagy tekintélyű jogászoknak, hogy nézzünk rá, kinek van ebben a vitában igaza, még akkor is, ha hajlok arra, hogy ebben az ügyben önnek, miniszterelnök úr, közelebb áll az igazsághoz a véleménye, mint azoknak, akik azt mondják, hogy itt jogi probléma van. Itt felelősségprobléma van elsősorban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu